Messziről minden szép. Persze ez nem jelenti azt, hogy közelről nézve minden feltétlenül csúnya. Jó példa a hangyák arca: akinek a hangyák messziről is visszataszítóak, hiába reméli, hogy közelről szebbnek látja majd őket, hiszen a hangyák arca kinagyítva különösen ijesztő. De vannak ennél ijesztőbb dolgok is az életben. Egyesek például nagyon nehezen tudnak maguknak ruhát venni. Az évek tapasztalatai sokakat megtanítottak arra, hogy nem érdemes kimondottan ruhavásárlási céllal boltba menni, mert az ellenség megsejti, mi a szándékunk, és juszt sem találunk magunkra semmit, de még ha találunk is, valahogy nem áll jól rajtunk, vagy nincs nálunk pénz, pedig vittünk magunkkal. Ezért legszívesebben rajtaütésszerűen vásárolunk, egyéb ügyek miatt elhaladunk egy kupac nadrág vagy ing mellett, periferikus látásunkkal tudomásul vesszük az árat és a textúrát, majd lecsapunk a portékára.
Múlt vasárnap magam is különösen megjártam, úgy is nevezhetném az esetet, hogy ez volt ruházkodásom Mohácsa. Afféle kis privát nadrágvásárlási Irapuato. Nem is tudom, mit vettünk már, talán füzetet, igen, 511-es számú iskolai füzetet, kis írás, mert betelt. Baktatunk az üzletközpont folyosóján, mint a hócsizmás-síbotos fekete-fehér emberek régen a Delta kezdődésénél, hát látom ám, hogy megfelelő textúrájú pamut-len nadrágok várnak hazavitelre nem oly drágán, ámbár nem is oly olcsón. Szín és fazon alapján gyorsan szűkítjük a kört, kikeresünk egy 36/32-eset meg egy 36/34-eset, mindkettő rendelkezésre áll, hát ez reménykeltő, pontosabban már gyanús. Felveszem a rövidebbet, hát pont jó, de nem úgy pont, hogy megnyugtatóan, hanem olyan idegesítően, hogy épphogy csak, és talán ha a mosástól összemegy, meg mit tudom én, akkor már rövid vagy szűk. Próbálom a hosszabbat, ez meg derékban túl nagy, de nagyon túl. Nézem, hát 38-ast hoztam, nem is 36-ost, hát ez egy jel, hagyjuk az egészet a fenébe, majd találunk olcsóbban, szebbet, pont jót. Már csak a füzet. Bemegyek a füzetesbe, polcon szétrakva számozás szerint, emelkedő rendben, nekünk épp az 511-es kell, ahá, ott van, többféle borítóval is. Nagyon jó, nagyon jó, nézzünk bele… Nem jó, mert nincs benne segédvonal. Ez csak egy sima vastag csíkos füzet. Nem jó. Kérdezzük meg? Nem kérdezzük meg, mert sokan vannak. Hármat kéne venni pedig. El is gondolkodom, mi lehet az a segédvonal. Ami az írást tanuló egyént segíti a vonalvezetésben? Az nem a sorvezető? Nem, az más.
Így van az ember a hagyományos családdal meg az anyák napjával is. Mire belegondol, hogy mit hová, már egy másik jeles napra kell koncentrálni, mert jönnek ezek, mint a fekete-fehér lánctalpas hótraktor a Delta kezdődésénél.
Hasonló tavaszi dilemmák esetén érdemes ráfeküdni az udvaron a függő- vagy nyugágyra, fellapozni az aktuális Vasárnapot és átengedni magunkat az érzésnek, hogy nincs is nekünk semmi bajunk a világon. Hisz a méhek dongnak, a virágok nyílnak, a madarak csicseregnek. Minek ezt elrontani?
Úgy tudom, holnap VASÁRNAP – mondta neki aznap este, amikor a vadmacskaügyletet rábízta –, hátha éppen jó hangulatban találja a remetéket. Legyen velük türelmes, megértő, nekik se lehet valami könnyű az életük.
Bodor Ádám: Az érsek látogatása
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.