<p>A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Számos módja van, hogyan tiszteleghetünk a magyar líra előtt: irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, koszorúzásokkal, költőtalálkozókkal, versenyekkel, versmaratonnal, versmondófesztivállal... A legeredetibb ötletet tavaly az egyik közösségi háló Gittegylet nevű oldalán találtam.</p>
Aki olvasta a Pál utcai fiúkat, tudja, hogy a gittegylet gúnyos kifejezés olyan társaságra, egyesületre, amelynek látóköre nem terjed túl tagjainak érdeklődésén. Fontoskodóak, de másokat nem érdekelnek. Nos, költészetnapi kezdeményezésükbe mégis 12 000 ember kapcsolódott be egyetlen napon.
Elárasztották írott szóval az utcákat: olyan kreatív megoldások születtek, mint versek közlekedési táblán, leparkolt bicklin, tépd és vidd szórólapon, fán vagy bokron a parkban, oszlopon, padon, buszon, vonaton, kerítésen, játszótéren, tantermek ajtaján, kúton, képeslapon, bankautomatán, parkolóórán, lámpaoszlopon, hirdetőtáblán, munkahelyi WC-ajtón...
A posztolt verseket százas albumokban töltötték fel a világhálóra. Számos szlovákiai településen fotózott vers is megtalálható közöttük: Ambrús Renáta, Rimaszécs, Csicsay Sarolta és a párkányi gimisek, Fodor Péter, Kisújfalu, Ziff Stella, Pozsony, Hegedűs Veronika, Jančík Bianca Csilla, Benkő Enikő, Tardoskedd, Zalka Judit, Bős...
Kedvenc versünket írhatjuk akár kézzel is, a lényeg, hogy a költészet napján nyilvános helyre ragasszuk ki. Én már ki is néztem magamnak egy érsekújvári buszmegállót, ahol öles betűkkel figyelmeztetnek: Zákaz vylepovania plagátov! J
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.