Matuska, a maszek merénylő

Jó katona, rossz tanító

Már születési helyének nevében is benne van a vér: egy vajdasági faluban, Csantavéren született 1892-ben, kisiparoscsaládban. Papnak, illetve kántornak tanult, végül tanító lett belőle. Az első világháborúban főhadnagyi rangot szerzett, volt tiszti iskola parancsnokhelyettese és géppuskás osztag parancsnoka is. A háború után hazatért falujába, és polgárőrséget szervezett. Feleségével mindketten a helyi iskolában tanítottak, de Matuska kicsapongó életmódjával sokakat magára haragított, többször fel is jelentették. Hogy duhajkodásait fizetni tudja, mindenfélével kereskedni kezdett. Gyufával, cukorral, petróleummal, festékkel. Az akkori zavaros időkben (a Vajdságot megszállták a szerb és a francia katonák, majd elcsatolták Magyarországtól, és a délszláv állam része lett) a környéken hamar híre ment, hogy ha valakinek ezek az áruk kellenek, akkor Matuskához érdemes fordulnia. Nem sokkal később feleségével és lányával az Alföldre, Mezőtúrra költöztek, ahol Matuska gazdaságot vásárolt magának. De innen is továbbléptek, Budapestre. Ekkor a férfi még mindig csak harmincéves volt. Ott sem bírták sokáig: bár kereskedőként és ingatlanok adásvételéből viszonylag szép vagyonra tett szert, 1928-ban Bécsbe költöztek, ahol szintén házakkal és lakásokkal kezdett kereskedni. Már Budapesten is voltak trükkös ügyletei miatt peres ügyei, de ezeket még megúszta.

Feltaláló, spekuláns

Bécsben aztán meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással. Ingatlanfelújítási és -eladási spekulációi miatt sok lakó feljelentette, ő pedig szándékosan felgyújtotta az egyik ház tetőszerkezetét, hogy pénzt kapjon a biztosítótól (pontosan 180 ezer schillinget). Persze, a hatóságok gyanút fogtak, de nem tudták bizonyítani a szándékosságot, így Matuska megkapta a pénzt. Visszaút azonban már nem volt, egyre többen perelték be, vagyona fogyatkozni kezdett. Közben mással is foglalkozott: találmányait igyekezett szabadalmaztatni, hogy ezzel is pénzhez jusson. Elektromosságot fejlesztő vízturbina, gázelzáró készülék (egy speciális csap, amely csak addig enged ki gázt a palackból, míg az el tud égni, vagyis van láng), és egy olyan lámpaszerkezet is volt találmányai közt, amely a mozdonyvezetőnek előre jelzi, ha a sínen akadály van. Mindezek ellenére az anyagi csődtől nem sikerült megmenekülnie, ráadásul felesége tüdőbajos lett.

Talán nem csoda, hogy ilyen helyzetben az őrület határára került, és bár utólag nem bizonyosodott be, hogy megzavarodott volna, vagy radikális gondolatok foglalkoztatták, megtervezett és végrehajtott két vasúti merényletet, az egyiket Németországban, a másikat Ausztriában. Nyilván észen kellett, hogy legyen, ha egyik eset kapcsán sem fogták el.

Omlik a viadukt

1931. szeptember 13-án, 0 óra 20 perckor felrobbant a Budapest melletti Biatorbágy határában levő vasúti híd, amelyről a kocsik 26 méter mélységbe zuhantak. Huszonkét halott, tizenhét sebesült. A helyszínelő rendőröknek pedig vallomást tett Matuska Szilveszter is, azt állítva, hogy fent ült a Bécsbe tartó vonaton, és túlélte a balesetet. Hihetetlen lélekjelenlétre lehetett szüksége, hogy ezt a szerepet eljátssza. Ügyelt a figyelem elterelésére is: a rendőrök az ekrazitos pokolgép közelében egy levelet találtak, melyben az állt, hogy a nemzetközi kommunista szervezkedés áll a terrorcselekmény mögött. Az akkori magyar kormány kapott az alkalmon, és statáriumot hirdetett, elsősorban az egyre nagyobb ellenségnek tekintett kommunista szervezeteket felszámolandó. Matuska azonban nem volt kommunista, sőt, utólag sem derült róla ki, hogy valamilyen politikai mozgalommal kapcsolatban lett volna. Az osztrák és a magyar rendőrséget viszont már nem sikerült átvernie. Gyanút fogtak, miként kerülhetett a vonatra, és szembetűnő volt a korábbi német és osztrák vonatbaleseteknél tapasztalt hasonlóság is. A biatorbágyi eset után három héttel Matuskát Bécsben elfogták.

Bolond, de mégsem

Találékonysága továbbra sem hagyta cserben: bár bevallotta, hogy mind a három merényletet ő követte el, őrültnek tettette magát. A bíróság ezt el is hitte, így Ausztriában megúszta hatéves börtönnel. Magyarországon azonban nem sajnálták tőle az életfogytiglanit, így a váci börtönbe került. 1944 végén, a felszabadító szovjet csapatok érkezésével keletkezett zűrzavart kihasználva azonban Matuska Szilveszter megszökött, és eltűnt. Állítólag még szülőfalujában, Csantavéren látták egyszer, de aztán végleg nyoma veszett.

Tartós kérdőjelek

Matuska Szilveszter élete, életmódja, tettei rengeteg kérdést vetettek és vetnek fel. Ezeknek a nagy részére ma sincs válasz. Mi vitte arra, hogy merényleteket kövessen el, öncélúan, teljesen ismeretlen emberek ellen? Hogyan tudott olyan hatásos, kommunista propagandaszöveget írni a rendőrség figyelmének elterelésére, miközben soha nem állt kapcsolatban politikai mozgalmakkal? Hogyan tudta a biatorbágyi viadukton futó sínre elhelyezni a két méter magas pokolgépet? Ez utóbbinál vélhetően segítői is voltak. Matuska alakja írókat és filmeseket is megihletett, Simó Sándor a nyolcvanas években filmet rendezett életéről, Moldova György novellát, Bozsik Péter regényt írt róla.