Meglátni mások nyomorát, szenvedését

A mi gyermekeinknek, akik néhány nap múlva ragyogó szemmel ülnek oda a karácsonyfa alá, s a tornyosuló ajándékok között szinte azt sem tudják, mihez nyúljanak előbb, eszükbe sem jut, hány távol élő társuk volna boldog, ha egy darab kenyeret nyomnának a kezébe. Hátha még vajat is kennének rá! Távirányítású autóról, mobiltelefonról, táblagépről meg a többi csodáról álmodni sem mernek.

A számtalan gonddal küszködő fejlődő országok gyermekei számára az iskolába járás nemcsak azt jelenti, hogy bekerülnek az oktatási rendszerbe, hanem azt is, hogy megfelelő gondoskodáshoz, oltásokhoz, táplálékhoz jutnak, s ezáltal sokkal nagyobb esélyt kapnak a sikeres élethez.

Kell a segítség!

Orvosaink, önkénteseink próbálnak rajtuk segíteni Afrikában, Haitin, a Szovjetunió volt tagállamaiban, mindenütt, ahol szükség van rá – idehaza is a szegényeken. Vladimír Krčméry professzor sokat tud róla mesélni. A szlovákiai Tropic Team vezetője épp Haitiról tért vissza. Januárban lesz öt éve, hogy az egész világ megdöbbenve látta a képeket, mekkora pusztítást végzett nemcsak Dél-Amerika, hanem a földkerekség egyik legszegényebb országában a szörnyű földrengés. A mostani látogatáskor arról kellett dönteni, folytatják-e a humanitárius segélyakciókat, mert a katasztrófa kapcsán olyan szomorú dolgokra is fény derült, mint a korrupció és a nemtörődömség. „Ha elfogadható szinten tartható a korrupció, folytatjuk a munkát – mondja a Professzor, akit csak így emlegetnek, amikor a pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karának mikrobiológiai tanszékén leülünk beszélgetni. – A jótékonyságra szánt összeg harmadát legombolják a hivatalok, vagy az egészet zsebre vágják a hivatalnokok. Óriási gondunk volt például egy mentőautóval, amíg elintéztük a vámot: a csúszópénzek összege akkorára dagadt, hogy azon gondolkodtunk, megéri-e egyáltalán. De akkor már nem volt visszaút, no meg kellett is a gépkocsi. A segélyakciókra nagy szükség van. A jótékonysági szervezetek hatalmas munkát végeztek Haitin is. Nekünk két projektünk volt. Alapítottunk egy kórházat; később, mivel a közelben nyílt egy korszerű kanadai kórház, ugyan megszűnt, de a földműves-szövetkezet továbbra is működik. Egyszerűek és nagyon szegények ott az emberek. Műveltségi szintjük alacsony, így még nagyobb alázattal viselik helyzetüket.”

Latin-Amerikában Haitin kívül Hondurasban és Bolíviában van jelen a szlovákiai Tropic Team. Legtöbb projektje Afrikával kapcsolatos, mivel több humanitárius szervezet – így az amerikaiak – nem jut el oda az iszlám szélsőségesek miatt. Afrika egyes részeiben, például Nigériában, Szomáliában annyira kiéleződtek az ellentétek a radikális iszlamisták és a keresztények között, hogy idegenek nem nagyon merészkednek oda. Szudánban állandóak a harcok a keresztény északi és az iszlám déli területek között. Bár Kenyában is rendszeresen ismétlődnek az iszlamista támadások – mondja a professzor –, Csáddal és Ugandával közösen valamiféle hidat próbál teremteni a humanitárius szervezetek számára. Szlovákia a legtöbb projekttel Kenyában, Ugandában, Burundiban, Ruandában és Tanzániában van jelen. Etiópiában iskolát működtet, Lesothóban árvaházat, Burundiban öt kisebb kórházat és több élelmiszerprogramot.

Menekülés a közönyből

Öt éve még maga is járta a világot. Négyszer betegedett meg maláriában, ennek következtében bal lábában elhalt egy ideg, azóta nehezére esik a járás. Most már helyettese, Benca doktor utazik helyette, a professzor fő feladata, hogy biztosítsa a projektek anyagi fedezetét, kb. évi kétmillió eurót. Szlovákiában 22 projektet támogatnak, a világ 33 országában összesen 83-at.

Tizenöt esztendeje kezdődött. Krčméry professzort, aki abban az időben a nagyszombati Szent Erzsébet Főiskola rektora volt, Marián Čaučíkkal, az eRko-Gyermekek Keresztény Közösségei Mozgalmának alapítójával közösen meglátogatta a Sisters of Mercy apácarend egyik tagja. A karácsonyi ünnepek előtt rendszeresen pénzt gyűjtöttek a harmadik világ szenvedői számára. Az általuk felvázolt képek, a reménytelen helyzet volt az útmutató.

„Nem éreztem magam boldognak: megértettem, hogy az út, amelyen járok, egyenesen a pokolba vezet, mint a gazdag emberé, aki bíborba, patyolatba öltözött, de nem vette észre a kapuja elé vetett, fekélyekkel teli szegény koldust, Lázárt – magyarázza a kezdeteket. – A közöny a mi legnagyobb problémánk. A legtöbb ember ugyan nem vétkezik, de úgy van vele, hogy mindenki hagyja őt békén. A szolidaritás hiánya volt az, ami bántott, s hogy ne legyen értelmetlen az életem, próbáltam változtatni rajta, amíg lehet. Mert a legtöbben megelégszünk a sorsunkkal, beletörődünk, hogy megvan, amire szükségünk van, míg a világban rengeteg a szenvedés, gond. Olasz-, Spanyol- és Görögország tele menekültekkel, Szíriában milliók veszítik el otthonukat. Ez előtt nem csukhatjuk be a szemünket.”

Krčméry professzor, akinek a nagybátyja misszionárius volt, úgy véli, az emberek zöme segítőkész, de sokszor visszariasztja őket a kétely, hogy az adomány jó kezekbe kerül-e. Ha a koldusnak pénzt adnak, italt vesz belőle, de vehet élelmet is, vagy éjjeli szállást kaphat a menhelyen, hogy ne fagyjon meg. Nem szabad, hogy a negatív tapasztalatok vezéreljenek bennünket, lássuk meg a jót is – figyelmeztet.

Kiút a szegénységből

„A gyermekek iskola helyett a szeméttelepre járnak, hogy valami ennivalót találjanak. Rövid távon az a fontos, hogy enni adjunk az éhezőknek, megmentsük őket az éhhaláltól, kigyógyítsuk őket a betegségekből, csak aztán következhet az oktatási program” – mondja.

A humanitárius akcióknak nem az a céljuk, hogy Európába menekítsék a rászorulókat, hanem hogy hazájukban teremtsenek nekik elfogadható életkörülményeket. Az egyik legfontosabb lehetővé tenni a fejlődő országok gyermekei számára a művelődést, hogy iskolába járhassanak, nyelveket tanulhassanak, tudjanak a számítógéppel bánni, mert így megnyílik előttük a munkapiac: adófizetőkké válnak, s ezáltal fellendül országuk gazdasága. Így lehet kikeveredni a szegénységből.

Nem kevésbé fontos az egészségügy és a szociális munka. A több mint száz fős szlovákiai csapat évente ötvenezer beteget lát el, köztük tbc-ben, maláriában szenvedőket, HIV-fertőzötteket. A munka sikere azzal mérhető, hogy a 2003 óta kezeltek száma Kenyában 24-ről 9, Ugandában 24-ről 12%-ra csökkent. Egyes területeken azonban így is szörnyű a helyzet. Az ott uralkodó szegénység számunkra elképzelhetetlen. A szülők, ha még élnek, s nem pusztultak el fiatalon valamilyen betegségben, nem tudnak enni adni gyermekeiknek. Nemrég Szudánban volt nagyon rossz a helyzet, jelenleg Kenyában, Ruandában és Burundiban az. Ott a legnagyobb az éhínség, ahol nem dúlnak harcok, mert a háborús térségekbe több segélyszállítmány irányul – magyarázza a professzor. Munkatársainak nem egyszerű a dolguk, és állandó veszélynek vannak kitéve. Mégis vállalják.

Lerágják a fa kérgét

Krčméry professzor hosszan magába mélyed, fejében nyilván peregnek a képek. „Óriási a nyomor. Az a szerencsém, hogy orvosként nem érzékenykedhetek, mert nem tudnám végezni a munkám. Kenya északi részében azon csodálkoztunk, hogy kopárak a fák. A gyermekek olyan éhesek voltak, hogy lehántották a kérgüket, és azt rágták. Az asszonyok falevélből főztek levest egy kis sóval, azt ették. A gyermekek tömegesen haltak éhen, s a szülők jöttek velük a fehér varázslóhoz, hogy élessze fel őket. Ugyanígy Szudánban is tőlünk várták a csodát. Bármennyire próbálja is kizárni az érzelmeket egy orvos, megrázzák az ilyen esetek. Engem két dolog segített át a legszomorúbb helyzeteken. Jó harminc éve Rómában találkoztam Teréz anyával. Azt mondta anyámnak, hogy a halállal nem vehetjük fel a küzdelmet, ezt a harcot nem tudjuk megnyerni, de a szenvedés ellenit megnyerhetjük. Betegeim gyógyításakor mindig ez jut eszembe. Az, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem ez csak átmenet az örök életbe. Ha az orvos elhiszi, hogy a gyermek mennybe megy, megelőzve bennünket, politikusokat, mindenkit, könnyebben elfogadja. S nem válik nihilistává. Ebben meg Teréz anya másik mondata segít: Ne nagy dolgokra törekedj, maradj a kicsiségeknél, de tedd őket nagy szeretettel!”

Gyógyszert a szegényeknek is!

„Ahhoz, hogy a fejlődő világban pusztító fertőző betegségeket megállítsuk, hatékony gyógyszerekre van szükség. Az Ebola kivételével szinte mindenre van védőoltás – mondja, s optimistán megjegyzi, hogy tavaszig ez a probléma is megoldódik. – Ez az érem egyik oldala, feltalálni a gyógyszert; a másik, még fontosabb, hogy a legszegényebb rétegekhez is eljuttassuk. Ami az AIDS-et illeti, az első tíz évben, amikor felütötte a fejét, nem tudták gyógyítani, mindenki belehalt. Volt ugyan ellenszere, de megfizethetetlenül drága. Aztán az indiaiak elkezdték gyártani a generikumokat, a Világbank megvásárolja őket, s kezelni lehet velük tízmillió HIV-fertőzöttet. Bár a fertőzöttek száma 30 millióra tehető, már ez is óriási haladás: végre csökkenő tendenciát mutat az AIDS. A malária ugyancsak, annak köszönhetően, hogy az ellene használt szerek árát a Világbank fedezi. Így a szegények legszegényebbje is hozzájuthat a segítséghez, de meg kell tanítanunk őt arra, hogy igénybe tudja venni. Ami a tuberkulózist és egyéb betegségeket illeti, rájuk is vannak hatékony gyógyszerek, de nagyon drágák. Magam is találkoztam olyan esettel, amikor azt mondta az apa vagy az anya, hogy inkább meghal, mint hogy adósságba verje a családot. Igen ám, de közben további embereket fertőznek meg!” 

Mindenkinek van Lázára

Meg kell látni mások magányát, nyomorát, tehetetlenségét, gyengeségét, gátlásait, bánatát, nem elsiklani felette! Ki kell ölnünk magunkból a közönyt, napjaink népbetegségét. Fel kell ismernünk, hogy mindannyiunknak van Lázára, egy felebarátja, akin ha egy parányit is, de segíteni tud. Sok cseppből lesz a tenger. Nem a csillogó, drága ajándékok, hanem ez karácsony üzenete.

Nyomor: sok még a teendő

* Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint 37 ország van kritikus állapotban és szorul állandó jelleggel nagy mennyiségű élelmiszersegélyre.

* 950 millió embernek nincs mit ennie. A legújabb számítások szerint a létminimumon (napi 2 dollár) vagy az alatt élők száma elérte az 1,3 milliárdot.

* Naponta 24 000 ember hal éhen a világon. Évente 25 millióval nő az ínséget szenvedők száma.

* Világszerte 300 millió gyermek nem kap a szervezete fejlődéséhez szükséges táplálékot. Évente 11 millió kisgyerek hal meg éhség vagy alultápláltság következtében.

* Indiában 230 millió éhező él; ez a legnagyobb egy országra jutó szám.

* Azokban az övezetekben, ahol régóta polgárháború dúl – ilyen például Szudán –, a gyermekek 60 százaléka marad élelem nélkül.

* Az 5 éves korig bekövetkező halálesetek harmadát elégtelen táplálkozás okozza.

* Az alultápláltság több embert öl meg, mint az AIDS, a tbc és a malária együttvéve.

(Forrás: FAO)