Szereti Ön a tv paprikát?

Hogy olvasóink zöme süt-főz, azt tudjuk, kapjuk ugyanis szép számmal a visszajelzéseket (köszönet minden levélért, telefonhívásért), és a személyes találkozókon is elmondják, alig várják, hogy kipróbálhassanak egy-egy új vasárnapos receptet. Ezért is kedveskedünk a főzőcskézőknek egy-egy alkalommal plusz Vasárnapi asztal gyűjteménnyel, hogy egymástól is tanulva, cserélgetve bővíthessék a tápláló és finom, elkészíthető és árban is elérhető étkeket a család asztalán. És mert a téma szerkesztője, Ferenczy Éva maga is igen ügyes, sőt gazdasszonynak is remek, jó érzékkel tudja összeválogatni olvasóink kínálatából is a legjobbakat. Tudja, miről beszél, tudja, miről van szó. Amit nem tud, szegény, hogy pár hete, mikor lapzárta napjára szabadságot kért, én vállaltam magamra a már kész rovat korrektúráját. (Én is főzök, én is sütök, mi lephetne meg?) Először a nyálam kezdett csorogni, kis időre rá a gyomrom korogni, majd előbukott belőlem (no nem amire gondolnak!) egy régi fura érzés, és nyomában a felismerés, miért is voltam én ízvilágos koromban szinte permanensen éhes. (Szegény Éva meg zokszó nélkül csinálja legalább nyolc éve, s neki meg még Héger Rudi desszertremekeit is végig kell néznie jó bő és alapos képkínálatban!) Hát, mert ugye kezdi az ember egy tejfölös karfiollevessel, amire jönnek a szezámmagos csirkecsíkok, laskagomba, hátszín, tokány s valami olyan tejfölös csodasüti, amiben nemcsak az lehet a csoda, hogy sütni sem kell, mert már a hozzávalók felsorolása és a látvány ízérzetet varázsol az ember szájába. Javítanivaló nemigen akad, pár sorvégen rekedt névelő, esztétikai szempont. Egyszer csak a töltött paprikához érek, dicsérem magamban Évát (annak ellenére, hogy nem szenvedhetem valahogy a paradicsomos mindenfélét, a paprika meg imilyen főtt állapotban egyenesen hátborzongat), milyen jó, hogy beválogatott egy ilyet is az idényben! Tud ez a nő, mondom magamban, közben rögtön az első hozzávalón megakad a szemem: 8 tv paprika! No, édesanyám te sose mondtad nekem, hogy tv paprikába töltötted a rizses tölteléked, s ilyet főztél bele a paradicsomba! (Lehet hogy azért nem szerettem?) No de még az anyósom sem mondta soha, aki pedig egyébként minden konyhatitkát oly készségesen és aprólékosan átad, hogy őutána még a legnagyobb antiszakács (Szakács Anti, he-he) is gond nélkül el tudná készíteni. Hát milyen paprikába kellhet tölteni ezt az Éva-féle verziót? S mert lapzárta és én ügyeltem, valamivel éjfél után került sorra az oldal, teremtett lélek a grafikus Gyurin kívül, akitől tanácsot kérhetek. Szerinted mi az a tv paprika, Gyurika, kérdezem remélve, hátha tud valami többet a paprikákról. Paprika tévé, nem? Ha valamiben, hát ebben biztos voltam, hogy nem. Betűhiány, szótévesztés, elírás, mit tegyek? És ha kihúzom, marad a sima paprika, abba is tölthetnek, azt is főzhetik, nem, te Gyuri? Vagy mi legyen? Főzhetik bizony, mint ahogy főzik is, mondta a nagy kopasz indián, én meg adtam a szavára. Így jelent meg tv nélkül a recept a töltött paprikára. Eleddig nem reklamált senki, Évának sem mertem szólni, ő sem mondott semmit. Nyugodni ellenben nem hagyott a dolog, s addig lapoztam a helyesírási kézikönyveket, míg az egyikben egy ilyen szócikkre találtam: t. v. ‹tölteni való› t. v. paprika. Azt a teremburáját! (Azóta magyarországi konyhalapokban úgyis láttam, hogy tévépaprika.) Most vívódom. Kérjek-e bocsánatot, felhívjam magamra a figyelmet, szóljak legalább Évának? Most ha tölteni nem való paprikába töltötte kedves Olvasóink közül akárcsak egy a tévéjét, s emiatt odalett az evéje (ennivalója): ha nem szólok, a paprikát vagy a receptet iktatja ki legközelebb. Ha szólok, engem; jobb esetben szid: nem figyelünk, csak írogatunk, csak mosolygunk itt a negyediken? Vártam egy hetet, kettőt, s mert semmi visszajelzés nem jött (közjegyző szakértőnk, Szabó Ottó sem szólt!), úgy döntöttem, én biz most nem kérek már bocsánatot. Mindenesetre ezentúl csak ev ‹enni való› paprikát kérek otthon, kv ‹kecsapnak való› paradicsomot kérek, fv ‹főzni való› csirkéből készítem a vasárnapi ebédet a szv ‹szeretni való› családnak, ha van egy kis sv ‹sütni való› eszem.
Legyen?