Varázslat vagy gazdálkodás

Megválasztása kompromisszum eredménye. Ha nem indul, és nem teszi érdekeltté két ellenjelöltjét, akkor a politikai jelöltekből álló, de függetlenesdit játszó rádiótanács talán máig sem lett volna képes igazgatót választani. Pedig a rádió komoly menedzselésre szorul. Idei költségvetése eleve 200 milliós hiánnyal számol. A kereskedelmi rádiózásból közszolgálati főnökké avanzsált új direktor asszony, Miroslava Zemková nagytakarítást nem hirdet, mégis kiegyensúlyozott költségvetést ígér két éven belül.

A Fun Rádiónál, ahol csúcsmenedzserként dolgozott, vélhetően egy korona mínuszért sem dicsérték volna meg a tulajdonosok. Most meg kétszázmilliós hiány van a költségvetési tervben. Ebből hogyan lesz nullszaldó?
A kereskedelmi rádiókat nem hasonlítanám a közszolgálatihoz. A Szlovák Rádió nem sugárzási engedély, hanem törvény alapján sugároz, műsorainak jelentős részét saját maga készíti, a zene csak része, nem alapja az adásnak, és a reklámbevételeket törvény korlátozza.

Belépése napján azt nyilatkozta, hogy nem lesz tömeges elbocsátás, és egyetlen adót sem szüntet meg. Akkor azt kell hinnem, hogy a hiány lefaragására varázspálcát fog használni.
Nem vagyok én boszorkány. A rádió jelenlegi struktúrája nem hatékony. Minden egyes adásnak külön adminisztrációja, katonai nyelven szólva hadtápja van. Itt nem egy rádió sugároz, hanem legalább hét. Nos, ezen fogunk változtatni: megszüntetjük a kettősséget bizonyos tevékenységekben, és a bevételeinket is másként tervezzük. Adást viszont nem szüntetünk meg.

Még akkor sem, ha legalábbis a Radio FM adó nehezen nevezhető közszolgálatinak?
Ezzel nem értek egyet. Az egyes adó (Rádio Slovensko) a hírszolgáltatásra, publicisztikára szakosodott és a szélesebb rétegek ízlésvilágát szolgáló adás. A kettes (Devín) kimondottan elit rádió, olyan zene és irodalmi kultúra terjed a hullámhosszain, amire az európai nagy közszolgálati adókban is ritkán akad példa. Aztán itt van a regionális adás, a Regina, amely megint csak specifikus, ugyancsak a törvény alapján sugároz. A kisebbségi Pátria nélkülözhetetlen, mert ugyancsak egyedi funkciókat lát el, s emellett az FM olyan hallgatói réteget szólít meg, amely egyébként kereskedelmi adókat hallgatna. Az eredeti hazai pop, rock, szórakoztató zenei műfajok sugárzása véleményem szerint mégiscsak közszolgálat. A külföldi adást, amelyet törvény nem ír elő, internetes sugárzással mentjük át, mert az állam ugyan szeretné, ha létezne, csak pénzt nem ad rá. A rövidhullám meg méregdrága.

A struktúraváltás 180 munkahelyet takarít meg, éves szinten közel 90 millió koronát. A rádió az előfizetőktől nagyjából 600 milliót szed be, az eladható reklámidőből befolyó pénz sem éri el a 100 milliót. Tehát még egyszer kérdezem: hogyan lesz ebből nullszaldó?
Az előfizetőktől 600 milliót szedünk be egy rossz, ellenőrizhetetlen, hatékonyságát tekintve nem is nagyon minősíthető és esetenként erkölcstelen jogszabály alapján. Egy jó törvény a jelenlegi koncessziót nem emelve is legalább 800 milliót jelentene. A sugárzáshoz, műsorkészítéshez szükséges egymilliárd tehát az előfizetésből és a reklámokból kigazdálkodható, ha még nagyjából százmilliót megtakarítunk az átszervezéssel. Most már elhiszi?

Eljöhetek 2008-ban is?
Szívesen látom. El tudok számolni.

Kollégája a televízióban nagyobb ramazurit csapott.
Más helyzetben volt, és még egyszer mondom: mi nem vásárolhatunk műsorokat, nem szinkronizálhatunk, és nem adhatunk annyi konzervet. Rybníček kolléga hatalmas munkát végzett; én nem úgy fogom csinálni, mert a rádió más.

Nézzük a Pátriát.
Ugye nem kérdezi meg, ki lesz a főszerkesztő?

Nem állt szándékomban. De ha van új információ…
Tudja, eddig jobbára ezt kérdezték.

Egy nemzetközi konferencián hallottam, hogy a magyar nyelvű rádióműsor a szervezeti felépítést, szerkesztőséget és sugárzást tekintve a maga urambocsá! autonómiájával példaértékű. Ilyen is marad?
Nem tudok olyan körülményről, amely miatt ne maradna ilyen. Ám hogy tisztán lássunk: a Pátria nem csak magyar adás, de az benne a legnagyobb. Ha a rádió struktúraváltását megvalósítjuk, az a Pátriát is érinteni fogja. De alapvetően nem az alkotó, szerkesztő embereket, hanem a szervizt. A Pátria önállóságát nincs okunk megbolygatni.

De azért nagyon jó lenne, ha már nem középhullámon szólna.
Nekem mondja? Tudja, mibe kerül a középhullám? Talán a legdrágább sugárzás. A rádió legnagyobb kiadásai amúgy sem a személyi és dologi költségek, hanem a sugárzás maga. Lesz átállás – persze ez nem máról holnapra valósul meg, hanem folyamatosan, s egy ideig még a régi és az új hullámhosszon párhuzamosan kell sugározni. De a váltás által a Pátria mindenképp hallgathatóbb, versenyképesebb és jobb lesz.

És mi van a magyar katonatiszti sármmal beígért végkielégítésekkel?
Kölcsönös megegyezéssel megváltoztatjuk a szerződéseket. Aki nem lesz hajlandó lemondani a tíz hónapos lelépőről, vállalnia kell majd a nyilvánosságot.

Örökölt egy jókora botrányt a rádiódíjakkal kapcsolatban.
Meg fogjuk oldani. Mindenképp meg kell változtatni a koncessziós törvényt. És a parlamenti közkegyelmet érvényesítettük.

De mi van a behajtó céggel?
Tárgyalunk vele, nem mondhatok többet.

És az elmaradásokkal?
A milliós büntetéseket a közkegyelem megoldotta. De azért a rádiódíjat fizetni kell. Mindenesetre nem tartom szerencsésnek, hogy a hallgató, akit szeretnünk kell, és aki akkor hallgat, ha ő is szeret bennünket, a törvény által a rádió ellenségévé váljon. Nem akarok én pandúr lenni!

S ha a törvény nem tisztázza a dolgokat?
Nézze, az intézmény aláírási joggal felruházott ügyintézőjeként egyetlen hallgatót sem akarok bíróság elé hurcolni. Ez nem lehet megoldás.

Ha már nincs varázspálca, akár államférfiúi gesztusként is tekinthetek arra, hogy két ellenjelöltjét legközelebbi munkatársnak invitálta?
Csak becsülöm a munkájukat, és programjukban használható elemeket láttam. Úgysem ismerek például jobb műsorigazgatót az országban, mint Ľuboš Machaj. Neki sincs varázspálcája, de együtt toljuk a cég szekerét.

Ön volt az első szabadon választott óvárosi polgármester Pozsonyban. Aztán egy sikeres rádióholdingot vezetett, nem is rosszul. Nem húzta vissza semmi a politikába?
A rádió szebb és nagyobb kihívás.

/Kiss Gábor felvétele/