Modern gyereknek lenni a karácsonyi időszakban ellentmondásos érzés: egyrészt ez a tökéletes alkalom, hogy végre hozzájuthassanak néhány dologhoz, ami évközben felcsillantotta a szemüket, másrészt viszont valahogy el is kell magyarázni a szülőknek, hogy mi lenne az – ez különösen nehéz lehet digitális ajándékigények esetében, melyeket az idősebb generáció esetenként nem ismer, vagy bizalmatlan velük szemben. Ennek a generációnak kíván segíteni ez a cikk!
A mi családunkban, ha egy újabb gyerek kér pénzt ajándékba, gyakran elhangzik a kérdés: „hát, de csak pénzt adjak? Nem kérsz valami mást?” Többnyire nem kérnek, a pénzt viszont gyakran a digitális szférába fektetik, olyan hobbik költségeivé válnak, melyeket a szülők és nagyszülők nem teljesen értenek. Az alábbi útmutatóban néhány ilyen költségforrást veszünk górcső alá: egyrészt azért, hogy a felnőttek is jobban értsék, mivel foglalkozik a gyerek, másrészt azért, hogy ha szeretnék, egyenesen ezeket a dolgokat adhassák ajándékba, ezzel kiiktatva a „csak pénzt kérek” közvetettségét.
Előfizetést ajándékba
A DVD-vásárlás, sajnos vagy nem sajnos, már a múlté. Napjaink gyerekei elsősorban interneten filmeznek és sorozatoznak. Erre két lehetőségük van: vagy valami kalózoldalon, pornóreklámok mellett, kis szerencsével vírusmentesen nézik meg a Jégvarázst, vagy előfizetünk nekik Disney+-ra. Sok szülő vonakodik az internetes előfizetésektől: talán rossz élményük volt vele a múltban, talán csak félelmetes megadni a bankszámlaadatokat egy cégnek, amely rendszeresen megcsapolja majd azt.
A legnépszerűbb előfizetőktől azonban semmi okunk félni, hiszen komoly jogi következményei lennének, ha liberálisan bánnának az adatainkkal.
Streamingszolgáltatók, avagy filmek és sorozatok
Az online előfizetések legnépszerűbb formái az úgynevezett streamingcsatornák, mint például a Netflix, az HBO Max, a Disney+, a Prime Video, a SkyShowtime vagy az Apple TV+. Havi pár euróért filmek és sorozatok százait ajándékozhatjuk a gyereknek. Hogy melyik csatornán milyen tartalmat találni, arról bővebben egy korábbi cikkünkben írtunk, melyet ide kattintva nézhetnek meg, viszont gyermekes családoknak a Disney+ vagy a Netflix volna a legkifizetődőbb. Ha pedig távol tartanánk a gyereket a felnőtt termékektől, akkor bátran élhetünk a szolgáltatók gyerekzáras beállításaival: egy nagyobb gyereket ez persze nem fog megállítani, de segíthet abban, hogy a hároméves Anna Mickey egér játszóteréről ne tudjon véletlenül átkapcsolni A rettenthetetlenre.
Egyéb feliratkozások
A gyereket talán nem érdekli a filmvilág, foglalkoztathatják azonban egyéb digitális hobbik is. Például a zenehallgatás. Ahelyett, hogy YouTube-on, a reklámoknak köszönhetően állandó megszakítás mellett hallgatnák a zenét, vagy a klasszikus módon, kalózoldalakról letöltött MP3-fájlokkal raknánk meg a telefonjukat (ez egyébként egyenes út a vírusos számítógéphez), fizessünk elő valami zeneszolgáltatóra. A legnépszerűbb ezek közül a Spotify, melyen havi pár euróért szinte mindent megtalálunk, popslágerektől kezdve filmzenéken és klasszikus zenén át egészen amatőr felvételekig – és igen, ez a magyar dalokra is érvényes.
Vagy lehet, hogy a gyerek szereti a számítógépes játékokat. Ebben az esetben előfizethetünk neki digitális csomagokra, melyek minőségi játékok egész könyvtárát kínálják a feliratkozóknak, minden további költség nélkül. Ha a gyerek számítógépen vagy Xbox-on játszik, akkor a Game Pass nevű szolgáltatást érdemes felkutatni, PlayStation-ön pedig a PS Plus-t.
Aki rendszeresen játszik, az csillagászati pénzmennyiséget tud megspórolni az ilyen feliratkozásokkal.
Még akkor is, ha elsőre soknak tűnik az a havi 10 euró.
Már megint a videójáték
Igen, már megint ez. Valahogy a modern gyerekek jobban szeretnek digitális figurákat mozgatni, mint műanyagokat. A szülő, akinek kimaradt az életéből ez a hobbi, nehezen értheti meg ezt a szenvedélyt, azt viszont még annyira sem fogja érteni, ha a gyerek karácsonyra season pass-t és Skeletor-skint kér a Call of Duty-ba. Szóval lássuk, mit érdemes tudni!
Online játékvásárlás
Ha videójátékkal lepnénk meg a gyereket, nem kell azt feltétlenül dobozostul ajándékozni (bár ez gyakran olcsóbb opció, különösen, ha használtan vesszük). Minden modern videójáték megvásárolható és letölthető digitálisan is, az adott játékkonzol saját webshopján. Számítógépen erre több opció is van – a modern gépek könyvtárában többnyire rákereshetünk ezekre az applikációkra, míg a régebbieken nekünk kell őket megkeresni (a legismertebbek a Steam és az Epic Games Store). Ügyeljünk azonban arra, hogy leárazások nélkül a digitális játékok gyakran drágábbak a dobozosoknál, és le is kell őket tölteni.
Gyakran 100 gigabyte-os programokról van szó, tehát járjunk utána, hogy bírja-e az internetünk, nemhogy Pisti lenullázza a családi csomagot az ünnepekre.
Kifejezések, melyekkel találkozhatunk:
–DLC (downloadable content, azaz letölthető tartalom): aminek hangzik, utólagosan megvásárolható és letölthető kiegészítés egy-egy videójátékhoz.
–Season pass: olyan csomag, mely tartalmaz minden megjelent és közelgő DLC-t egy adott játékhoz. Gyakran drágábbak, de ha a gyerek úgyis meg tervezi venni a DLC-ket, akkor szinte mindig olcsóbb beruházni a season pass-ra.
Játékbeli pénznemek
Igen, sajnos ilyenekre is figyelni kell. Több online játék is saját digitális pénznemmel rendelkezik, melyért a gyerekek fegyvereket, ruhákat, bónuszokat vásárolhatnak. A trükk az, hogy ezt a pénzt valódi pénzért lehet kiváltani. Például fizetünk 5 eurót, és ezért kapunk 500 játékbeli „dollárt”. Ez önmagában nem az ördögtől való, viszont érdemes odafigyelni arra, hogy mire akarja költeni ezt a pénzt a gyerek.
Kifejezések, melyekkel találkozhatunk:
–Skin: a skinek lehetnek ruhák, melyeket a játékos a karakterére aggat, esetleg különféle fegyver- és eszközdesignok. Ezek valójában ártalmatlan kiadások, és többnyire a gyerek egy-egy specifikus megjelenésre hajt, tehát nem fog rájuk elmenni az összes zsebpénze.
–Lootbox: a lootbox gyakorlatilag zsákbamacska, a gyerek megvesz X összegért egy csomagot, amiből véletlenszerűen kap tárgyakat, skineket, bónuszokat. A gond az, hogy akár 20 lootboxot is kinyithat úgy, hogy nem kapja meg, amit szeretett volna, ez pedig 50 euró kidobva az ablakon. Nem ajánlatos engedni, hogy a gyerek rászokjon a lootboxozásra, egyrészt azért, mert ez bizonyos értelemben akár szerencsejátékként is értelmezhető, másrészt azért, mert ezzel a legkönnyebb lenullázni a bankszámlát.
FONTOS!
Kisebb gyerekeknél ne mentsük el a bankszámlaadatainkat a számítógépen vagy a konzolon, mert akár úgy is elkezdhetnek vele vásárolni, hogy nem is tudatosítják, valódi pénzt költenek-e. Jobb, ha egy adott életkorig még csak a szülő bonyolít le tranzakciót digitálisan is.
Mit gondol a pszichológus?
A digitális szférához való viszonyulás talán az egyik legnagyobb szakadék gyermekek és szülők között. A felmerülő kérdésekkel megkerestük Johancsik Miriam gyermekpszichológust, a dunaszerdahelyi tanácsadó és prevenciós központ alkalmazottját.
Minden gyerek kapásból 10 dolgot tudna mondani, amire vágyik, amikor azonban azt kérdezzük, mit kérnek karácsonyra, sokszor az a válasz: nem kell nekik semmi. Mi lehet ennek az oka?
Serdülőkor előtt véleményem szerint még spontán sorolják a gyerekek a kívánságaikat. Később talán az a tapasztalat, hogy a nagyobb gyerekek úgy érzik, hogy a felnőttek úgysem értik meg, mit szeretnének, ez pedig fokozatosan elveszi a kedvüket.
Elszomorító, hogy a szülők ténylegesen meg se próbálják megérteni a gyermekeik által használt modern eszközöket, és sokszor lekezelően nyilatkoznak róluk.
Mi van akkor, ha a gyerek „csak pénzt” kér karácsonyra, de vonakodik megosztani, hogy azt pontosan mire tervezi majd költeni? Érdemes firtatni a kérdést?
Az ajándékozásnak pont arról kellene szólnia, hogy az ajándékozó szentel-e annyi időt arra, hogy kitalálja, megkeresse, elkészítse a megfelelő ajándékot. Ha figyel, hallgat, akkor biztos meghall egy elszólást: egy áhított koncert, ékszer vagy hasonló. Legrosszabb esetben vásárlási utalvány, de akkor sem pénz! Ha őszintén, nyitottan kommunikálunk a mindennapokban, akkor úgysincs szükség arra, hogy firtassuk ezt a kérdést. Hiszen ebben az esetben természetes, hogy a gyerek megosztja velünk, éppen mire gyűjt.
Sokan valószínűleg arra emlékeznek, hogy fiatalon mindig megfogható dolgokra vágytak, ezért furcsa lehet, ha saját gyerekeik már nem. „Kevésbé lesz emiatt gyerekkor” az övék?
Mi vagy a szüleink talán egyszerűbb dolgokat kértünk. Bár lehet, ezek akkor a szüleinknek vagy az ő szüleiknek ugyanúgy nem tűntek egyszerűnek, csak mi gondoljuk ma már ezt. Értékeltük a meghitten együtt töltött, minőségi időt. Ma divat pl. élményt ajándékozni – wellness, ejtőernyőzés. Nem feltétlenül mondanám, hogy ez rosszabb, csak más. Hiszen minden változik. Ettől még a gyermekkor a mai gyerekek számára is emlékezetes lesz.
Milyen fiatalon érdemes beengedni a gyerekeket a digitális világba, illetve milyen korlátokat, beszélgetéseket érdemes beiktatni, ha ez megtörténik?
Nem hiszem, hogy a mai világban lehet egy korhatárt szabni. Léteznek pl. mesecsatornák kifejezetten babák számára. És sajnos léteznek kétéves gyerekek kialakult függőséggel. Ami viszont fontos, az a mérték és a beszélgetés. Fontos kifejezni a saját aggodalmainkat, félelmeinket, hogy miért és mit akarunk korlátozni. Közös megegyezésnek kellene lenni, hogy a gyerek számára is elfogadható legyen, de közben meglegyen a felnőtt által meghatározott keret is.
A mai gyermekek gyakran szenvedéllyel vannak a videójátékok, sorozatok stb. felé. Az ön tapasztalatai szerint őszintén megosztják ezeket a szenvedélyeket a szüleikkel?
Ez az előzőleg kialakított, kölcsönös bizalomról szól. Ha találok időt, és a gyermekemmel esetleg együtt nézzük meg a sorozatot, utólag jobban tudunk róla beszélgetni is. Hasonlóképpen egy közös videójátékozás. Az együtt töltött idő és a versenyzés izgalma is segíthet közelebb kerülni egymáshoz. Az, hogy megosztják-e a mindennapjaikat velünk, azon is múlik, látnak-e őszinte (nem színlelt!) érdeklődést. Ha nem mondja magától, rákérdezek-e, akarom-e tudni?
Gyakori javaslat, hogy korlátozzuk (akár jelszavakkal) a gyerekeink számára elérhető tartalmakat, a szülők azonban gyakran nem annyira jártasak a digitális világban, hogy a gyerek ne tudja könnyű szerrel megkerülni a határaikat. Hogyan érdemes felkészíteni őket a felnőtt tartalmakra, amiket, legyünk őszinték, úgyis meg tudnak nézni, ha akarnak?
Fontos egyenrangú, értelmes beszélgetőtársként tekinteni a gyerekre.
Kifejezni a tényt, hogy ilyen tartalmak léteznek, és egy természetes kíváncsiság mindenkinél jelen van. Megértetni, hogy nem korlátozni akarom, hanem segíteni. Megosztani vele, nekem miért vannak rossz érzéseim tőle. Tisztázni, hogy miért nem tükrözik az adott tartalmak a valóságot. Milyen módon készülnek. Biztosítani számára egy szabad, elfogadó teret, hogy itt vagyok, ha szükséges. Ha beszélgetni szeretne, mert pl. nem tudja egyedül feldolgozni az őt ért ingereket, szóljon.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.