Nagykarácsony után kiskarácsony

Az évkezdéssel kapcsolatos szokások fokozatosan áttevődtek újév napjára, de sok közülük a karácsonyi ünnepekben is megmaradt. Ezért találkozunk karácsonyi népszokásainkban is évkezdő jellegű mágikus eljárásokkal, varázslásokkal, jóslásokkal.

Az elmúlt években karácsonyi népszokásainkkal már foglalkoztunk. Most azokat a szokásokat, jóslásokat, köszöntőket mutatjuk be, amelyek az óévnek az utolsó és az újnak az első napjához kötődtek.

1. Szilveszter napja

Az év utolsó napja dologtiltó nap volt. Csak könnyebb házi munkákat, mint a sütés-főzés, lehetett végezni ezen a napon. Nem volt szabad mosni, varrni, tüzet gyújtani. Söpörni is csak a küszöbtől a szoba belseje felé lehetett, nehogy kiseperjék a szerencsét a házból.

Szilveszterig minden kölcsönkért holmit visszaadtak. Az emberek igyekeztek adósságaikat is megfizetni, haragosaikkal pedig kibékülni.

Egyes vidékeken a karácsonyi asztal alól a szalmát ezen a napon szórták az állatok alá, a szénát, gabonát és lucabúzát pedig megetették velük.

Éjfélkor a lányok kimentek a kúthoz, hogy igyanak a szerencsét hozó vízből. Az állatoknak is vittek belőle, hogy egészségesek legyenek.

Helyenként úgy tartották, hogy szilveszter éjjelén megszólalnak az állatok. A gazda éjfél után kiment az istállóba, hogy meghallgassa a beszédüket.

Mágikus étkek

A gazdasszonyok jó hosszú rétest nyújtottak, hogy a családnak hosszú legyen az élete. Mákkal, dióval, reszelt almával, túróval, gyalult tökkel töltötték meg. Elmaradhatatlan volt a szilveszteri pogácsa is – sok aprót szaggattak, hogy gazdag, bőséges legyen a következő esztendő. Sokfelé kuglófot, kelt kalácsot vagy fánkot is sütöttek.

Ebédre bablevest, mákos gubát főztek, hogy sok pénzük legyen. Disznóhúsból, disznófejből főzött kocsonyát vagy sonkát vacsoráztak. Az esti étkezés rétessel és pogácsával fejeződött be.

Jóslások, jövendölések

Általánosan elterjedt volt az ólomöntés szokása. A kanálban felolvasztott ólmot hideg vízbe csöpögtették, s alakjából jósoltak a jövőre. Halálra is jósoltak: ahány tagú volt a család, annyi pogácsa közepébe lúdtollat szúrtak. Azt tartották, hogy akinek sütés közben megégett a pogácsája vagy a beletett toll, az a következő esztendőben meg fog halni. Feltörött dióból is az egészségre vagy betegségre, halálra jósoltak.

Az eladósorban lévő lányok igyekeztek megtudni, ki lesz a jövendőbelijük. Szilveszter délutánján egyiküknél gyülekeztek, és közösen jósoltak. Hideg vízbe csöppentett ólom alakjából következtettek férjük foglalkozására. Gombócot is főztek – mindbe egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát tettek, majd kifőzték őket. A víz felszínére feljött gombócok egyikét kikapták a fazékból, s amilyen nevet tartalmazott, olyan nevű férjre számíthattak.

Almából is szokás volt jósolni. A lány meghámozta az almát, s a héjat, amelynek egyben kellett maradnia, a háta mögé dobta. Alakjából igyekeztek kivenni jövendőbelijük nevének kezdőbetűjét.

A disznóhúsból kiszedett csontokra ráírták a nevüket, és kidobták az udvarra. Akinek a csontját elsőként vitte el a kutya, az ment leghamarabb férjhez a következő esztendőben.

Hejgetés, évbúcsúztatás

Az év utolsó napján alakoskodó legények csoportja ekét húzva, ostort pattogtatva, énekelve végigjárta a falut, előadva a búza történetét a mag elvetésétől egészen a kenyérig. A szokás célja a gabonának és a kenyérnek a következő esztendőre való biztosítása volt.

Szokás volt zajkeltéssel, lármával, kolompolással, ostorpattogtatással, durrogatással, fazekak és fedők összeverésével, harangzúgással elűzni az óévet a faluból. A zajkeltés, a kongózás helyenként gulyafordítással párosult. A pásztorok és a legények – néha a gyerekek is – addig kolompoltak, pattogtattak, kürtöltek, amíg a jószág fel nem ébredt, és a másik oldalára nem fordult. Ettől várták a következő évre a termékenységét.

Egyes vidékeken szokás volt a szalmabábuk által megszemélyesített ó- és új év jelképes viadala. A küzdelemből az utóbbi került ki győztesen, az óévet szimbolizálót pedig elégették.

Szilveszter estéjén fiúgyerekek jártak köszönteni. Kezükben ostor, duda, pergő, kolomp, csengő volt. Köszöntőt, jókívánságokat mondtak, s közben megszólaltatták a kezükben lévő eszközöket.

2. Kiskarácsony napja

Az újévi szokások nagy része abból a hitből indult ki, hogy amit az esztendő első napján cselekszenek, az majd az év során ismétlődik. Ezért igyekeztek csupa kellemes, jó dolgot tenni.

Ezen a napon nem kértek kölcsön, nehogy egész évben adósok legyenek. Kölcsön sem adtak semmit a házból, nehogy kiadják vele a szerencsét. Szerencsétlenségnek tartották a női látogatót, ezért újévkor nőnek tilos volt látogatóba mennie, nehogy elvigye más házának a szerencséjét, vagy kikerüljön a szerencse a saját házából. Helyenként az asszony egész nap nem hagyhatta el az udvart, csak misére mehetett el.

Szerencsétlenségnek tartották, ha a templomba tartva elsőként nővel találkoztak. A férfival való találkozást és a férfi vendéget viszont szerencsésnek. Ezért is fogadták szívesen a férfiak vagy a fiúgyermekek újévi köszöntőjét.

Bőségvarázslás

A bőséget és a bő termést óhajtották biztosítani azzal, hogy lencsét, kölest szórtak szét a bejárati ajtó előtt. Napközben tilos volt lefeküdni, nehogy megdőljön a gabona. Helyenként felköszöntötték a gyümölcsfákat, másutt megveregették, megrázták őket, hogy bő termést hozzanak.

Ahol szokás volt karácsonykor szerencsét és egészséget adó piros almát dobni a kútba, ott újév hajnalán, napkeltekor merték ki belőle. A kimerőjéről azt tartották, hogy egész évben piros arcú és egészséges lesz.

Miséről hazajövet minden családtagnak azonnal le kellett ülnie, hogy a szeretet egész évben velük maradjon.

Disznóhús és takart

Baromfihúst sem szilveszterkor, sem újév napján nem fogyasztottak. Úgy tartották, hogy hátrakaparja, elkaparja, kikaparja a szerencsét, vagy elrepül vele. A disznó viszont előre túr, s a házhoz túrja a szerencsét. Így az újévi ünnepi leves általában disznó- vagy marhahúsból készült – azért is, hogy egész évben erősek, egészségesek legyenek. Szokás volt nyolclábú levest, vagyis marha- és disznóhúslevest főzni. Helyenként disznófejből főzöttet fogyasztottak. Aki tehette, kismalacot ölt, belőle készült a leves és a sült. A disznóhúsból készült kocsonya általánosan elterjedt szilveszteri és újévi eledel volt.

Disznó helyett néhol halat főztek, hogy annyi pénzük legyen, mint a pikkelye, vagy bárányhúst, hogy békesség legyen a házban. Volt, ahol karácsonyhoz és szilveszterhez hasonlóan újévkor is bab-, lencse- vagy borsóleves, utána pedig mákos csík, mákos tészta vagy mákos guba került az asztalra.

Gyakori étel volt a „takaros káposzta” (takart, töltött káposzta). Azért ették, hogy az új esztendőben bővében legyenek az ételnek. Másutt viszont nem fogyasztottak savanyú káposztát, sem pedig más savanyú ételt, még savanyú uborkát sem, nehogy a következendő év savanyú legyen.

Az újévi pogácsa és a rétes sem hiányozhatott az ünnepi asztalról. Helyenként a gazdasszonyok azért sütöttek fánkot, élesztős kalácsot, hogy úgy keljen meg a pénz is, mint a kalács.

Időjóslás

Ha a nap újévkor bíborvörös felhők között kelt fel, abban az esztendőben zivatarokra és erős szelekre lehetett számítani. Ha fényes, tiszta volt az idő, gazdag gyümölcs- és bortermést vártak. Az újév reggelén fújó hűvös szél hosszú, kemény telet jósolt.

Hagymakalendárium segítségével tudakolták az év tizenkét hónapjának időjárását. Tizenkét gerezd hagymába, amelyek egy-egy hónapot jelentettek, sót tettek. Amelyikben nedves lett a só, az a hónap nedvesnek ígérkezett.

Újévi köszöntők

A köszöntőknek szerencsevarázsló szerepet tulajdonítottak. Szilveszterkor sötétedés után és újév reggelén gyerekek jártak kántálni, köszönteni, örömet, boldogságot, jólétet, egészséget kívánni. Felnőtt férfiak is meglátogatták a rokonokat, barátokat, szomszédokat jókívánságaikkal. A legények főleg a lányos házakhoz mentek köszönteni.

Boldog új évet,

Bort, búzát, barackot,

Kurta farkú malacot,

Szekerembe kereket,

Köcsögömbe feneket,

Poharamba vörös bort,

Hogy ihassunk bőven

Az új esztendőben.

Eljött a szép új esztendő,

Olyan, mint a tarka kendő.

Piros petty az öröm rajta,

Fekete a bánat rajta.

Pici szívem, pici szám

Boldog új évet kíván.

Ez új esztendőbe

Bújj a kemencébe,

Szedd ki a pogácsát,

Rúgd ki az oldalát,

Boldog új évet.

Adjon Isten sok minden jót

Az új esztendőbe,

Éljenek hát jó szerencsén

Vidám egészségbe.

Bő szerencse, istenáldás

Kerüljön most sorra,

Öregeknek, aprajának

Jól menjen a dolga,

Örüljenek, vigadjanak

Az új esztendőben.