TENTE, BABA!

Az elégtelen mennyiségű alvásnak egyaránt szerepe lehet a testi-szellemi elmaradottság, a krónikus fáradtság és a magatartásproblémák kialakulásában. Feltétlenül törekedjünk a gyermek életkorának, egyéni sajátosságainak megfelelő alvásigény kielégítésére. Nyugodt esték A gyermek fekhelye csendes, nyugodt, lehetőleg elkülönített helyen legyen. Alakítsunk ki egy esti menetrendet, amely megkönnyíti számára az időbeli tájékozódást; meghitté, nyugodttá teszi mindannyiunk számára az estét. Pl. megfürdetjük, megetetjük, játszunk vele egy rövid ideig, majd ágyba tesszük, és mesélünk, éneklünk egy keveset – így elégedetten fog elaludni, s ettől nyugodtabb lesz az álma. Már egészen pici gyereknek is lehet, sőt jó is, ha mesélünk. Egyszerű szavakkal, amelyeket már napközben is használhatunk a babával való beszélgetésben – elmondjuk, hogy aznap mi történt vele. Ezt persze az életkornak megfelelő módosításokkal, a tényleges mese mellett nagyobbaknál is folytathatjuk. A gyerekek nagyon szeretik az éneket. Élénken fi gyelnek rá. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy maguk is szeretnek játszani a hangjukkal, és éneklésünket is játéknak tekintik. Segítsünk elaludni Segíti a baba, később a kisgyermek elalvását: – Ha lefektetés után nem megyünk ki azonnal a szobából. Így érzi, hogy elalhat anélkül, hogy „elveszítene” bennünket. – Ha hagyjuk, hogy olyan szokásokat alakítson ki, amelyek megnyugtatóan hatnak rá. Pl. ragaszkodhat egy pelenkához, színes zsebkendőhöz, babához, vagy akár a saját hüvelykujjához. – Ha azt látjuk, hogy van biztonságot jelentő kedvenc tárgya vagy szokása, ne akarjuk leszoktatni róla. Ez az ún. átmeneti tárgy már az önállósulás jele: a kisbaba igyekszik nélkülünk is megbirkózni az élettel. Az viszont, ha napközben is, vagy amikor mi is vele vagyunk, folyton igényli, esetleges jelzés lehet, hogy nem kapja meg tőlünk azt a szeretetet, babusgatást, amelyet igényel, és a pótlására használ „mesterséges nyugtatószert”. Ha nehezen alszik el Egész pici gyerekek, akiknél még nem alakult ki a tárgyállandóság (vagyis egy adott dolgot csak addig tartanak létezőnek, amíg látják), félhetnek elaludni, mivel mi jelentjük számukra a szeretetet, biztonságot, szórakozást, és nem akarják, hogy az alvás ettől akár egy pillanatra is megfossza őket. Később, amikor az anyától való első leválási, eltávolodási kísérletek folynak (tipegő korban), ez szorongást válthat ki a gyermekekben: ún. tárgytalan szorongást, melynek okát nem értik, de gyakran társítják más jelenségekhez – elkezdenek félni a sötéttől, az „éjszakai állatoktól” stb. Este, sötétben, az ingerszegény környezetben a félelmek felerősödnek. Mivel irracionális voltuk ellenére sem oldhatók meg rábeszéléssel, segítséget jelenthet valamelyik szülő csendes jelenléte, vagy egy „átmeneti tárgy” (kendő, pelenka, plüssállatka), esetleg egy halvány irányjelző lámpa.