Krisna-tudat: A legnarancssárgább vallás

Talán ennyi, amit egy átlagos, városban nézelődő polgár a Krisna-tudatú emberekről tudhat. A konzervatívabbja nyilván arra gyanakszik, hogy titokban valamit forralnak ezek az erőltetetten optimista kopaszok, a liberálisabbja meg talán eljut odáig, hogy megebédel néhányszor a helyi Góvinda-étteremben, amelyben szigorúan vegetáriánus, indiai, szóval krisnás kajákat szolgálnak fel, néha idegesítő lassúsággal.

Hinduizmus újratöltve

Igen, a krisnások nyugalma sokakat idegesít. Mert ha mindezt a Hindusztáni-félszigeten, vagy a somogyvámosi Krisna-völgyben csinálják, hát Istenem. Akarom mondani, Krisnám. De egy nyüzsgő nagyváros utcáin bocinyugalommal énekelgetni és fonott kosárból osztani a rohanó menedzsereknek a kókuszos minyont, az valóban egy vérlázító hozzáállás.

Ami viszont tény, hogy a Krisna-tudat egyházának alapja a hinduizmus, vagyis India fő vallása, vagyis egy több ezer éves hit, amely összeforrott az indiai társadalommal. Amikor a 20. században a nyugati világban bizonyos keleti tanok, főleg a buddhizmus, meglehetős népszerűségre tettek szert, sokan a hinduizmusra is rákaptak. Míg azonban a csontegyszerű buddhista filozófiák és főleg gyakorlatok a nyugati emberek számára is könnyen érthetők voltak, a sokrétű és bonyolult hinduizmus esetében szükség volt egy adaptálható változatra. Ezért alapította meg 1966-ban A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda a Krisna-tudat Nemzetközi Egyházát, melynek célja, hogy a hinduizmus egyik ágának, a vaisnava hitnek (Visnu isten kultusza) az egyszerűsített formáját a nyugati világ lakói is gyakorolni tudják. Tiszteletük legfőbb tárgya mégsem az említett Visnu istenség, hanem annak egyik földi megtestesülése, Krisna. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Fekete bőrű, göndör hajú, szimpatikus, fuvolázó fiatalemberként ábrázolják. A legtöbb képéről az egykori népszerű magyar cigánynóta-énekes, Horváth Pista juthat eszünkbe. Rúg a Rigó, verje Devla…

Vastag könyvet tőlük…

A krisnások tehát alapjában véve hinduk, még akkor is, ha léteznek indiai hinduk, akik egy európai krisnás közösséget nem igazán gondolnak hindunak. Ezt viszont nem oldja meg senki, mert eleve a hinduizmus is egy olyan szerteágazó és sokrétű valami, hogy az egyes iskolák évezredeket is átveszekedhetnének arról, ki mit miért hisz vagy nem hisz vagy csinál vagy nem csinál úgy, ahogy a többiek pár száz kilométerrel arrébb. A krisnások és a hinduk ugyanazokból a szent iratokból táplálkoznak, a Védákból, puránákból és egyéb, több évezredes szanszkrit szövegekből. A krisnások legjobban hájpolt szent könyve viszont a Bhagavad Gítá, ami azt jelenti: a magasztos szózata. Lovasi András is megemlíti, a Kiscsillag zenekar I like Gemenc című dalában, amikor arra keresi a választ, hogy ki fogott rá fegyvert, miközben egy erdős részen egy nővel csókolózott. „Krisnások, mert nem vettél vastag könyvet tőlük, / ukránok, mert megvettél egy nagy diszkót előlük.” Ez a vastag könyv, amiről szó van, és amelyet kopasz fejükön egyetlen hajtinccsé összefont hajukkal és a keresztény nyugdíjasok által is előszeretettel használt húzós, letámasztható szatyrokkal árusítanak a krisnás ügynökök, ez nem más, mint a szent irat, a Bhagavad Gítá. Amely egyébként a nagy hindu eposz, a Mahábhárata része, de nagyobb ismertségre tett szert, mint maga az eposz. Valószínűleg azért, mert jóval rövidebb annál, így belefér a zsebkönyv formátumba. Magyar kiadása például alig haladja meg a kilencszáz oldalt. Ez azonban már egy kiegészített, krisnás változat (A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van), amelyet Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító acaryája jegyez a 20. század 60-as éveiből. Bár a hagyomány régebbinek tartja, az eredeti vélhetően az i. e. 3–4. században keletkezhetett. Benne vannak megfogalmazva a hinduk fő vallási kinyilatkoztatásai az isteni lényegről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az időről és a tettekről, vagyis a karmáról. A benne leírtakat maga Krisna herceg mondta el Ardzsunának, a Pándava nemzetség legkiválóbb harcosának a döntő ütközet előtt, természetesen versben.

Tilos ölni és spekulálni

Persze, ha meg akarjuk tudni, hogyan él egy Krisna-tudatú hívő, nem muszáj elolvasnunk az említett kilencszáz oldalt. Annyi a lényeg, hogy a nyugati országok többségében indiai mintára alapítottak úgynevezett Krisna-völgyeket. Magyarországon Somogyvámoson van ilyen, a központ pedig Budapesten, a Csillaghegyen. Egy ilyen völgyhöz általában biofarm is tartozik, nagyon ügyelnek rá ugyanis, hogy tiszta és természetes, növényi eredetű ételeket fogyasszanak. Mert ölni tilos, vagyis a húsevés sem megengedett, hiszen aki húst eszik, asszisztál az állatok lemészárlásához. A krisnások egy része tehát a közösségben él, a többiek ugyanolyan magánemberként, mint bárki más, azzal a különbséggel, hogy ők nem istentiszteletre vagy misére járnak, és nem a Boldogasszony anyánkat éneklik, hanem a Hare Krisna kezdetű Mahá-mantrát, amely szerintük megtisztítja a tudatot. Könnyen megtanulható, néhány soros mantráról van szó: „Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare.”

A buddhistákhoz hasonlóan a krisnások is használnak 108 szemből álló gyöngyfüzéreket, olvasókat, amelyek segítségével imádkoznak. Szigorúan követnek továbbá néhány felettébb szimpatikus szabályt. Tilos például az alkohol, a kábítószer és egyéb bambító anyagok igénybevétele, tilos a már említett húsevés mellett a hazárdjáték és a pénzügyi spekuláció is, na meg a túlzásba vitt nemi élet.

Mindezen pozitívumok ellenére mégis van valami, ami az átlag közép-európai embert zavarja a krisnások viselkedésében. És itt nem olyan extrém esetekre kell gondolni, mint egyik volt budapesti kollégám krisnás kolléganője, aki esténként jó éjszakát kíván minden ismerősének a Facebookon. Egyszerűen az van, hogy annyira frusztráltak vagyunk, hogy nem tudjuk elviselni, ha a közelünkben valaki boldog, és ennek jelét is adja. Pedig ez is olyan, mint a cigizés. Ha te is csinálod, kevésbé zavar.

Ott a pont!

Bizony, a Krisna-tudatú hívők homlokán ott a pont. Pontosabban a tilaka, amely a homlokra és az orr felső részére festett jel. Ez a két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, és az a célja, hogy megkülönböztesse a hívő Krisna-tudatúakat a többiektől. Hasonló festett jel kerül még a felsőtest további tizenegy pontjára, jelezve, hogy ez a test Krisna temploma. A tilaka valamelyik szent folyó vagy hely földjéből, agyagból készül. A férjezett nők homlokára továbbá piros pont kerül, ez jelzi, hogy már nem szinglik. Egy krisnás személynek a közösség általában azt javasolja, hogy azonos hitű párt válasszon, ám ha bekerül valaki, aki már házas egy más vallású egyénnel, az sem probléma.