Egyesek szerint az lenne ideális, ha legalább három hétig nyaralhatnánk, de ha jól szervezzük meg a szabadságunkat, már tíz nap alatt is kipihenhetjük magunkat. A lényeg, hogy ne megfeszített munkatempóból zuhanjunk bele az üdülésbe, szabadság közben egy kicsit se dolgozzunk, és hazaérve is szánjunk egy-két napot a normális tempóba való visszazökkenésre. Hogy ez nem is olyan egyszerű? Higgyék el, leginkább akarat kérdése.
Aktív vagy passzív kikapcsolódás?
A jó nyaralás ugyanis nem az anyagiak bőségén, talán még csak nem is családi körülményeken, sokkal inkább az elhatározáson múlik. Nyaralhat az is, aki nem tud elutazni a legdivatosabb tengerpartra, sőt az is, aki ilyen-olyan okokból még otthonról sem nagyon mozdulhat el, mert a lényeg, hogy mással töltsük az időt, mint a dolgos munkanapokon, és ezt a tevékenységet vagy éppenséggel a semmittevést élvezzük. „Ha például naphosszat irodában ülünk, a nyaralás napjai teljenek sok úszással, sportolással, lehetőleg a szabadban. Aki nehéz fizikai munkát végez, vagy sok stresszel jár a beosztása, az ne szervezze túl a vakációját, egyszerűen heverésszen a tengerparton, túrázzon a természetben. A szellemi munkát végzőknek különösen ajánlott a teljes „áramszünet”; nem kell a szabadság alatt is mindennap múzeumokat látogatni, turistakalauzokat böngészni. Olyanoknak pedig, akiknek a munkája monoton, az lehet a felüdülés, ha minél több újat látnak, kalandokban van részük” – ajánlja Alena Rjabininová pszichológus.
Magunknak nyaralunk, nem másnak
Akárcsak a munka, a nyaralás is akkor sikerülhet jól, ha kellőképpen felkészülünk rá. De nem úgy, hogy mindent aprólékosan megtervezünk, aztán a legapróbb részletekhez is görcsösen ragaszkodunk. Az igazi felkészülés lélekben történik azáltal, hogy ráhangolódunk a kellemes napokra. Ha lehet, nem dolgozzuk magunkat agyon, hogy ne hullafáradtan, idegesen kezdjük a szabadságot, s ne teljen el belőle két-három nap azzal, hogy egyáltalán képesek legyünk kikapcsolódni. A kikapcsolódás a pihenés lényege, és ez mindenre vonatkozik. A telefonra, a laptopra, a hírműsorokra, de leginkább az agyunkra. Lazítsunk, ne görcsöljünk rá, ha a kiszemelt vendéglőben nincs szabad asztal, vagy a szállodában wifi. Ha otthon mindig pontosan be van osztva az időnk, a szabadságon ajánlott spontán elhatározásból tenni dolgokat, megnézni helyeket, megkóstolni ételeket. Önmagunk meglepése nagyobb élmény lehet, mint az előre bebiztosított luxusellátás, mert az érzést, hogy én most semmire sem vagyok kénytelen, még azért sem, mert sok pénzt fizettem érte, a pszichológus szerint semmi sem pótolja.
Na de hogyan legyen spontán, laza, és mivel lepje meg magát az, aki otthon nyaral? Azzal, hogy a kedvenc tevékenységeit végzi, például olvas, kijár a helyi strandra vagy tópartra, esténként fagyizni, sörözni, kertmoziba megy a barátaival. Semmiképp sem takarít, mos, vasal, befőz, vagy kerítést fest, ha mégis, csak módjával és azért, mert örömét leli benne. „De legfőképp nem eszi a fene, hogy mások bezzeg hol, hogyan nyaralnak, s nem önti el a sárga irigység, amikor a szerencséseknek vélt világjárók fotóit nézegeti a közösségi oldalakon. Soha senkiről nem tudhatjuk, hogy valóban olyan jól érzi-e magát akár a világ legszebb helyén is, ahogy mutatni szeretné, és rólunk sem tudhatja senki, nem épp otthon érezzük-e magunkat a legjobban. Nem másoknak, hanem magunknak nyaralunk: azt a békét és örömöt, amely az igazi pihenéshez kell, magunkban kell megtalálnunk. Ha sikerül, akkor tulajdonképpen mindegy is, hol vagyunk, mert a legfőbb cél, a napi rutinból való kilépés sikerült” – mondja a pszichológus.
Ne akarjunk mindent látni
Természetesen aki teheti, töltse ezt az időt utazással, lásson világot, de ne kipipálós turista módjára, akinek az a legfontosabb, hogy végigfényképezze a kötelező látványosságokat. „Mélyebben megmaradnak bennünk azok a helyszínek, amelyeket nem csak a fényképezőgép lencséjén keresztül látunk, hanem ahol megállunk, szemlélődünk, s elképzeljük, milyen lehetett az a bizonyos hely, amikor még nem lepte el a turisták áradata. Sajnos ma már sehol sem lehet szabadulni a tömegtől, minden túlságosan is szervezetté, kommersszé vált, és a biztonsági előírások is sokat elvesznek az illúzióból. De egy csendes zugot mindenhol találunk, két látványosság megtekintése között mindig beülhetünk egy kávéra, és egy képtárban is többet érünk azzal, ha néhány festmény előtt időzünk el hosszabban, mint ha az egészet végigloholjuk. Ne akarjunk mindent látni és mindent öt nap alatt megnézni, mert abból semmire sem fogunk emlékezni. Ezt a saját tapasztalatomból is elmondhatom. Egy barátnőm évekkel ezelőtt rábeszélt egy négynapos római útra, és annyi minden volt a programban, hogy az utolsó délután mi ketten már kihagytuk a Colosseumot. Ahelyett, hogy belülről is megnéztük volna, egy vendéglőben pizzáztunk, boroztunk, és az egész római vakációból erre a néhány órára emlékezem a legszívesebben”
Aki tehát azt tervezi, hogy a nyáron megnézi a párizsi Louvre-ot, vagy akár az indiai Tádzs Mahalt, arra is számítson, hogy rajta kívül több százezren készülnek ugyanakkor ugyanoda. Még csak nem is fogják mindenhol szívesen fogadni a helybeliek. A világ leglátogatottabb helyein ugyanis annyira elegük van a turistákból, hogy már az idegenforgalomból befolyó jövedelem nagy részéről is lemondanának egy kis nyugalomért. Leginkább a franciák és az ausztrálok elégelték meg a turistákat, legjobban pedig az ázsiaiak és a mediterrán országok lakói viselik el őket.
Korlátoznák a turisták számát
Kivétel Velence, ahol ez év májusától minden turistának belépődíjat kell fizetnie, és azt is fontolgatják, hogy kitiltják a lagúnákból a több ezer utast szállító hajókat. A spanyolországi Barcelonában tüntetéseket szerveztek a tömegturizmus ellen, és a nevezetes helyeken, mint pl. a Sagrada Familia templom, olyan ellenőrző rendszereket telepítettek, amelyek szabályozzák, hogy a látogatók mikor és meddig tartózkodhatnak az épületben.
Mallorca és Ibiza lakói is tiltakoznak az ellen, hogy minden évben húszszor annyi turista érkezzen hozzájuk, mint ahányan ők maguk vannak. Elsősorban az egekbe szökő ingatlanárak miatt panaszkodnak, a horvátországi Dubrovnik lakói pedig már a kedvezmények ellenére is kiköltöztek a történelmi belvárosból a szakadatlanul az ablakaik alatt hömpölygő turistaáradat miatt. Egy új rendelet szerint az Adria ékkövének számító óvárosi részben egyszerre csak nyolcezer turista tartózkodhat, mindösszesen négy óra hosszáig. Hvar szigetén 700 eurós büntetés vár azokra, akik közbotrányt okoznak, a görög Szantorinin korlátozták az „úszó szállodák” kikötését, Palma de Mallorcán pedig a helyi lakosok panaszai miatt betiltották a turisztikai célú lakáskiadást.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.