<p>Az 1973-ban megjelent regény talán nem tartozik Szabó Magda legismertebb művei közé. Ennek oka a téma lehet, amely sokkal helyhez kötöttebb, mint egyéb regényeiben. Az kiderül, hogy a 60-as évek végén játszódik a történet, azt azonban nem mondja ki a szerző, hogy Magyarországon. Ám egy-egy utalásból rájön a figyelmes olvasó (<em>apát a sztálini korszak börtönbüntetése miatt tönkrement szervezete hagyta cserben ... ha külföldről hazajött, csak kém lehet … </em></p>
Annáék nemzete a saját legjobbjait felfalta, elnémította, eltüntette bizonyos éles politikai korszakokban). Az írónő saját nemzedéke keserű élettapasztalatait is beleszövi a hősnő életébe, és vele mondatja el (… abból a világból egyszer csak ebbe kerültem, ahol rossz volt, aztán még rosszabb, végül kilátástalanul). S bár a hősnő nehéz pillanatokban visszavágyik gondtalan gyermekkora színhelyére, a gazdag, boldog országba, amikor alkalma nyílik rá, hogy leendő diplomatafeleségként odakerüljön, az otthon maradás mellett dönt. Egy bonyolult szerelmi történet szálait bogozhatjuk ki lapról lapra haladva. Az írónő ugyanis, rá jellemző módon, in medias res, a dolgok közepébe vágva indítja a regényt. S bizony eltart egy ideig, amíg rájövünk, kicsoda Franciska, Anna és Johanna, milyen kapcsolatban állnak Rolanddal, életében és karrierje alakulásában milyen szerepet játszanak nevezett hölgyek, valamint Toto ezredes és Tristan Sutor. Hogy melyik országból érkezik diplomataként Roland a meg nem nevezettbe (Magyarországra), azt is csak találgathatjuk egy-egy megjegyzésből a gyönyörű hegyek lábánál fekvő szülővárosról, a gleccserekről, a család kastélynak beillő háza közelében lévő szép tóról (amelyben anyja halálát lelte) és arról, milyen szerencsések voltak a háborúban semlegesekként. A történet egyik jelentős helyszíne a „gazdag országban” lévő Bursa Academia, amelyet éveken keresztül Anna apja igazgat, ahol a kislány felcseperedik. S ahol nem hat zavarólag cigány származásuk. Ugyanott az eltelt évszázadok során neves tudósok irányításával magyar diákok tanultak, „egy-kettőnek felajánlottak helyet azon a nagyszerű egyetemen, de mindenki hazatért, itt elnyelte a falu, a tudatlanság, hisz annyi fényt hozott magával, hogy azzal csak irritálta az országot, ahol nem volt még gyertya se” – írja a tipikus magyar sorsra utalva Szabó Magda. (Mint Ady A Hortobágy poétájában.) A háború utáni korszak bizalmatlan politikai légköréről is nagyszerű képet fest a regény, meg arról, ennek hogyan esnek áldozatul emberi sorsok, karrierek és szerelmi kapcsolatok. Főleg azért, mert a mindenekelőtt szemlélődéssel megbízott diplomaták társra vágyó, érző emberekké válnak, s néha kibillennek a tőlük mindig elvárt rideg egyensúlyi helyzetükből.
Jövő héten Szabó Magda Ókút című regényét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.