Termékbemutatók: agymosás felsőfokon

A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség azonban arra figyelmeztet, hogy az árusok nyilatkozatot íratnak alá a vevőkkel, amelyben azok önként lemondanak erről a jogukról.

Célközönség: a hatvanon túliak

Az adásvételi szerződéshez csatolt nyilatkozatban, amellyel megkerülik a házaló árusításról szóló 108/200-es törvényt, az áll, hogy a vevő maga hívta házhoz az árust azzal a céllal, hogy terméket vásároljon tőle. Ennyi elég is ahhoz, hogy az adásvétel ne minősüljön házaló kereskedelemnek, ugyanazok a szabályok vonatkozzanak rá, mint a bolti eladásra, ahol a vevőnek nincs joga visszakövetelni a pénzét. A legtöbb vásárló természetesen nem tudja, mit ír alá, mint ahogy a termékbemutatók közönségének nagy része sem sejti, hogy tulajdonképpen egy hatalmas becsapás áldozata. A különböző marketingfogásokkal ugyanis úgy bolondítják meg a cégek a javarészt idős embereket, hogy azok azt hiszik, soha senki nem viselte még úgy a szívén az egészségüket, mint aki épp mágneses ágytakarót, kórfelismerő csodaszerkentyűt vagy minden bajra jó orvosságot akar eladni nekik. Az érzékcsalódás nem véletlen, hiszen a körítést alaposan átgondolták, évek óta gyakorolják, és folyamatosan tökéletesítik. Először is a nyugdíjas talál a postaládájában egy pazar meghívót egynapos vagy akár egyhetes kirándulásra, ebéddel vagy teljes ellátással, személyre szóló ajándékkal. Él hát a lehetőséggel, és útra kerekedik – szerencsés esetben valóban csak Bajmócra vagy Nagymegyerre. A helyszínen egy kicsit csalódik, mert kiderül, hogy a fürdésből, városnézésből nem lesz semmi, az egész napot egy bezárt művelődési házban fogja tölteni, de sebaj – gondolja –, ebédet kap, és meg is tud valami hasznosat. Aztán jön egy fess fiatalember drága öltönyben, még drágább órával a csuklóján, és elkezdi az agymosást.

Hatásvadászat és kijózanodás

Kezdetnek szépen bemutatkozik, egyet-mást még a magánéletéből is elárul, csak hogy oldottabb legyen a hangulat. Amikor az idős emberek már minden szavát isszák, és szinte a saját unokájukat látják benne, bekeményít, és a nyakukba zúdítja, mennyi mindenféle betegség és ezek következtében milyen szenvedések várnak rájuk. Hogy hiteles legyen, a saját baráti és családi köréből mesél rémtörténeteket, neves orvosokat, tudósokat és sztárokat idéz, némelyiknél csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy a múltkor együtt kávéztak. Sokáig fokozza a hatást, csak amikor a közönség már halálra rémült, és a hatvan felettiek hátralévő napjaikat kezdik számolgatni, akkor rukkol elő a megoldással: a csodaszerrel vagy csodaműszerrel, amelyet csak itt és most lehet megvásárolni. Igaz, hogy nem olcsón, több száz euróért, na de ajándékcsomag jár hozzá, aki kettőt vesz, az árengedményt is kap, és akinek nincs pénze, részletekben is fizethet. Amikor az öregek számolni kezdenek, hány havi nyugdíjuk menne el a vásárlásra, és arcukra kiül a kétkedés, a kereskedő még egy utolsó csapást mér rájuk: a szemükbe nézve megkérdezi, fontosabb-e számukra a pénz, mint a saját egészségük és az, hogy sokáig lehessenek az unokáikkal. Ez ellen már nincsenek érvek, előkerülnek a pénztárcák és a tollak, szemüvegre nincs is szükség, hiszen azzal sem látnák a szerződés apró betűs részeit. Akinél van elég pénz, fizet, akinél nincs, aláírja, hogy némi felárral részletekben törleszt, és a jól sikerült nap után végre jöhet a késői ebéd. Aztán már beszállás a buszba, és irány haza, ahol a család fiatalabb tagjainak reakciója láttán általában bekövetkezik a nagy kijózanodás.

A csodamasinák kacatok

Szerencsés esetben nem próbálják ki a csodamasinát, és nem kapnak be néhány szemet a csodaszerből sem, hanem úgy, ahogy van, az egészet kibontatlanul visszaküldik az eladónak. Ilyenkor még van esély arra, hogy visszakapják a pénzüket, vagy hogy nem hajtják be rajtuk a termék árát; de ha az árut kicsomagolták és kipróbálták, egyszer s mindenkorra elkönyvelhetik, hogy drágán vásároltak keserű tapasztalatot. Semmi mást, mert a varázslatos készülékek és készítmények otthoni környezetben sehogy sem akarják kifejteni gyógyhatásukat, így aztán egytől egyik a padlásra, kamrába vagy egyenesen a kukába kerülnek. A nagymamák és nagyapák pedig többé nem mennek termékbemutatóra, vagy ha elmennek is, nem dőlnek be a trükköknek, és nem vesznek semmit. Sajnos azonban a valóság inkább az, hogy sokan a saját kárukon sem okulnak, és már kölcsönöket is képesek felvenni, hogy újabb és újabb haszontalanságokat vásároljanak. A nyugdíjakra elrendelt végrehajtások túlnyomó többsége mögött a termékbemutatókon aláírt szerződések vannak. A problémával az Idősek Fóruma is foglalkozik, de a figyelemfelkeltésen túl nemigen tehet mást, mert senkit nem lehet megakadályozni abban, hogy azt vegyen, amit akar. „Nagy hiba, hogy sokszor épp a nyugdíjasklubok szerveznek hasonló bemutatókat. Ezt ellensúlyozandó felvilágosító előadásokat tartunk országszerte, és a 0800 172 500-as telefonszámon ingyenes vonalat működtetünk, amelyet felhívhatnak a tanácsra szoruló idős emberek” – mondja Ľubica Gálisová, az Idősek Fórumának elnöke.

A hatóságok tehetetlenek

A legnagyobb problémának azt tartja, hogy a tájékozatlan, sokszor magányos emberek örülnek, hogy kimozdulnak otthonról, és valaki szépen beszél velük, ezért dőlnek be mindennek. „Különösen könnyű őket megfogni az egészségügy témájával, hiszen tudjuk, milyen nálunk az ellátás. Az emberben ösztönös az a késztetés, hogy az egészségével törődnie kell, ezért tartom különösen számító és elítélendő magatartásnak, hogy a kereskedők épp ezzel élnek vissza” – magyarázza. Méghozzá nem is kevesen: minden megyében többtucatnyi cég szakosodott termékbemutatókra és házaló árusításra. A kereskedelmi felügyelőségen ugyan jól ismerik a praktikáikat, hiszen évente minden irodájukba több száz panasz érkezik, mégis tehetetlenek velük szemben. Még csak azt sem tehetik meg, hogy nyilvánosságra hozzák a szóban forgó üzletben utazó cégek listáját, vagy figyelmeztetnek a leggyakoribb trükkökre, mert az, hogy kitől mit vásárol, mindenkinek a magánügye. Magyarán: mindenkinek a saját józan paraszti eszére kell hagyatkoznia, és mielőtt elcsábulna, elég, ha arra gondol, hogy soha senki nem jön házhoz vagy visz el kirándulni ingyen azért, hogy nekünk legyen jó. Az ilyen túlságosan is nagylelkű és tetszetős ajánlatokról a végén mindig az derül ki, hogy az egyetlen, aki jól járt, az eladó volt. Még akkor is, ha a törvény és a hatóságok a vevőnek adnak igazat, mert a kereskedelmi felügyelőség a szabályok ismételt megsértése után is legfeljebb a cég megszüntetésére tehet javaslatot, de a tulajdonosok szinte azonnal másik céget hoznak létre, amely ugyanazt a tevékenységet folytatja.

Megoldás: ne menjünk el

„A legtöbb feljelentést azért kapjuk, mert a cégek nem teszik lehetővé a szerződésbontást a törvényben megszabott határidőn belül. Sok a panasz a termékek rossz minősége, a hiányzó jótállás, valamint a nyomásgyakorlás miatt is” – tájékoztatott a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség központi irodájának kommunikációs munkatársa, Petra Blehová. Mint mondta, a cégek gyakran csak olyan válaszra méltatják az árut visszaküldő és a pénzét követelő vevőt, hogy „a szerződésben nem erről állapodtak meg”. A feljelentett cégek tulajdonosaitól a felügyelőség ugyan magyarázatot követelhet, de azok általában nem jelennek meg az idézésre, esetleg csak arra méltatják a hatóságot, hogy írnak egy levelet, miszerint az ügyvezető hosszabb időre külföldre távozott. „Ezt a jelenséget csak felvilágosítással lehet legyőzni, utólagos bírságolással nem” – mondja határozottan az egyik kereskedelmi felügyelő, aki inkognitóban maga is részt vett néhány termékbemutatón. „Olyan hangulatot, szinte pszichózist képesek előidézni, mint egy prédikátor. Elég, ha egy embert meggyőznek, a többi megy utána, mert szégyelli, hogy ő nem vesz semmit. Csak a nagyon öntudatos, intelligens ember tud ellenállni, olyan viszont eleve nem is megy el ilyen rendezvényre. Ezért én inkább a fiatalokra apellálnék: ha tudják, hogy a szüleik, nagyszüleik könnyen befolyásolhatók, egyszerűen ne engedjék őket termékbemutatókra, mert még a házuk is rámehet.”

Melyek a leggyakoribb trükkök?

* Messzire utaztatják a vevőket, sokszor külföldre, hogy ezzel is növeljék a pszichológiai nyomást. Az idős emberek úgy érzik, hogy ha nem vesznek semmit, nem jutnak haza.

* Csomagban mintaterméket, „ajándékot” küldenek – ha az első terméket a vevő átveszi, a többi küldeményért már fizetnie kell, vagy külföldi postacímekre lehet csak visszaküldeni.

* Az egészségügyi termékeket, eszközöket bemutató személyek gyakran fehér köpenyben vannak, orvosnak, kutatónak adják ki magukat.

* Bizalmasak, már-már bizalmaskodók, „személyes” információkat árulnak el magukról; cserébe a vevőktől is elkérik családtagjak, ismerőseik címét és telefonszámát.

* Jó nevű intézményekre, személyiségekre hivatkoznak – pl. az Egészségügyi Világszervezetre, NASA-kutatásokra, Nobel-díjas tudósokra stb.

* „Igaz” történeteket hoznak fel példaként, tévéműsorokból ismert sorsokat idéznek, hozzátéve, hogy az a beteg is az ő terméküket használja, és már jobban van.

* Szidják az állami egészségügyet, a politikusokat, a konkurenciát – ezzel máris megvan a közös ellenség és a nagy egyetértés a közönséggel.

* Sok idegen kifejezést és adatot használnak, hogy a közönség úgy érezze, nagyon értenek a dolgukhoz.

* Mindig egyedi lehetőségről, személyre szabott árengedményről, soha vissza nem térő alkalomról beszélnek.

* Az emberek józan eszére és ítélőképességére hivatkoznak, miközben épp azt veszik célba.

Csodaszerek és tévhitek

1. Méregtelenítő lábfürdő. A forgalmazók szerint az összes mérgező anyagot eltávolítja a szervezetből. A víz elektrolízisével keletkező negatív ionok állítólag behatolnak a testbe a bőrön át, és stimulálják a sejteket, ösztönözve ezzel a mérgező anyagok kiválasztását. Az igazság ezzel szemben az, hogy a víz vörösesbarna elszíneződését csupán a készülékben elhelyezett fémelektród okozza. Aki nem hiszi, az próbálja ki a lavórt úgy, hogy nem teszi bele a lábát – a víz ugyanolyan barna lesz.

2. Méregtelenítő teák, kapszulák és rostkeverékek. Ezek mind vizelet- és hashajtó hatásúak. Aki egészségesen, kiegyensúlyozottan táplálkozik, annak semmi szüksége rájuk, mert vizelethajtást nagyobb folyadékbevitellel is el lehet érni, székrekedés ellen pedig olcsóbb és jobb a szilvalekvár. Ráadásul a teakeverékeken sokszor fel sem tüntetik, hogy erősen hashajtó gyógynövényeket is tartalmaznak. Az agresszív beavatkozással nem méregtelenítjük a szervezetet, hanem épp ellenkezőleg: azt érjük el, hogy olyan anyagok is távoznak belőle, amelyekre szükségünk van.

3. Lúgosító készítmények. Semmi szükség rájuk, mert a szervezet képes szabályozni a saját kémhatását. A vér pH-ja 7,37 és 7,43 között van, az ettől való eltérés életveszélyes volna. Szerencsére a méregdrágán árult szerek nem képesek ezt a belső önműködő mechanizmust befolyásolni, és a felesleges anyagok a vizelettel távoznak. Az sem bizonyított, hogy a magasabb savtartalom volna minden betegség oka, egyedül a magas húgysavtartalom okozta köszvény vezethető ide vissza, de ez kevesebb húsfogyasztással megelőzhető.

4. Káposztalé- és búzacsíra-készítmények. Nem olyan csodatévők, amilyen drágák. Betegségmegelőző és rákellenes hatásuk egyáltalán nem bizonyított.

5. Probiotikumok. Egészségesek, valóban helyreállítják a bélflórát, de gyógyszertárban sokkal olcsóbban kaphatók, mint a termékbemutatókon.

(Forrás: A tudomány világa, Száz kémiai mítosz)