Marcelháza épülése

A kívülállónak a településről a mezőgazdaság, a zöldség és a borászat, a szép vizek s a kevésbé szép belvíz jut eszébe, esetleg a 18. és 19. század fordulóján élt Baróti Szabó Dávid, akinek mellszobra van a községben. Három éve a közel négyezer lakosú falu önkormányzatáról azt jegyeztük fel, hogy örvendetes módon egy irányban húzza a szekeret. Ma sincs ez másképp – mondja az akkor „frissnek” számító polgármester, Varga Ervin, akit azonban már akkor sem nevezhettünk kezdőnek, hiszen előtte tizenkét évig volt önkormányzati tag. A napi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az öncélú pártpolitika katonái itt nem rúghatnának labdába.

Majd’ 9 milliós beruházás

„A falu dolgait érintő kérdésekben egy véleményen vagyunk, s amit elképzelünk, 98 százalékban meg is valósul” – mondja a polgármester, akit a múlt héten is a teendők sűrűjében találtunk. Éppen ellenőrzési napot tartottak a csatornázási beruházás egyik szakaszán. „Ez a legnagyobb beruházásuk” – közli Varga Ervin, hozzátéve, hogy mielőtt egy-egy szakaszt elkezdenek, lakossági fórumot tartanak a beruházóval és az érintett lakosokkal. Marcelházának saját tisztítóállomása van, s ha megépítik a szennyvízelvezető rendszert, a község 90-95 százaléka rá lesz kötve. Szlovákiai sajátság persze, hogy hároméves huzavona (közbeszerzés) után jutottak el ide. Nem csoda, hiszen 8,9 millió euróba kerül, amelynek 95 százalékát a környezetvédelmi minisztérium fedezi, de még a maradék öt százalék is csaknem félmilliót tesz ki. A mai világban kisebb összegért is egymásnak feszülnek a cégek, és megtorpedóznak (akár többször is) egy-egy beruházást. Az elmúlt négy évben persze nemcsak ilyesmi történt.

„Letudtuk a régi adósságainkat – összegzi a választási időszakot a polgármester –, amely nem volt veszélyes, de ki kellett fizetni. Most már nincs tartozásunk, hacsak a bérlakásokra kapott támogatást nem számítjuk. Olyan partnerei lettünk a bankoknak, hogy válogathatunk köztük. A szennyvíz esetében a legfontosabb a környezettel való bánás, de más hozadéka is van; többek közt értékesebbek lesznek az ingatlanok. Tavaly új burkolatot kapott a községen végigvezető főút, ezért a kivitelezővel sikerült megegyeznünk, hogy nem nyúlnak hozzá.” Megoldották a vízelvezető árkok kérdését is, amely sok gondot okozott az elmúlt években. 2010-ben például akkora volt a belvíz, hogy haláleset is volt miatta. A kisebb beruházások közül az iskola épületét említi a polgármester, ahol ajtókat-ablakokat cseréltek (itt is megtámadták a pályázatot a közbeszerzés során), felújították a tornatermet, a hőszigetelést pedig a közeljövőre tervezik. Minden évben bővítik a kamerarendszert, a bérlakásoknál játszótér készült. Működik az új gyűjtőudvar, ahol a hulladék minden fajtáját osztályozzák, préselik.

Bár a községben akad néhány vállalkozás, a munkanélküliség, akárcsak az egész régiót, Marcelházát is sújtja, 16 százalékos aránnyal az országos átlag fölött áll. Az önkormányzat annyit tud tenni, hogy igyekszik minél több lakosnak közmunkát adni. Ez a különböző kategóriák esetében kb. másfél száz embert jelent. Tegyük hozzá, hogy az állástalanok nagy részét a romák teszik ki. Fájó pont, hogy az 1996-ban felszámolt szövetkezet termőföldjeinek zömét ma két nagyobb nem helybeli vállalkozás béreli. Az egykori Baranyai-birtokon egy szentpéteri vállalkozó gazdálkodik, míg a száz hektáros kiváló szőlészetet a kistapolcsányi borászat szerezte meg (becsületükre legyen mondva, szépen rendbe hozták); de vannak kisebb gazdák is, akik még ragaszkodnak az ősi földhöz.

Tervek, kultúra

Már három éve is említettük, hogy mivel nagy rá az igény, az önkormányzat szeretne nyitni egy nyugdíjasotthont, nappali jelleggel. A kurtakeszi óvodát átköltöztették a Szabadság téribe (így egy helyen van a három magyar és az egy szlovák osztály), s a tervet a régi épület rekonstrukciójával akarják megvalósítani. A beruházás kb. 420 ezer euróba kerülne. Az épület szép környezetben van, az utolsó kurtakeszi földbirtokos parkjában. Már folynak a tárgyalások a kivitelezővel, ősszel ez a munka is megkezdődhet. Ha a terv megvalósulna, felügyelet alatt egy helyen lennének az idős emberek. „Van egy kitűnően működő nyugdíjasklubunk – mondja a polgármester –, tagjai hetente találkoznak, és közös kirándulásokat szerveznek. Idén szeretnénk kicserélni az óvoda ajtóit és ablakait, elvégezni a falak és a tető hőszigetelését, hiszen az energiaköltség a legnagyobb teher. Aztán a művelődési ház következik, amelynek felújítása a kilencvenes évek második felében történt, s mostanra ismét időszerűvé vált.”

A művelődési ház kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ott nemcsak ruhabörze kap helyet, hanem a kultúra is, bár inkább télen van rá igényük az embereknek, nyári dologidőben kevésbé. „Felújítottuk a stadiont is, beleértve az öltözőket, most pedig a bejáratát tesszük rendbe, hogy kulturált környezetben sportoljon az ifjúság. A sportéletre nálunk nem lehet panasz, a sok focicsapat (két felnőtt-, három diák-, ifjúsági, öregfiúk) mellett vannak birkózóink, női futballcsapat. Itt főleg a tanulókon van a hangsúly, akik heti három alkalommal edzenek. Hétfőnként öröm nézni, hogy egyszerre ötven gyerek mozog a pályán, nem pedig a számítógép előtt ül otthon. Kitűnően működik a Fekete Sólymok Történelmi Íjászklub: bejárják a fél világot, viszik a jó hírünket. A civil szervezetek közül ki kell emelni a Szent Imre Herceg Borlovagrendet; éppen a nemrég tartott falunapon avattak új borlovagot. Tagjai vagyunk a magyarországi Borrendek Országos Szövetségének, így eljutunk rengeteg helyre; sok barátot, ismeretséget szerzünk, s ez segíti az itteni bortermelők életét.” A Baranyai János Cserkészcsapat 2013 szeptemberében ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Aktívan bekapcsolódik a cserkészszövetség országos programjaiba, de a község által szervezett akciókból is szívesen kiveszi a részét parancsnokával, a lelkes Mura Gál Angelikával az élen. Jól működnek a vadászok, horgászok, s ami örvendetes, hosszú idő után sikerült a Csemadok helyi szervezetét is kissé nagyobb fordulatra pörgetni. Mi több, nemrég alakult egy menyecskekórus és egy citerazenekar. Előbbi a Fodros, utóbbi a Kincses nevet viseli. „A hagyományőrzők fellépéseire sokkal többen jönnek el, mint ha idegen fellépőt hívnánk – mondja a polgármester.

Tehetséges gyerekek

A magyar oktatási nyelvű alapiskolában jelenleg 262 tanuló van, a szlovákban 110. Utóbbiban csökken a létszám, míg előbbiben jobban sikerült az idei beíratás. Az iskolában is zajlik az élet, a gyerekek egy része éppen a „gödörben” tölti idejét. Itt találjuk Lancz Ildikó tanító nénit (mellesleg önkormányzati képviselő, az iskolatanács elnöke), aki Duka Róbert iskolaigazgató távollétében tájékoztat bennünket az iskola életéről. Központi községről lévén szó, nemcsak Marcelházáról, hanem a környező kisebb településekről is vannak tanulóik. Reggelente iskolabusz gyűjti be a bejárókat, ennek (is) köszönhetően növekszik a létszám. A gyengébb képességűek számára nulladik osztályt indítottak, ami főleg azért fontos, hogy elsőbe érkezve ne hátráltassák a tehetségesebb nebulókat. Tehetségekben egyébként nem szűkölködnek, szép sikereket értek el a Tompa Mihály-szavalóversenyen: Naňo Nimród első helyen végzett, Lesko Levente ezüstsávos lett, míg Paulis Csenge a Katedra-versenyt nyerte meg az idén 104 induló közül. Matematikaversenyen Domonkos András országos 8. helyezett lett, Lévai Ramóna pedig megnyerte a matematikai olimpia nyitrai kerületi fordulóját. A 2013–14-es tanévben a Csatangolók c. nemzetközi angol nyelvű levelező versenyben is részt vettek, nagyon szép eredménnyel: a 8. osztályos Horján Anikó a 3. helyen végzett.

Természetesen nyomon követik a tanuló további sorsát is – mondja Lancz Ildikó, s azt is elárulja, hogy tervezik egy tabló készítését, azoknak a képe lesz rajta, akik innen indultak, és eredményes emberek lettek. Ez azért is fontos, mert sajnos, Marcelházán is akadnak szülők, akik nem az anyanyelvi oktatást választják gyermeküknek. Nem csoda, hogy az első megszólított tanulótól az iskola bejáratánál a „mi vagyunk a szlovákok” választ kapjuk – magyarul. Az óvodában nyolcvan beíratott gyermek van.

Végül jegyezzük meg, hogy Varga Ervin újra indul az őszi önkormányzati választáson. „Ha megérem!” – teszi hozzá nevetve. Kis közvélemény-kutatást tartottunk a községben, és mindenki dicsérte a polgármestert. Persze messziről jött embernek könnyű lódítani, az elmúlt pár év eredményei azonban önmagukért beszélnek.