Üvegcsodák alkotója

Alkotónak nevezi magát, és ez jelen van a mindennapokban. De mégis hogyan? Például a tanári pályán?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy huszonkilenc év múltán is szívesen tanítok; örülök, ha egy továbbképzésen új módszert, játékot találok. Másnap már ki is próbálom a tanítványaimmal. Állandóan böngészem az internetet, keresem az újdonságokat, szeretek újítani. Ugyanakkor hűséges is vagyok, hiszen majd harminc éve ugyanabban az alapiskolában tanítok felső tagozatosokat, ahova valaha én is jártam.

Hogyan érzékeli, a régi és a mostani tanulók között mi a legnagyobb különbség?

Nem gondolom, hogy volna különbség közöttük. Sok panaszt hallani a fiatalokról, de a lényeg nem változott: szeretetre méltóak, kíváncsiak, nevelhetők.

A digitalizáció csak hatással van rájuk.

Igen, a szakomból kifolyólag ezt különösen érzékelem. Nehezen olvasnak, nehezen értenek szöveget, de ezt kihívásnak tekintem. Az a dolgom, hogy így is megkedveltessem velük az olvasást. Érdemes harcolni, érdemes az olvasás szeretetére nevelni őket, nagyon jó tapasztalataim vannak. Mivel nekem is az olvasás az egyik kedvenc időtöltésem, ez különösen fontos számomra.

Ki az abszolút kedvence?

Ott a könyvespolc, tessék megnézni.

Elsőként Esterházy Péter könyvei tűnnek fel.

Gyerekkorom óta sokat és szívesen olvasok, a magyar irodalomból Nádas Péter, Szabó Magda, Móricz Zsigmond regényeit szeretem a legjobban. És a versek, azokat különösen szeretem.

Úgy fogalmazott, hogy háziasszonyként is alkot. Ez mit jelent?

Régóta készültem arra, hogy kenyeret süssek. Most, a tavaszi szünetben elhatároztam, hogy megsütöm az első kovászos kenyeremet; nagy sikere lett. Szeretek újdonságokat kipróbálni a konyhában is.

Kinek készíti őket?

A férjemnek, és van két nagylányom, Boglárka és Rebeka, akik Budapesten egyetemisták, nagyon büszke vagyok rájuk.

Sikerült nekik átadni a versek, az irodalom és a művészet szeretetét?

Nagy kudarcként éltem volna meg, ha tanár létemre nem sikerült volna. Mindketten fogékonyak rá.

És ön hogyan találkozott a művészettel?

Kicsi korom óta természetes lételemem. Örökké rajzoltam vagy kézműveskedtem. Gyerekként kertes, családi házban éltünk, összeszedtem a színes köveket, és mozaikképet készítettem belőlük. Ezek a motívumok a mostani üvegfestményeimen is megjelennek. Az óvó nénik felfigyeltek a művészet iránti nyitottságomra, és szóltak a szüleimnek, hogy írassanak be a művészeti iskolába. Az érettségi után Nyitrára kerültem, s ott magyar–rajz szakos diplomát szereztem.

A síküvegfestéssel mikor találkozott?

Körülbelül tizenöt éve a lányaim falára vettem egy tükröt, a széle egyszínű üvegcsempékkel volt kirakva. Ránéztem a boltban, és arra gondoltam, hogy ezt ki kellene színezni. Befestettem őket sárgára, pirosra és narancssárgára. Valahogy így kezdődött, így találtam rá a technikára. Aztán otthon elkezdtem kísérletezni. Beleszerettem, bár az üvegfestés igényes, nehezen kivitelezhető eljárás.

Hogyan történik?

Kizárólag saját tervezésű rajzaimat 2-3 mm-es áttetsző üveglapra festem oldószeres művészfestékkel. A papíron megtervezett rajzot üveglap alá teszem, majd elkezdődik a festés, mely időigényes, nagyon lassú folyamat. Az üvegfesték kicsit a körömlakkhoz hasonlóan viselkedik, az üveglapra kerülve azonnal száradni kezd, utólag nem javítható, ráfesteni sem tudok, mint más festékeknél. A templomok üvegablakai is hasonló technikával készültek, csak ott a festék színes üveglapokra került, és ki is kellett égetni, hiszen évszázadokig kellett állnia az időjárás viszontagságait, az erős napsütést. Az így elkészült színes üveglapokat ólommal illesztették össze. Az általam használt üvegfesték is kiégethető, de az én alkotásaim beltéri használatra készülnek, én nem égetem ki őket. Nem ólommal keretezem, hanem festményként fakeretbe kerülnek.

Mi inspirálja?

Ez az önkifejezés egyik formája.

Más művészek munkái megihletik?

Biztosan, bár ez nem tudatos. Az Életkövek című sorozatomra például már többen mondták, hogy Klimt munkáira emlékeztet. Valóban nagyon szeretem a szecessziót.

Mesélne kicsit a kiállításairól?

Az első a dunaszerdahelyi művelődési házban volt, majd ezt több önálló kiállításom követte: Párkányban, Esztergomban, Komáromban, Somorján. 2015 óta vagyok a tagja a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének, azóta alkalmam volt több csoportos kiállításon is részt venni: Budapesten, Pozsonyban, Zentán. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülettel és a Kortárs Művészeti Panorámával nagyon sok kiállítás szerveződik, s mivel tagjuk vagyok, az én képeim is ott vannak. Ebben az évben is több csoportos kiállítás részese leszek.

Az iskolában a gyerekekkel is megismertette ezt a technikát?

Nem tanítok rajzot, nem akartam. Az elején még voltak rajzóráim, de egy osztályban harminchárom gyerek volt, és negyvenöt perc állt rendelkezésünkre. Mire ténylegesen hozzáláttunk volna, addigra vége is lett az órának, így inkább leadtam az órákat. Kulturális rendezvényekre rendszeresen hívnak; ezeken kézműves-foglalkozásokat tartok, de az iskolánkban is volt már rá példa. A lényeg, hogy legalább két-három óránk legyen az alkotásra.

Van még olyan művészeti módszer, amelyet ezen kívül alkalmazni szokott?

Természetesen sokféle módszert, alapanyagot kipróbálok, kísérletezem, de az üvegfestés továbbra is a legkifejezőbb számomra.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!