Nádszeg csinosodik

Vízország közepén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, a Galántai járás peremén fekvő, közel négyezer lelket számláló nagyközségben a szaporodó bérházak vagy a bármely város által megirigyelhető két szociális központ, az új köntösbe öltözött iskola, az új MINI sportpálya, a pompázatosan megszépült katolikus templom, a rendezett faluközpont mind arról tanúskodik, hogy ebben a faluban nem ültek a babérjaikon.

Már nem a víz az úr

Amiként Nádszeg polgármestere, Juhos Ferenc sem henyélt az utóbbi 22 év alatt – hogy az azt megelőző alpolgármesteri és képviselői éveket már ne is említsük –, amióta bírja a polgárok bizalmát. A polgármester ténykedése mindazonáltal tavaly nem az eredmények és a sikerek tükrében forgott „sajtós közszájon”, hanem az önkormányzati képviselők közt és közte fennállt/fennálló hadi helyzet vonatkozásában. Mindez a leváltására tett kísérletben, egy sikertelen népszavazásban (18 százalékos részvételi arányból 14 százalék ellenszavazattal) csúcsosodott ki. Nem tisztem kibogozni a szálakat és igazságot tenni, miért támadta hátba a képviselő-testület a polgármestert. Azokba a részletekbe sem szeretnék belemerülni, hogy kinek van igaza, és van-e abszolút igazság. A tények azonban tények, amelyeket nehéz volna kiforgatni a sarkaikból. Juhos doktor nem egy éjszakát töltött a gáton, amikor tíz éve több mint 300 ezer homokzsákkal kellett megvédeni Nádszeget az árvíztől, s éveken keresztül kilincselt és lobbizott minden lehetséges fórumon a község érdekében. De hát a pártpolitika olykor mindent felül akar írni. Egy kései krónikás majd megírja, mire vezethet a közösség táborokra szakadása.

Mit mond minderről a polgármester? Bár a lakosok többségének rendületlenül bírja a bizalmát, természetesen nem rejti véka alá csalódottságát. „Nem számítottam ilyen támadásra, főleg azok után, amennyit küzdöttünk-küzdöttem ezért a faluért. De hát, ahogy mondani szokás, ceruzák vagyunk a jóisten kezében, és ő ír velünk. A sok támadásra, rosszra nem válaszoltam, nem mentem bíróságra, hanem hagytam, döntsék el a lakosok, mit akarnak. Az is tény persze, hogy mióta idejöttem, felnőtt egy új generáció, s a fiatalok talán másképp gondolkodnak. Nekem az elmúlt huszonkét év Nádszegről szólt, és mindent megmozgattam, hogy előbbre jussunk; ha kellett, kormánypártot, ha kellett, ellenzéket.”

Egyelőre azonban maradjunk a huszonkét esztendőnél, amelynek valószínűleg legnagyobb eredménye a Fekete-víz gátjának megépítése volt. 2006-ban – mondja a polgármester – élete legnagyobb mérkőzését játszotta, és akkor egy kicsiny góllal nyertek. Akkor azt mondták, a gátat meg kell erősíteni, hogy nyugodtan tudjanak aludni. A 12 kilométer hosszú gát el is készült. Komoly beruházás volt, hiszen több mint 8 millió euróba került. Ehhez természetesen a község is hozzátette a maga részét, hogy megmentse Nádszeget, Királyrévet és Alsóhatárt.

„Úttörők voltunk”

Az utóbbi két évtizedben házak, utcák, járdák, bérlakások épültek, és most is épülnek. „Nádszegről mindig is azt tartották, hogy kicsit messze van a nagy városoktól, ezért hátrányos a helyzete. Én meg azt mondom, nincs annyira messze, és legalább nem hallatszik ide a város zaja. Aki akar, megtalál bennünket.” A nádszegi sikertörténethez tartozik, hogy elsők voltak, akik sorházakat építettek. Akkor ezt sokan értetlenül nézték. Mit ad isten, utánuk az egész országban elkezdtek épülni a bérlakások. Napjainkban ezt már a vállalkozókra bízzák – mondja a polgármester. A falu a saját részét bebiztosította a 67 bérlakással, most már építsenek a vállalkozók. A tavaly átadott csatornahálózathoz már több mint száz háztartás csatlakozott, ennek a beruházásnak az összköltsége meghaladta a 6,2 millió eurót. (A községben egyébként 1997-től működik a szennyvíztisztító állomás.)

„Szüleimtől, nagyszüleimtől azt tanultam – mondja Juhos Ferenc –, hogy nemcsak a holnapot kell nézni, hanem a holnaputánt is, akkor van jövő. Tesco sem épül minden községben, itt tavaly januárban adtuk át. Megépült a benzinkút, amely szinte városi rangot jelent. Van rendőrállomásunk 12 rendőrrel, gyorsmentőszolgálatunk, de elkészült a tűzoltószertár is. Lett új tűzoltókocsija, s maga a berendezése húszezer eurót ér. Talán nincs még egy község az országban, ahol az utóbbi három mind megvolna. A gyorsmentő egy perc alatt odaér, ha kell, a tűzoltóink pedig hamarább a helyszínen vannak, mint a galántaiak.”

Az iskola és az óvoda felújítása is az elmúlt húsz esztendő hozadéka. „Amikor megnézem a statisztikát – mondja a polgármester –, azt látom, hogy húsz éve 520 gyerek volt az iskolában. Mára négyszáz alá csökkent a számuk, de a demográfiai mutatókkal nehéz küzdeni. Az iskolát és az óvodát sikerült több mint 750 ezer euró értékben felújítani. Épült egy tiszta, vadonatúj ebédlő, most pedig a tornatermet újítjuk majd fel 120 ezer eurós beruházással. Megújult a település központi tere is, ami szintén több mint 700 ezer eurós értéket képvisel, s létrejött a gyűjtőudvar a hozzá tartozó technológiával, gépekkel. Azóta a hulladék költsége a felére csökkent, pedig sokkal több a szemét. Ráadásul az emberek megszokták, hogy osztályozzák a hulladékot.”

Nádszegen tulajdonképpen minden megvan, amire egy településnek szüksége lehet. Szinte teljes körű az orvosi ellátás: hét szakorvos dolgozik a faluban (nőgyógyász, gyermekorvos, sebész, ideggyógyász, rehabilitációs orvos, belgyógyász, fogorvos). Természetesen a gyógyszertár sem hiányzik. A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Központ, amelyről az utóbbi években sok szó esett, 90 munkahelyet biztosít a helybelieknek, s most már 180 fekvőhellyel rendelkezik a hospice-szal együtt. Az érdeklődés országos, sőt Magyarországról is vannak idős betegeik. Az egészhez épült egy szép irodaház, ahol fogadni tudják a hozzátartozókat. Egy ideje cukrászda várja a látogatókat, nemcsak a klienseket, a nádszegieket is. A fent említett iskolai étkezde pedig az idős lakosokat is ellátja, házhoz szállítják nekik az ebédet.

Az a bizonyos 33 pont

Ezek után furcsán hangzik a kérdés: van-e hiányérzete a polgármesternek? „Amikor először indultam a választásokon, 1994-ben – mondja Juhos Ferenc –, 33 pontból álló listát írtam össze, amelyre azt mondta valaki, hogy ehhez ötven évre lesz szükség. Nos, nem kellett ötven év, és minden pont teljesült. Ennek ellenére természetesen van hiányérzetem, mert ha nem volna, nem ülhetnék itt. Önelégült volnék, mert elvégeztem mindent. Rengeteg dolog hiányzik, sok minden másképpen történhetett volna. Említhetném az utakat. Hiába szabadít fel újabban több pénzt a kormány, ezen a téren mindenütt nagy a lemaradás. És egy kínzó kérdést nem tudok megválaszolni: miért változott meg ennyire az emberek egymáshoz való viszonya? Hol történt a hiba? Hogyan tudtunk a rendszerváltozástól ekkorát változni?”

De bármekkorát változtak is a társadalmi viszonyok, Nádszegen mindig történik valami, egymást érik a közösségi rendezvények. Sorolni hosszú volna, ehelyett jegyezzük meg, hogy sosem gigantikus falunapban gondolkodtak, amely egyszer van egy évben, s utána sokáig semmi, hanem kisebb rendezvényekben, melyek az egész év során „kondícióban” tartják a közösséget. A lakosok a farsangbúcsúztató, majális, juniális, gyermeknap, adventi rendezvények és sok más közül válogathatnak. Az önkormányzat lehetőségeihez mérten támogatja a civil és kulturális szervezeteket (énekkar, fúvószenekar, Magyar Megmaradásért Polgári Társulás, Csemadok, cserkészek, vöröskereszt, kutyások, galambászok, vadászegyesület stb.).

A fentiek tükrében talán azt gondolhatná valaki, hogy Nádszeg utóbbi két évtizede másról sem szólt, mint Juhos Ferenc személyéről. Szó sincs róla. Azt azonban nehéz elvitatni, hogy – és erre számos példát találunk – a legszorgosabb, legösszetartóbb közösség sem képes önmagától, jó vezetők nélkül előre lépni. A rendszerváltozás után a nádszegi emberek is váltásra kényszerültek, s az egykori földművelő-fóliás világ rég a múlté. A közösség azonban nem adta meg magát, ha fogyatkozva, öregedve is, tartja hitét, és próbál két lábon állni a változó világban. Apró adalékként említsük meg, hogy az évekig „dugdosott” Szent István-szobor is a helyére került időközben. Szent királyunk kissé formabontó szobra elégedetten szemlélheti, hogyan pezseg az élet ebben a mátyusföldi községben.