Hozzászoktuk, hogy társak között élünk. Ha szükségünk van valakire, legtöbbször van olyan mellettünk, akire számíthatunk. Amikor pedig nem kapunk segítséget, ahhoz is hozzászoktunk, hogy van kit hibáztatni. Azonban időnként egyedül kell boldogulnunk.
Életünk alakulását tájakkal szemléltethetjük. Egyes időszakok a világ különböző részeire emlékeztetnek. Előfordul, hogy mindennapjaink során az utunk egy képzeletbeli városon vezet át. Számtalan társsal, baráttal és ismeretlennel találkozunk. Ezek az életnek azok az időszakai, amikor sokan vannak körülöttünk. Máskor képzeletbeli réteken és erdőkön át haladunk. Ekkor kevesebb társ szegődik mellénk, viszont sokféle szépséget és örömöt kapunk ajándékba. A nehézségekkel teli időszakok a dombos, hegyes vidékekre hasonlítanak, ahol nagyobb erőfeszítésre van szükség az előrejutáshoz. Olykor az emelkedőktől nem látjuk az út végét, de legtöbbször a dombok elfogynak, s újra könnyebb időszak következik.
Előfordulhat, hogy életünk ösvénye sivatagon vezet át. Ekkor nélkülözni vagyunk kénytelenek, s mindenhez komoly áldozatok árán jutunk csak hozzá. Hogy kinek az életútja mennyi ideig halad az egyes helyszíneken, az egyéni sorsunktól függ. De az biztos, hogy időnként folyók választják el a mögöttünk hagyott és elénk táruló vidéket. A rajtuk átívelő hídon pedig egyedül kell átkelnünk. Akik addig velünk voltak, elmaradnak. S hogy kik szegődnek mellénk, csak később tudjuk meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.