Vízimalom és rózsalugas

Négy éve jártam Dunatőkésen (Dunajský Klátov), amelytől egy ugrásnyira van a járási székhely, Dunaszerdahely. Megnéztem a korhadozó vízimalmot, ha lehet, még rozogább lett időközben.

Maga az épület takarosan rendbe van téve, de a malomkerék hamarosan megbékél a sorsával, és szétdől, ha hagyja tulajdonosa, a Duna Menti Múzeum. Nincs rá pénze – hallom. Legutóbbi felújítása óta a kereket két árvíz emelte meg, aztán a víz elvonultával mindig leroggyant.
Szerencsére Dunatőkés nem csak a vízimalomból áll, bár azt is sokan szeretnék még hosszú ideig látni, hiszen – különösen nyáron – rengeteg ember fordul meg itt. A Kis-Duna Tőkési-ága ugyanis köztudottan európai jelentőségű rezervátum (már ha az európai jelző rangot jelent az utóbbi időben). Dunatőkésinek lenni azonban mindenképpen tartást ad az itteni embereknek. Nemcsak azért, mert szép a vidék, és a település fekvése is szerencsés, hanem azért is, mert a helybeliek huszonegy éve a sajátjuknak mondhatják falujukat. 1960-ban a pártállam egyszerűen Pozsonyeperjeshez csatolta, de a rendszerváltás után, 1991-ben sikerült újra különválniuk. A régi döntésnek persze következményei voltak: a településen nincs iskola és orvos, ám mindez megvan karnyújtásnyira. Pozsonyeperjessel ráadásul testvéri viszonyban vannak. Nem is lehet másképp, hiszen a két falu szinte összefonódik, a közismert Czajlik-ranch például – ahol minden évben nemzetközi, látogatottságát tekintve a fővárosival konkuráló díjugrató versenyeket tartanak – eperjesi területen fekszik. 2004-től ráadásul közös kistérségi társulást alkotnak, a Tőkési-ág kistérséget (Kisudvarnok, Nagyudvarnok, Dunatőkés, Pozsonyeperjes, Felsővámos, Vásárút, Nyárasd, Csallóközkürt), és közösek a gondjaik, céljaik, törekvéseik.

Álmok és tervek
Kérdés persze, hogy a mai „forrásszegény” időkben milyen célokról, álmokról lehet beszélni. Hiszen mint Csiba Mária polgármester mondja, az önkormányzatokat sújtó elvonások miatt volt olyan tavaszi hónapjuk tavaly és tavalyelőtt is, amikor összesen ezer eurót kaptak az államtól. Ez pedig nemcsak fejlesztésre, hanem még a fenntartásra sem elég.
Ennek ellenére szép eredményekkel dicsekedhet a falu. A községháza mögött tágas, új játszóteret kaptak a legkisebbek, akiket a régi óvodából ebbe az épületbe költöztettek át a közelmúltban. Tágasnak ugyan nem, de otthonosnak mindenképp mondható a pici óvoda, melyben – szemben a négy évvel ezelőtti 9 nebulóval – most 21 gyerek virgonckodik. Már önmagában ez a tény is figyelemkeltő, hiszen köztudottan fogy a gyermek mindenütt, itt pedig egyre több születik. Ez részben az új bérházaknak (amelyekből két kilenclakásos épült a közelmúltban, és az igény háromszorosa a kínálatnak), a fiatalok fészekrakásának köszönhető – mondja Csiba Mária, de annak is, hogy többen beköltöztek a faluba. A lélekszám így az utóbbi négy év alatt több mint százzal növekedett. S ami külön kiemelést érdemel: nem pozsonyi beköltözők révén, hiszen Dunatőkés ma is csaknem színmagyar község. Ez természetesen a fentebb említett tartást erősíti. Az óvoda kapcsán a polgármester asszony megemlíti: egy húszáras telek várja, hogy új épületet emeljenek rajta. Terve is készen áll. Ha megépülne az új szárny, kiváló faluközpont lehetne itt. Sajnos, óvoda építésére nincsenek pályázati kiírások, így saját megoldást kell találni és kis lépésekkel megvalósítani. Hiszen a falu gyarapodik, szükség van rá. Pályázni egyedül a Bethlen Gábor Alapítványnál vagy a Szülőföld Alapnál lehet, segítségükkel sikerült új számítógépet, televíziót, bútorokat, segédeszközöket vásárolniuk az intézmény számára.

Vállalkozó szellem
Mint említettük, a község határában folyó Tőkési-ág szinte csodával határosan érintetlenül megmaradt párját ritkító élővilágával, és 1993-tól természetvédelmi területként rengeteg turistát csalogat ide. A községben két panziót is találunk, ezenfelül hogy a horgászok nyála ne csorogjon, egy horgásztó várja őket a község határában. Ügyes, vállalkozó szellemű emberekből nincs hiány Dunatőkésen. Több vállalkozás ad kenyeret a helybelieknek: a kutyatápot készítő és forgalmazó Partner in Pet Food Kft., a Búslaki Tangazdaság Kft., ahol biotermelés folyik, és az Agrostar Slovakia üzem, mely tartályokat gyárt. Ritka kivételként még állattenyésztés is folyik a falu határában, ami szintén néhány ember kenyerét biztosítja.
A munkanélküliségi arány néhány éve 7–8% volt. Napjainkra kissé megemelkedett, de így sem éri el a 10 százalékot. A községi hivatal öt embert foglalkoztat az árvízmegelőző közmunkaprogramban. A rendezetlen telekviszonyok időközben rendeződtek, így 66 új telket tudtak kimérni az építkezni akaróknak. Az említett vállalkozások szükség esetén az önkormányzatot is támogatják, például a legutóbbi, 2010-es árvízkor, amikor főleg a belvíz okozott nagy gondot: szinte mindenkinek a pincéjében víz állt.
Ínséges időben nincs lehetőség csodákra, ezért csak kis lépésekkel lehet haladni – vallják a dunatőkésiek. Ilyen a temető és a kápolna kerítésének elkészítése. A sokat emlegetett csallóközi ivóvízkészlet védelme ugyan logikussá tenné, hogy itt is megoldják a szennyvíztisztítást, erre azonban belátható időn belül nem lesz lehetőség. A község beszállt a járási agglomeráció nagy projektjébe, ám ez még várat magára. Pozsonyeperjes másfél ezer és Dunatőkés félezer lakosa ugyan kitenné a bűvös kétezres létszámot, amely feltétele a támogatásnak, ráadásul az eperjesi tisztítóállomás legalább tíz éve működik. Erre kellene idővel rákapcsolódniuk. Az ígéret erre a választási időszakra szólt, de már bajosan lesz belőle valami. Ráadásul az ivóvízellátás is megoldatlan. A két projekt mintegy egymillió eurót igényelne.

Konszolidált önkormányzat
„A régi, szocialista rendszerből örököltünk egy hagyományt – mondja Csiba Mária –, amely egy ideig szünetelt, de hat éve ismét rendszeresen megtartjuk. Ez a majális. Idén is megrendeztük, ekkor került a falu két végére a rovásírással készült helynévtábla, egy magyarországi alapítványnak köszönhetően. Nem sok van belőle Szlovákiában, mi büszkén vállaljuk.”
Visszatérve a Kis-Duna Tőkési-ágára: laikus természetkedvelő horgászként nézve ezt a lenyűgöző természeti környezetet, el tudom képzelni, hogy ha nem fogják tisztítani (legalább a bedőlt fákat eltávolítani), a nagy védelem miatt eliszaposodik. Nagy József minisztersége alatt ugyan a község kivételt és némi támogatást is kapott, így megtisztíthatják a folyó partját, amit természetesen szigorúan ellenőriz a környezetvédelem. Ilyenkor nyáron gyönyörűen nyílik a tavirózsa, madarak ezrei lepik el a vizet, és harcsák, süllők rabolnak a vízbe dőlt fák körül. A malom ugyan nem duruzsol, utoljára a múlt század negyvenes éveinek elején üzemelt. Az 1991-ben a Duna élővilágát vizsgáló és a Tőkési-ágat is megtekintő Cousteau-expedíció tagjai is beírták nevüket az itteni vendégkönyvbe.
Két apróságot, a messziről jött ember számára talán semmiségnek tűnő dolgot említsünk meg a végén. Az egyik a községháza mellett álló falatnyi rózsalugas, amely annyi bokorral gyarapodik, ahány gyermek születik a faluban. Mindig a következő évben ültetnek, hogy a kis jövevény már ott tipeghessen szüleivel az ünnepélyes ültetésen. A másik a községháza előtt álló kis házikó, amelyet a pozsonyeperjesi Ugri-bugri bábcsoport vezetője, Ágh Erzsébet bábkészítő és rendező (aki az idei Duna Menti Tavaszon életműdíjat kapott), mindenki Böbe nénije épített a kicsiknek. A házikóban az általa készített bábok és állatfigurák várják reggelente az óvodába érkező gyerekeket. Az ötletet a tavalyi betlehem adta, de évszakonként újulnak a figurák, egy-egy ünnepkörhöz igazítva.
Sokszor éppen a kis dolgok teszik otthonossá egy kis közösség életét. A két éve felállt új önkormányzat is egyfelé húzza a község szekerét; így a négy évvel ezelőtti viták elcsitultak, és Dunatőkés életképes, virágzó község benyomását kelti, ahol igazi közösség formálódik.