A haragnál talán nincs is jobb feloldozás. Minél tovább tart, minél erősebb, annál több időt nyer az ember, hogy kibújjon a másik ember iránti felelősségvállalás alól. Szeretjük hinni, hogy a körülmények áldozatai vagyunk, s megnyugtató az az elképzelés is, hogy a saját döntéseink semmilyen hatással nincsenek sorsunk alakulására.
A harag kibúvót szolgáltat. Amikor másokra mutogatunk, önmagunk nagyszerűsége, makulátlansága megkérdőjelezhetetlen marad. Az elvakult ujjal mutogatás közben elfelejtjük meglátni a másikban az embert és a mindenkiben ott lakozó jót. Valódi vagy mondvacsinált hibák kántálásával taszítjuk még távolabb a másikat. Minél messzebbre toljuk őt magunktól, annál kevesebb felelősséggel tartozunk iránta. Hibásnak kiáltjuk ki, gonosznak bélyegezzük, magunkat pedig felsőbbrendűnek, tökéletesnek kezdjük látni az emberi hibák legkisebb csírája nélkül.
A harag feloldoz annak kötelessége alól is, hogy lépéseket tegyünk megromlott viszonyaink jobbá tételére. Kényelmes képzeletbeli páholy, amelyből legfeljebb elégedetlenségünk szétkürtölése céljából kell olykor felkelnünk. Miután ezt megtettük, újra folytathatjuk az önelégültek zavartalan és felelősségtől mentes életét.
Bárkire gondolj is, ezer okot találhatsz, amiért méltatlankodhatnál. De ha tudod, hogy minden ember hibák és erények összessége, talán eljön a pillanat, amikor másokban a becsülendő értéket látod majd meg gyengeségei helyett.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.