Sárosfáról a Berkeley-re

Sok fiatal álmodozik karrierről, érvényesülésről. Ami a sárosfai Földváry Veronikának sikerült, bárkinek sikerülhet. Igaz, kitartás és szorgalom kell hozzá. Ráadásul a fiatal hölgy példája cáfolata annak a propagandának, hogy Szlovákiában csak szlovák iskolával lehet érvényesülni, hiszen a magyar kisiskolák sok esetben jobb alapot nyújtanak a továbbtanuláshoz, érvényesüléshez. Például ahhoz, hogy valaki az amerikai Berkeley Egyetemen kutathasson.

Ön a pozsonyi műszaki egyetemen végzett. Hogyan került ki Floridába?

Az itthoni mérnöki államvizsgám után elkezdtem a doktorátust, amely négy évig tart. Másfél év után megvédtem a munkám elméleti részét, s ez lehetővé tette, hogy külföldre kerülhessek. Az itteni szlovák témavezetőmnek jó kapcsolatai vannak a dán műszaki egyetemmel, így jutottam Koppenhágába a Danmarks Tekniske Universitetre, ahol magyar témavezetőt kaptam. Bekő Gábor is az itteni, pozsonyi tanszéken tanult, egyébként somorjai származású. Tehetségére jellemző, hogy fiatalon, harminchárom évesen megkapta a docensi címet. Dániában sok lehetőség kínálkozott ösztöndíjak elnyerésére. Tavalyelőtt voltam egy hongkongi konferencián, ahol bejelentettek egy programot a Berkeley Egyetemről. Hasonló volt az én témámhoz, így kézenfekvőnek tűnt, hogy felvegyem a kapcsolatot az egyetem professzorával. A hölgynek éppen ilyen munkatársakra volt szüksége. Fél év múlva kaptam egy e-mailt, hogy volna-e kedvem együttműködni a projektben.

Milyen szakterületről van szó?

A lakóépületek belső környezetminőségével foglalkozom. Ezek a kutatások a levegő minőségére, az épületek felújítására vonatkoznak. Pontosabban arra, hogy a felújítás után mennyire változik meg a hőkomfort és a levegő minősége az épületen belül. Ők ezt nagy méretekben végzik, körülbelül huszonhat ország hatvanöt városából szereztek adatokat, s ebből kialakítanak egy adatbázist, amelyet az egyetemek használhatnak kutatásaik során. Kiterjed a hőmérsékletre, páratartalomra, széndioxid-koncentrációra, s egy ideje Svédországból kapott műszerek segítségével formaldehidet és nitrogén-dioxidot is mértünk.

De hiszen ez már vegyészet.

Igen, van köze hozzá, de én mindezt elsősorban építészeti szempontból vizsgálom. Végeztünk egyébként kérdőíves felmérést is, mivel kíváncsiak voltunk a lakók szubjektív véleményére. Így lényegében a mért adatok és a szubjektív vélemény lett összehasonlítva.

Hol végezte ezt a munkát?

Somorján, hat lakóépületben. Bárdos Gábor polgármester úr nagyon sokat segített, mert ő is ilyen felújított házban lakik. Három felújított és három felújítatlan ház kilencvenöt lakásában végeztünk téli és nyári méréseket.

Térjünk vissza a gyökerekhez, pontosabban Sárosfához. Ott kezdett iskolába járni.

Igen, az alapiskola négy osztályát Sárosfán végeztem. Nagyon jó kis csoport voltunk. Én a kisiskolákat mindig előnybe helyezném a nagyokkal szemben. Az okok ismertek: kevesebb a tanuló, így mindenkire több figyelem jut. Nagyon erős alapokat kaptam mind a sárosfai alapiskolában, mind a somorjai nyolcéves Madách Imre Gimnáziumban. Mikor a műszaki egyetemre kerültem, azt tapasztaltam, hogy a magyar diákok sokkal felkészültebbek szlovák csoporttársaiknál. Rengeteg példát tudnék sorolni, hová jutottak, mire vitték azok, akik a somorjai gimnáziumból kikerültek.

A szülőkön is sok múlik.

Természetesen. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerekével, könnyű az iskolát szidni. Ebben is szerencsésnek mondhatom magam.

A szlovák nyelv nem okozott gondot?

Egyátalán nem. Aki akarja, magyar iskolában is megtanulja. Aztán ha megfelelő környezetbe kerül, ez tovább épül. Nálunk a családban egyébként apai nagyanyám szlovák származású, de a Csallóközbe kerülve hamar megtanult magyarul. Sokat segített az is, hogy a szüleink – igaz, kényszerűségből – gyakran küldtek bennünket öcsémmel gyógyfürdőbe, ahol a szlovák környezetben sok ragadt ránk. Például a Tátrában. Tehát semmilyen hátrányát nem éreztem annak, hogy magyar közegből kerültem szlovák egyetemre. A nyelvtanulásról még annyit, hogy mielőtt a doktorit elkezdtem, két nyarat nevelősködtem Londonban, hogy megtanuljam az angolt is.

Miért választotta az építészetet hivatásának?

Annak idején négy, teljesen más irányultságú egyetemre jelentkeztem. Aztán úgy döntöttem, hogy szeretnék a közelben maradni, így kerültem Pozsonyba. Sok ismerősöm volt, aki a műszakin végzett, sok tanácsot, véleményt kaptam tőlük. Eleinte furcsa volt, mert a gimiben nem imádtam a matekot meg a fizikát, de nem bánom azóta sem. Jó barátságok alakultak ki itt, erőt adtunk egymásnak.

A hideg Dánia után elég nagy ugrás Kalifornia.

Berkeley kisebb egyetemi város, talán Nagyszombathoz tudnám hasonlítani, s híd köti össze San Franciscóval. Maga az egyetemi kampusz óriási. A jogtól kezdve az atomfizikáig minden van ott. Tavaly augusztustól vagyok az építészmérnöki karon.

Feltételezem, hogy nem akar Amerikában maradni.

Egy évre hívtak, amíg befejezem a doktori tanulmányaimat, de még nem tudom, hogyan alakul. Ott él a barátom is, akivel még Dániában jöttünk össze, és a doktorija után állásajánlatot kapott a Berkeleyn. Úgyhogy nekem is kapóra jött Kalifornia; együtt lehetünk. Ő egyébként belgrádi szerb fiú. Szingapúrban kezdte a doktorit, aztán átjött Koppenhágába. Mikor Dániába kerültem, tulajdonképpen ő volt az első, akit megismertem.

Szerelem első látásra?

Mondhatni. Hamar kiderült, hogy egy tanszéken, sőt egy irodában leszünk.

Miért jó külföldön tanulni, kutatni? A világlátáson túl mi a szakmai előnye?

Itthon elég szűkösek a lehetőségek. A témavezetőm örömmel küldött ki, hiszen a tanszék minden külföldre kerülő diák után pontokat kap. S mivel az adataim szerepelnek a Berkeley kutatási projektjében, ez a pozsonyi tanszéknek is siker. Ha lesz publikáció, én leszek az egyik szerzője, s az beleszámít a pozsonyi egyetem éves pontozásába is.

Mi a végcél?

A legfontosabb, hogy májusban meglegyen a doktori disszertációm, aztán keressük a megoldást, hogy együtt tudjunk maradni. Egyelőre meghosszabbítjuk a vízumot, hiszen még sok a munka, ráadásul másik projekt is fut, amelyben részt veszek. Barátom is szeretne visszajönni Európába, én is. Amerika szép, de nem szeretnénk ott élni. Egyelőre feszített a tempó, hiszen kutatok, és ezzel együtt készül a disszertációm. Augusztusban kell visszajönnöm a megvédésére, de közben tavasszal átugrom két hétre Dániába. Júniusban is visszaruccanok egy belgiumi konferenciára.

Hogy viseli ezt a család, a szülei? Nem mindenki örül, hogy a gyereke a világ másik végén él.

A mai világban meg kell ragadni a lehetőségeket, aztán, ha úgy alakul, mindig haza lehet jönni. Nehezebb kijutni, hazajönni könnyebb. Ez is tapasztalat.

Barátjával melyik nyelv a közös?

Angolul beszélünk, de megtanultam a szerb nyelv alapjait, hiszen hasonlít a szlovákhoz. Én pedig magyarul tanítom őt, amely számára roppant nehéz. A szlovákot jobban érti. Van egy füzetünk, és minden nap végén írok bele szlovákul, ő lefordítja szerbre, aztán angolul kérdezzük egymást. Így tanulunk. A szerbek nagyon jó emberek, voltam náluk Belgrádban. Tavaly nyáron meghívott a doktori megvédésére, ahol családi, baráti vacsora volt, csekély nyolcvan emberrel. Szeretnek együtt örülni, megbecsülik egymás sikereit. Nem ismertek, de virággal vártak. Azonnal megértettük egymást.

Édesanyja közéleti szereplő, Sárosfa polgármestere. Említette, hogy van egy öccse.

István egy évvel fiatalabb, ő gépészmérnök, a brünni műszaki egyetemen végzett. Tőle is sok segítséget kapok, de a családtól is, hiszen minden ügyintézést ők végeznek helyettem idehaza.

Mi a véleménye a honi oktatásról?

Mindennek az a végeredménye, hogy nincs pénz. Például kutatásra sincs. Az ember kénytelen állandóan ösztöndíjakra vadászni vagy a magáéból áldozni. De ha nincs akarat valakiben, akkor a dolgok nem működnek. Meg kell tanulni harcolni. Köszönettel tartozom például a Szövetség a Közös Célokért komáromi irodájának, amelytől kétszer is sikerült megkapnom a Soós Kálmán-ösztöndíjat. Ennek köszönhetően jutottam ki például 2014 nyarán Hongkongba és Sao Paulóba, vagy egy eindhoveni konferenciára. Belőle finanszíroztam a műszerek postaköltségét is.

Kalifornia sem olcsó, gondolom.

Nagyon drága ország. Az itteni doktori ösztöndíjam itthon szép volna, Amerikában sóra sem elég. Nagyrészt dániai ösztöndíjaknak, valamint egy hazai bank Diákok a világba nevű ösztöndíjának köszönhetem, hogy kint lehetek. De például három hónapi kintlétem után volt egy prezentációm, amely elnyerte az ottani főnök asszony tetszését, így az egyetemtől is kaptam egy kisebb összeget.

Ezek szerint életművésznek is kell lenni.

Lekopogom, hogy az utóbbi négy év alatt mindent sikerült elérnem, amit célba vettem.