Palóc szívóssággal

Most is ugyanazt a képét mutatja az érkezőnek: a dombon magasodó, eredetileg barokk, ma már inkább klasszicista Palásthy-kastély és a tőle nem messze égbe szökő, neoromán beütésű, szecessziós katolikus templom úgy őrködik a falu fölött, mint kotlós a kiscsibéi fölött. Ha nem rest az ember, és rászán fél órát a dombok lábánál sorakozó, mára jórészt elgazosodott szőlőkben sorakozó pincék megtekintésére, szinte teljes összképet kap abból a szellemiségből, amely Palástot jellemzi. Az egykori pincesor tarka képet mutató házikói előtt-mellett sok a szakrális kisemlék, sőt még fönt, egy erdei vízmosás mentén is láthat katolikus képoszlopokat. A népi vallásosság jeleinek ekkora sűrűsége még az Ipoly mentén is ritkaság, ahol egyébként is tartják vallásukat az emberek.

Folytatás és újrakezdés

Szkladányi Helység Anikó polgármester nem volt könnyű helyzetben, amikor 2011 elején átvette a község irányítását. Az elődök után régi kifizetetlen számlák is maradtak, és a sikertelen pályázatok önrésze is terhelte a község kasszáját. Így első évei a költségvetés stabilizálásával teltek. Mind mondja, Paláston alig történt felújítás a rendszerváltás óta, a középületek elhanyagolt állapotban voltak.

Mégis sikerült fejleszteni. A legékesebb bizonyítéka ennek a tűzoltóállomás és az alapiskola felújítása (külső hőszigetelés, ablakcsere, a fűtés korszerűsítése stb.). Utóbbi 160 ezer eurós költséggel járt, amelynek egy részét a környezetvédelmi alapból sikerült finanszírozni. Az önrészt pedig visszahozza az energiamegtakarítás. Most éppen a főtér rendezése zajlik, ahol hamisítatlan piacteret szeretnének kialakítani. Mint mondja, meg kellett nyitni az elavult falufejlesztési tervet (erre a központi költségvetésből sikerült támogatást nyerni), amely már számol egy leendő ipari zóna kiépülésével is. „Hatalmas örökséget hagytak ránk az elődök – mondja a polgármester asszony. – Itt van mindjárt az egyházi iskolának otthont adó Palásthy- vagy az Ivánka-kastély, amelyben a cserkészek kaptak helyet, de említhetném az egykori, háromszintes magtárat is, amelyet szeretnénk felújítani. Bár ütött-kopott, jó állapotban van, ezért kár volna átadni az enyészetnek. Felújítva több célt szolgálhatna. Falufejlesztési tervünk turista- és kerékpárutak kiépítésével is számol. Szeretnénk velük összekötni Palástot Gyűggyel, ahol sok a fürdővendég. A környéken egyébként számos nevezetesség van, s magának a tájnak is jelentős a vonzereje. A község területén két lovas tábor is található, ahol nyaranta gyermekek üdülnek.

Egy közösség, két iskola

A templom és az iskola iránti tiszteleten és igényen a fentiek ismeretében nem csodálkozhatunk. A kastély például 2002-től a Palásthy Pál püspökről elnevezett magyar tannyelvű katolikus iskolának ad otthont. Sziszifuszi küzdelem zajlik a falak között a lelkekért, az intézmény megpróbálja a lehetetlent: megállítani a magyarság fogyását és a palásti palócságnak a többség tengerébe való beolvadását. A küzdelem, sajnos, egyoldalú, hiszen mint megtudjuk, egyre apad a magyar tanulók száma: az iskola tizenkét évvel ezelőtti megnyitásakor 140 gyermeknek volt a második otthona, napjainkban 57 tanulója van. Tavaly 68-an, tavalyelőtt 72-en, még előbb 91-en voltak. Évről évre kevesebb az ok az örömre. Pedig a helybelieken kívül Ipolyfödémesről, Ipolyszalatnyáról is bejárnak ide, és a közelmúltig Felsőtúrról is jártak a felső tagozatra magyar gyerekek, csak hát az ottani kisiskolák sem ontják magukból a nebulókat.

A fenti adatok egyrészt a népszaporulat csökkenésének, másrészt az állampropaganda hatásának számlájára írhatók. A nyelvhatáron fekvő, napjainkban 1630 lakost számláló települést ma is 64 százalékban magyar emberek lakják, ám a másik, a szlovák tannyelvű alapiskolában 83-an tanulnak, helybeliek és a környező településekről érkezők. Az óvodákat – mind a magyart, mind a szlovákot – beköltöztették az iskolákba. Ez szintén megtakarítást eredményez. Azért is szükség volt rá, mert a régi óvoda kihasználtsága alig 40 százalékos volt, ráadásul maga az épület sem volt biztonságos. A két óvodában összesen 45 gyermek tölti napjait.

Megtartó erő

Szép példája a közösségi összefogásnak, hogy németországi anyagi támogatással, a Palásthy Pál Alapítvány és a szülők segítségével kapott új köntöst a fent említett kastély. Palásthy Pál püspök alapította egyébként, 1890-ben, azt a katolikus népiskolát, amelynek épülete a templom alatt helyezkedik el. A 19. és 20. század fordulóján több mint kétszáz gyerkőc tanult itt. Elnézve a tornácos házat, nem is érti az ember, hogyan fértek el benne. Ma néprajzi múzeumnak ad otthont, a kiállított tárgyak zöme helybeli gyűjtésből származik. A néprajzi és vallástörténeti emlékeket már a múlt század hatvanas éveiben kezdték gyűjteni a palástiak, s a sok minden lassan alig fér el az épület pitvarában, tisztaszobájában és füstös konyhájában.

Az iskola mellett egy település legerősebb megtartó ereje természetesen a munkahely. Ezen a téren sem rózsás a helyzet, hiszen Paláston alig van számottevő vállalkozás, amely megélhetést adna a helybelieknek. Sokan ingáznak, főleg építőipari szakmunkások. Azelőtt egy részük Magyarországon (Esztergomban, Gödöllőn, Vácon) dolgozott, mára azonban az ott alkalmazottak helyzete is megváltozott. A legtöbb ember Ipolyságon és Gyűgyön talál megélhetést. Márpedig ahol nincsenek munkahelyek, onnan elvándorolnak a fiatalok. Az egykori virágzó földműves-szövetkezet által művelt földeket tavaly óta egy cseh vállalkozás béreli, amely alig néhány embert foglalkoztat. „Sajnos, az egész vidék stagnál – mondja Szkladányi Helység Anikó –, és az állam régiós politikája nagyon sántít. Ez vissza fog ütni, mert aki csak teheti, Pozsony felé menekül, márpedig az ország nemcsak a fővárosból áll. Ezért hanyatlunk mi is.” Bérlakások a faluban csak a községháza emeletén vannak, de nincs is különösebb igény irántuk. Rengeteg, mintegy száz ház áll üresen (az összesnek az ötöde!), ezeket fel lehet újítani. A gondokról hallva önkéntelenül az jut eszébe az embernek, hogy egy ilyen központi település – ráadásul ilyen gazdag történelmi múlttal – jobb sorsot érdemelne. A megoldás a sokat emlegetett déli autópálya megépülése lenne, ám erről csak a verebek csiripelnek évek óta.

Búzavirág, böllérfesztivál

A palástiak amúgy büszkék a múltjukra, ez azonban kevés a jövő szempontjából. Pedig már 1554-ben Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte az Ördög Mátyás veszödelme című énekében a palásti csatát (amelynek emlékére 2002-ben kopjafát állítottak). A községben egyébként gazdag kulturális élet zajlik, aktív a Csemadok helyi szervezete, amely a hagyományos rendezvényeket mindig megszervezi. Nemrég például böllérfesztivált tartottak, amelyen a három csapatból az egyik éppen a Csemadoké volt. Ebből hagyományt szeretnének teremteni. Ugyancsak a Csemadok – amelynek tagjai alkalmi műsorokat is betanulnak – keretében működik hírneves Búzavirág folklórcsoport.

A polgármester asszony az őszi önkormányzati választások után is szeretné folytatni a munkát, hiszen sok a teendő. „Elsősorban rendbe kell hozni az önkormányzat kezelésében levő épületeket, például a művelődési házat, melynek lapos teteje beázik, kifűteni is nehéz. A megürült óvodaépületben a szükséges felújítás, ráépítés után idősotthont szeretnénk nyitni, hiszen községünkben sok az öreg ember. Ez a kérdés még nyitott, bár a lakosság visszajelzése kedvező. De munkalehetőségeket is kell teremteni, hogy a fiatalok helyben maradjanak. Ez az egyetlen járható út.”

Mindenesetre kell hozzá az a bizonyos „palóc szívósság”, mint a falu szülötte, Zsilka László mondta idestova húsz esztendeje.