<p>A mézeskalács és illata számomra a karácsonyt idézi. Az interneten keresgélve is látható, hogy e téli ünnep ihleti a legtöbb motívumát. Ám hogy nemcsak alkalmi édesség, azt az alábbi riport is igazolja. Szolár Géhry Mónikával nagykéri otthonában beszélgettem.</p>
Mónika komáromi származású, az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskola anyaságin levő földrajz-biológia szakos tanára, aki a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karának turizmus tanszékén is oktat, turizmust és földrajzot. Szabadidejében kézműveskedik. Művészi vénáját a családból hozta, már gyerekkorában szeretett rajzolni, annak idején a képzőművészeti egyetemmel is kacérkodott.
Hogy hogyan jutott el a mézeskalácsokhoz? „Szeretem a friss mézeskalács illatát. Hét éve láttam egy cseh újságban egy házaspárt – mézeskalács-készítéssel, -díszítéssel foglalkoztak. Érdekes volt, megtetszett a történetük, és feltettem a kérdést: miért ne próbálnám meg én is?”
Az újságban volt egy alaprecept is, ezt az anyósával, Piroskával kettesben kipróbálták, majd kísérletezni kezdtek, és eljutottak a számukra megfelelő finom, omlós, mégis formatartó tésztához. Kezdetben az anyósa sütött, Mónika pedig díszítette a remekműveket. A cseh házaspár a cikkben olyan fortélyokat is megosztott az olvasókkal, amelyek aztán náluk is beváltak. „Ez a szlovák készítőkre nem jellemző. A magyarországiak és a csehek mások – ha tudnak, segítenek.”
A kétgyermekes anyuka nem cukrász; mint meséli, azok más alapanyagokat is használnak, adalékokat, műhozzávalókat. „Egyszer elmentem egy nagyraktárba, gondoltam, ha nagyban veszem, olcsóbb lesz az anyag. Az eladó megkérdezte, hogy igazi mézet akarok-e, vagy mézpótlót (ez persze olcsóbb).” Mónika csakis hazai termékeket használ a sütéshez, otthoni tojást, falubelitől vásárolja a mézet, elveti a kész fűszerkeveréket, festékanyagnak is csak piros és zöld ételfestéket használ. Díszítéshez tojásfehérjét kever ki, míg Nyugaton már tojásport használnak, félve a szalmonellózistól. „A kisebb, kiszúrós formákat Csehországból veszem, a nagyobbakat megrajzolom papíron, majd körbevágom. A díszítésbe népi motívumokat viszek, ezek tetszenek nekem is. Megvan már a saját stílusom, amolyan védjegy, amelyről felismerhetőek a mézeskalácsaim.” Elárulja azt is, hogy a porcukrot többször át kell szitálni harisnyán, a tojásfehérjét (a jégzsinór eltávolítása után) a mixer dagasztókanalaival veri ki legkisebb fokozaton. Egy fehérjéhez nagyságától, állagától függően 20-25 dkg cukrot ad. „Az írómázba nem teszek semmit. A citromtól folyékonyabb lesz, a keményítőtől egy idő múlva megsárgul. Ecetet is csak nagyobb mennyiséghez, hat vagy több tojáshoz használok.” A celofánzacskóba töltött írómázzal viszi fel a bonyolultabb minták kontúrjait, majd terülőmázzal (az írómázat kevés víz hozzáadásával teszi folyékonyabbá) tölti ki a körvonalak közét. A színes, csillogó felületet a fénymáz adja: a tojássárgáját el kell keverni ételfestékkel (esetleg kakaóval, Nescaféval), majd közvetlenül sütés után rákenni a mézeskalácsra. Érdemes még 50 fokon pár percig szárítani a sütőben, hogy a máz rászáradjon (tovább nem, mert megbarnul). A kész süteményeket 1-2 napig pihenteti, hogy alkalmazkodjanak a levegő páratartalmához. Így később nem pereg le róluk a máz. Mónika mutatott hat éve készült, szívéhez közel álló darabokat, amelyek olyanok voltak, mintha most sütötte volna őket. A látottak valóban igazolták szavait.
És hogyan készül Mónika a húsvétra? „Ragaszkodom a régi ünnepi szokásokhoz: kiöltözünk, elmegyünk templomba, a fiúkat küldöm locsolni, Csabi fiam verset tanul be, mi, lányok otthon várjuk a locsolókat. Szeretem a hagyományos húsvéti ételeket, tojást festünk a gyerekekkel, feldíszítjük a lakást, és persze próbálunk lélekben is ráhangolódni az ünnepre. Olyan kevés alkalom van, amikor lelassulhatunk egy kicsit, valamit ünnepelhetünk, és a családdal tölthetjük az időt! Nem akarom ettől megfosztani se magamat, se a gyerekeimet.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.