Toscana reneszánsza

Másnap, körutunk első napján ellátogattunk Vincibe, Leonardo da Vinci szülővárosába. A múzeumban lélegzetelállító kiállítás fogadott bennünket a zseniális polihisztor találmányaiból.

Ezután a tartomány fővárosába, Firenzébe utaztunk. A városnézés és a rövid szabadprogram után megtekintettük a világ egyik leghíresebb képtárát, az Uffizit, amelyet a Mediciek gyűjteményéből hozott létre a 16. században a nagy művészetbarát, I. Francesco de’ Medici. Eredetiben megcsodálni a korai reneszánsz legjelesebb képviselőjének, Botticellinek Primaveráját vagy a Vénusz születését nem mindennapi élmény.

De csodálatos Firenze Dóm tere is, amely a város egyházi központja a középkor óta. Felemelő érzés végigsétálni az Arno partján, gyönyörködni az aranyművesek hídjának, a Ponte Vecchiónak kirakataiban.

A Piazza della Signoria Firenze egyik központi tere, amelyhez szinte a város összes jelentős politikai eseménye kapcsolódik. Itt található a Dávid-szobor másolata, a Loggia dei Lanzi szobrai s az Uffizi épülete. A Santa Croce gótikus templomban nyugvó hírességek (Macchiavelli, Michelangelo, Rossini, Galilei, Dante) sírja előtt tisztelegve zártuk napunkat.

Középkori városokban

Reggeli után Piombino kikötőjébe utaztunk, ahol hajóra szálltunk, s egyórás út után kikötöttünk Portoferraio városában, Elbán, melyet zöld szigetként is emlegetnek. Megtekintettük a Napóleon-villát. Kilenc hónapot töltött itt a császár, mielőtt visszatért Franciaországba. Ekkor tudtuk meg, hogy az első szakácskönyvet Toscanában írták, szerzője pedig Medici Katalin volt.

A festői öblök mentén Porto Azzurro városába látogattunk, szabadidőnket fürdéssel töltöttük. Gyönyörűen ragyogott a nap, 28 fokos volt a tenger vize, talpunkat égette a forró homok.

A következő napon Sienát, San Gimignanót és Volterrát néztük meg. Felfedeztük Toscana varázslatos tájait. A ciprusokkal körülölelt domboldalak festői vidékén először Siena városát, mely megyeszékhely, s három összefüggő dombon fekszik. A hagyomány szerint Romulus unokaöccse, Senus alapította.

A város mai arca ugyanolyan, amilyennek a 13. és a 14. században tervezték és formázták, ezért belvárosát az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Egykor a kereskedők és bankok Mekkája volt. Legfontosabb látnivalója az Il Campo a Palazzo Pubblicóval, amely vörös téglából van. A gyönyörű gót katedrálist a 12. században kezdték építeni. Kupoláját fekete-fehér csíkos márványoszlopok tartják. A szószéken Nicola Pisano domborművei, melyek Krisztus életének eseményeit ábrázolják. A dómból kilépve csodás hegedűszóra lettünk figyelmesek, a brünni származású Milan Kurc szórakoztatta az arra járókat.

A délutánt San Gimignanóban, a tornyok világhírű városában töltöttük. A dombtetőre épült település a toszkán táj napraforgós lankái fölé emelkedik. Itt is fennmaradtak a középkori építészet emlékei, a városfal és a lakótornyok. San Gimignano egy időszámításunk előtti 3. században alapított település romjaira épült. Mai nevét a 10. században kapta Szent Geminianus püspök után.

Ezt a körutat a Toscana szívében megbúvó etruszk alapítású, középkori hangulatot árasztó Volterra belvárosában zártuk. Az alabástromok városának központja Itália egyik legszebb középkori tere, a Piazza dei Priori.

Búcsú Toscanától

Még egy körút várt ránk, mielőtt hazajöttünk, a Pisa, Torre del Lago, Lucca vonalon. Pár évvel ezelőtt már jártunk Pisában, igaz, csak egy órára. Most végre nyugodtan megnézhettük a Csodák mezejét, ahol a dóm, a keresztelőkápolna és a ferde torony páratlan összképe fogad. A pisai Dóm tér a középkori művészeti alkotások kiemelkedő helyszíne. A Szűz Máriának szentelt dóm építése a 11. században a pisai román stílus kialakítójának, Buschetónak a nevéhez fűződik. A belső mozaikok bizánci hatást tükröznek, a boltívek az iszlám művészetére utalnak.

A ferde torony ókori etruszk szentélyre épült a 12. században, a jólét és a katonai sikerek korszakában. A három szakaszban történő építkezés 200 évig tartott. A harmadik emelet megépítése után a torony megsüllyedt a talaj gyengesége miatt. A munkálatokat ezért többször szüneteltették, s az utolsó emeletet a 14. században fejezték be, ekkor helyezték el a harangokat is. Többször megkísérelték a tornyot kiegyenesíteni, eredménytelenül. Végül egy nemzetközi csoport több évtizedes munka után 2001-ben 300 évre stabilizálta.

A keresztelőkápolna, tetején Keresztelő Szent János-szobrával néhány centiméterrel meghaladja a ferde torony magasságát. Legyűrve sok-sok lépcsőjét, feljutottunk a kupolába, ahonnan remekül beláttuk az egész belső teret, a keresztelőmedencét és a szószéket, amelyet Pisano készített.

Torre del Lago városát a Puccini-villa teszi ismertté. A világhírű művész itt élt, távol a világ zajától szerelmével, Elvirával és gyermekeivel, s itt komponálta világhírű operáit. Halála után fia, Antonio a villát múzeummá alakította. Jelenleg az ő lánya, az utolsó Puccini, a 83 éves Simonetta a ház gondnoka. Puccini személyes tárgyain kívül láthattuk autóit, s betekinthettünk a házi kápolnába is, ahol a család tagjai örök álmukat alusszák.

Utolsó állomásunk a falakkal körülölelt festői Lucca volt, amely hangulatos gyöngyszem Toscana északi részén. A városfalon sétányt alakítottak ki. Megragadó a város történelmi hangulata, egységes arculata. Órákig bolyongtunk a sikátorokban elbűvölő kis boltok, régi piacok, gyönyörű templomok, tornyok, eldugott kis éttermek között.

Öt nap alatt 53 kilométert gyalogoltunk. Mégis azt mondom, a látvány miatt megérte.