Vissza a csatasorba

Most mégis hallat magáról. Tizenegy neves kollégája őt választotta nemzet színészének.

* Gondolom, végigjárt már egy csomó kórházat…

…itt, Budapesten nagyon sokat. Az ortopédián műtétet is ajánlottak, de mivel veszélyes helyen van az elmeszesedés, mondták azt is, hogy még várjak. Hogy a fizioterápia talán segíthet. Egyedül élek, de a fiamék itt laknak a közelemben. Egy éve költöztem ide, a Népfürdő utcába, már nem kell bumlizni hozzám, percek alatt itt vannak, ha bármi történik.

* Tud azért közlekedni a lakásban?

Tapogatózva, támaszkodva. Meg van lent uszoda, konditerem. Ha menni kell, megyek, van egy gumikerekű járókeretem, azt visszük magunkkal. Csak dolgozni nem tudok egyelőre.

* Miben reménykedik?

Egy jó diagnoszta kellene, aki megtalálná, hogy pontosan hol van a baj, és javaslatot adna a gyógyításra. Új specialistához megyek, természetgyógyász is van, a fiammal járom az utat. Voltam egy ukrán csontkovácsnál is, nagyon jó neve van a szakmájában. Korrekt ember. Lehasaltatott a padra, kézzel végigvizsgált, és azt mondta: »Magának tökéletesen egyenes a gerincoszlopa, azzal nincs baj, csak a meszesedés! Ha lead harminc kilót, fel fog állni!«

* Mikor járt nála?

Tavaly ősszel.

* S azóta?

Volt a karácsony. Sokat ettem. Meg az időm nagy részét itthon töltöm. Ellustultam a nagy semmittevésben.

* Akkor mi lesz a kilókkal?

Le tudom dobni. Volt már rá példa életem során. Találtam egy nagyon jó klinikát, egy speciális intézetet, ahol egy profi doki figyelt rám. Hat hét alatt huszonöt kilót levett rólam. Fizioterápiával, úszással, nagy sétákkal egy gyönyörű parkban. Az nagyon klassz volt. De megszűnt a hely.

* Viszont kőhajításnyira a Duna-part, percekre a Margit-sziget.

Hát, igen! Össze kell szednem magam.

* Hogyan érinti, hogy öt éve nem állt kamera előtt? Hiszen pályája kezdetétől csupa értékes filmben játszott. Vörös rekviem, Riasztólövés, Eszmélés, Falfúró, Könnyű testi sértés, Szabadíts meg a gonosztól, Eldorádó, Optimisták…

Gyorsan telik az idő. Még itthon is. Hiányzik a film, hogyne hiányozna! De lesz még folytatás, nagyon bízom benne.

* Ki hívta fel elsőként a díj kapcsán, hogy a nemzet színésze lett?

A Nemzeti titkárnője. Mondta, hogy adja az igazgató urat. Köpni-nyelni nem tudtam. Meglepődtem nagyon. Azt gondoltam, tíz-tizenöt pesti nagy színházban eltöltött év kell az elismeréshez. Meg voltam győződve, hogy inkább a színházi tevékenység a mérvadó ebben. Én meg inkább filmben, tévében, vidéki színházakban játszottam többet. Komolyan mondom, meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek a nemzet színésze. Én ebben a bolyban kakukktojás vagyok. Váratlanul ért az elismerés. Még a velem egykorúak között is vannak nagyon esélyesek, várományosok. De fantasztikus érzés, hogy megkaptam.

* Díszes társaság hívta tagjai sorába, az biztos.

Nem is tudom, csak nagyjából, hogy ki mindenki tagja a csapatnak.

* Akkor elmondom, csak arra kérem, kommentálja a neveket. Berek Kati.

Gyurkó László Elektrája. Stúdiós voltam 1964-ben egy Sztanyiszlavszkij nevű irodalmi csoportban. Ott tanított engem is. Roppant kedves hölgy. Nagyon szerettem a játékát. Akkor jött divatba a brechti elidegenítő metódus. Hozzám ez nem állt közel.

* Bodrogi Gyula.

József Attila Színház, Aranycsapat. Tévéjátékokban is dolgoztunk együtt. Kitűnő kolléga, szeretem a művészetét. Mindig felnéztem rá.

* Király Levente.

Levi bácsi? Szegeden játszottam vele. Kicsit hozzá hasonlítottam magam. Halk szavú, keveset beszél, de mindent lát, mindenről tud. Bölcs ember. Közvetlen.

* Kóti Árpád.

Vele Debrecenben találkoztam sokat. Főiskolás időszakomban oda udvaroltam, és bejáratos voltam a színházba. Jókat beszélgettünk, előadás után végigjártuk a legjobb helyeket.

* Máthé Erzsébet.

Drága Máthé Erzsi! Nagyon szeretem. Amikor még stúdiós voltam a Nemzetiben, távolról nézhettem a játékát, aztán később, nagy örömömre, közelebbi kapcsolatba kerültünk. A Katonában volt szerencsém dolgozni vele a Lárifári hadnagyban. Sokat sztoriztunk, sokat nevettünk.

* Tordy Géza.

Nagy haver, nagy cimbora. Mindig összekacsintunk. Nagyon megörülünk egymásnak, ha találkozunk.

* Haumann Péter.

»Na, mi van, kenyeres?« Ez a köszönési formája, és már régóta. Vele is volt szerencsém dolgozni, még a Várszínházban, Gábor Miklós rendezésében. De filmekben is, többször. Nagyon jó barát. Sokat tanultam tőle.

* Molnár Piroska.

A nagy füzet forgatásán sokat beszélgettünk. Őt is nagyra tartom, és nagyon szeretem.

* Psota Irén.

Nagyasszonya a magyar színjátszásnak. Egyik barátnőjének udvaroltam, így egy társaságban lehettem vele többször. Rendszeresen összejöttünk esténként. Nagy tisztelettel vagyok iránta. Tetszett, hogy kimenekült a kórházból. Hál’ istennek nincs nagy baja.

* Cserhalmi György.

Amikor a Hajnali háztetőket forgattuk Dömölky Jánossal, sokszor elcsavarogtunk az éjszakában. Nem vagyunk napi barátok, mégis egy követ fújunk. A hetvenes évek derekán megjelent egy újságcikk, talán a Film, Színház, Muzsikában. Kinek a Sas, kinek az Andorai. Ez volt a címe. Gyuri nyilatkozta. Valahol ott lehetek a szíve csücskében. Ő tudná megmondani, miért.

* S az utolsó név: Törőcsik Mari.

Törőcsik Mari, drága! Enyém a megtiszteltetés, hogy színpadon lehettem vele. A fiát is játszottam egy darabban. Iglódi István rendezésében, Az oroszlán télen-ben. A főiskola után kerültem vele személyes kapcsolatba egy kis kamaradarabból készült tévéfilmben. Majdnem elájultam, amikor felhívott telefonon, és gratulált a díjhoz. Fáradt, megviselt hangján mondta, hogy: »Annyira örülök, Péter!« Egyelőre fel sem tudom dolgozni ezt a komoly elismerést. Hihetetlen, hogy rám gondolt ez a társaság!

* A fiáról is szívesen hallanám. Annyit tudok róla, hogy Ábrahám Edit az édesanyja, és hogy zenész. Külsőre tiszta apja.

Mondják sokan.

* Andorai Péter huszonévesen.

Harminc volt karácsonykor. Jó fej srác. Zenekara van. Nyomják éjszakánként különböző klubokban.

* Ha itt lakik a közelben, akkor biztosan gyakran látják egymást.

Nagyon erős kapcsolat a miénk. Nincs több gyerekem, csak ő.

* Látja benne hajdani önmagát?

Nem igazán. Nem olyan bohém, mint én voltam. Spártai életet él. Nem piál, és nem cigizik. Önfegyelem, erős belső törekvés. Így tudnám jellemezni őt. Fejlődni akar, mindig jobb lenni. Elérni valamit a zenés műfajban. Elvégezte a Madách Színház stúdióját, mégsem akar színészkedni. A zene mellett kötelezte el magát.

* Szigorúan nevelte őt?

Soha.

* Inkább megértő, engedékeny apja kiskorától fogva?

Bár elváltam az édesanyjától, nem voltam vasárnapi apuka. Edittel nagyon jó viszonyban voltam és vagyok ma is, így a fiam bármikor jöhetett hozzám. És jött is. Olyan soha nem volt, hogy »mikor engeded a gyereket«? Nem itta meg a levét a válásunknak. Szinte úgy nőtt fel, hogy állandóan mellettem volt, csak éppen nem nálam aludt.

* Most, hogy évek óta nem filmezett, mi a legnagyobb öröme?

A legnagyobb örömöm mindig a fiam volt. Akkor is, amikor folyamatosan dolgoztam. És most is ő a legfontosabb az életemben. Az ember ugyan átadja a stafétabotot, én most mégis szeretnék visszaállni a csatasorba. Ez így járhatatlan út, nem lehet sokáig bírni. Ezen a nyáron mindenképpen fel akarok épülni, mert tényleg dolgozni szeretnék.

* Kollégái közül ki az, aki a legtöbbet látogatta az elmúlt öt év alatt?

Bánsági Ildikó.

* Két legfontosabb filmjét, a Zöld madarat és a Bizalmat vele forgatta. Mindkettőt Szabó István rendezte.

Ildikó igazi barát. Igazi! Fesztelenül tudunk beszélni egymással olyan dolgokról, amelyeket csak egymásnak mondunk el, másnak nem. Bensőséges, jó kapcsolat van köztünk nagyon régóta. A Bizalom teljesen ránk épült.

* A Zöld madár német plakátját bekeretezve látom a falon.

Itthon sajnos kevesen látták a filmet. Német produkció volt.

* Most, hogy a nemzet színészeként kilépett az öt éve tartó csendből, miben reménykedik a helyzetét illetően?

Küldetéstudatom nem volt soha. Sem a színházat, sem a világot nem akartam megváltani. Mentem, ha hívtak. Tettem a dolgomat. Most is csak erre vágyom. Hogy hívjanak majd. Aztán a legjobbat adom. Ezt megígérhetem.