Kiszehajtás, tűzszentelés, kincskeresés

A hónap neve a hagyomány szerint Romulustól származik, aki isteni anyjának etruszk nevéről (Apru) nevezte el a hónapot Aprilisnak. A szó jelentése: feltörni, megnyílni…
Ilyenkor nyílik meg a föld, ébredezik, nyiladozik a természet. A hónap régi magyar neve, Szent György hava az időszak legjelentősebb ünnepére, Szent György napjára utal.

Húsvétra virradunk
Az idén április elején üljük a húsvéti ünnepeket, amikor Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. A 325. évi nicaeai zsinat döntése alapján húsvétot a kereszténység a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon tartja. Így évente változóan március 22-e és április 25-e közé esik.

Barka, kisze, zöld ág
Húsvét előkészületi ideje a negyven napig tartó nagyböjt, amelyet az egyház Krisztus negyvennapos sivatagi böjtölésének emlékére rendelt el. Az ünnep magyar neve is a húst mellőző időszakra, a negyvennapos böjtre utal. A nagyböjt kiemelkedő ünnepe virágvasárnap. A hozzá fűződő barkaszentelés egyházi eredetű. A nép a szentelt barkának bajelhárító erőt tulajdonított. Használta rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás ellen is. Régebben szentelés után a templomból hazamenve minden családtag kapott egy-egy barkaszemet torokfájás ellen.
Virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. A telet jelképező felöltöztetett szalmabábut (kisze, kiszőce) a lányok énekszóval kivitték a faluból, s a határban levetkőztették, majd vízbe dobták vagy elégették. A téltemetést a zöldág-járás követte. A lányok a nyarat jelképező zöld ágat kifújt hímes tojásokkal, színes szalagokkal díszítették, aztán énekszóval végigvitték a falun.

Mosakodás, házszentelés
A nagypénteki hajnali rituális mosakodásnak a nép bajelhárító erőt tulajdonított. A lányok még napfelkelte előtt folyóra, patakra mentek mosakodni, hogy egészségesek, szépek legyenek. A műveletet folyó vízben, a víz folyásával szemben visszakézből kellett elvégezni. A parton a fűzfák alatt meg is fésülködtek, hogy szép hosszú legyen a hajuk. A vízből a többi családtag részére is vittek. Szótlanul kellett hazavinniük (szótlan víz), hogy meg ne törjék a varázslatot. A húsvéti ünnepek alatt a család belőle mosakodott, a gazda megitatta vele az állatokat, megszentelte a házat, az istállót és a jószágot. Általános hiedelem volt, hogy aki a nagypénteki vízben megmosakszik, az egészséges lesz, és fürge a munkában. Régebben nagypénteken a házakban kialudtak a tüzek.

Az új tűz ünnepe
Nagyszombat estéjén a templomban a pap megszenteli az új tüzet (amelyet régen csiholtak). A Krisztust jelképező húsvéti gyertyát az új tűzről gyújtja meg. Utána megszólalnak a harangok, jelezve: Krisztus feltámadott. Valaha a szertartáson részt vevők a szentelt parazsat hazavitték (újabban a Krisztust jelképező szent gyertyáról meggyújtott gyertyájukat viszik), és az előző este eloltott tüzet vele gyújtották meg. A szentelt tűz védelmet adott a rossz idő, szerencsétlenség és tűzvész ellen, s a szántóföldre is kivitték.
A pap a tűzszentelés után a vizet is megszenteli. A hívek ebből is visznek haza. Valaha megszentelték vele a házat és az istállót, hogy minden gonosz erőt távol tartsanak.
Nagyszombaton általános tisztogatást és féregűzést végeztek: a lányok és fiatal menyecskék felseperték a ház környékét, hogy a kígyókat, békákat távol tartsák, a gyerekek pedig harangszókor csengettyűkkel körülszaladták a portát.

Bárány a napban
Húsvétvasárnap szokás volt a napfelkeltét magas helyről várni. A néphit úgy tartotta, hogy a felkelő napban meg lehet látni a feltámadó Krisztust vagy az őt jelképező bárányt a zászlóval. Ételt is szenteltek ezen a napon. Az asszonyok karkosarakban vitték a húsvéti sonkát, kenyeret, bort, sót, tojást és tormát a templomba, s az oltár elé helyezett ételt a pap a misén megszentelte.

Vízbevető hétfő
Legismertebb húsvéti szokásunk, a locsolás kapcsolódik ehhez a naphoz. A legények a lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s leöntötték egy vödör vízzel, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették őket, hogy szépek, egészségesek legyenek. Cserébe hímes tojást kaptak tőlük. Egyes vidékeken a húsvéti locsolás mellett a korbácsolás is szokásban volt. A legény megcsapkodta a lányt, majd az szalagot kötött a korbácsra. A korbácsolás jutalma is piros vagy hímes tojás volt. Ismert szokás volt a lányok keddi visszalocsolása vagy -korbácsolása is.

Szent György napján
Süss fel, nap / Szent György-nap, / Kertek alatt kislibáim / Megfagynak.
Terítsd le a köpönyeged, / Adjon isten jó meleget. / Süss fel, nap / Szent György nap.
Április 24-e, György napja hiedelmekben, szokásokban az egyik leggazdagabb jeles napunk. Régen Európa népei, köztük a magyarok is tavaszkezdőként tartották számon. A hiedelem szerint ekkor megnyílik a föld, s minden, ami egész télen rejtve maradt benne, előjön. A növények György napjától kezdenek igazán növekedni, de nemcsak azok bújnak elő, hanem a csúszómászók és a gonosz erők is. A boszorkányok hatalma ilyenkor a legnagyobb. Ezért a múltban György napja gonoszűző nap is volt. Az emberek különféle rontáselhárító praktikák segítségével igyekeztek védekezni az ártó erőkkel szemben.
György éjszakáján a föld kiadja kincseit. Ez a legjobb időpont a kincskeresésre, de a gyógynövények gyűjtésére is. A boszorkányok is ilyenkor szedték a gyógyfüveket.
György napja ősrégi pásztorünnep emlékeit őrzi: az állattartással, az állatok első kihajtásával, a pásztorfogadással kapcsolatos szokások és hiedelmek fűződnek hozzá. A pásztorok tülköt fújva járták a falut, s lakóitól szalonnát, bort és némi pénzt kaptak.
Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél!
A jószág tavaszi első kihajtása gyakran zöld ággal történt. Az állatok gyarapodását kívánták így elősegíteni. (Az Ipoly mentén az aprószenteki vesszőt használták hozzá.) A nyírfa- vagy rózsafaággal való kihajtásnak rontáselhárító szerepe is volt. Az istálló ajtajába vagy a kapuba láncot tettek, hogy a csorda később együtt maradjon. Hasonló okból az istálló ajtaja előtt három vonalat is húztak. Néhol a kapuba vagy az istálló ajtajába a gazda ekevasat vagy fejszét helyezett, és rajta hajtotta át az állatokat. A vasnak mágikus erőt tulajdonítottak, s a lánc mellé sokszor tojást is tettek. Szokás volt az állatokat a gazdasszony földre terített kötényén, alsószoknyáján is áthajtani.
Szedem a tehenek hasznát, szedem a tehenek hasznát.
Szent György éjszakája a bűbájosok éjszakája volt. Főleg a boszorkányokkal szemben kellett védekezni, mert ekkor hatalmuk még nagyobb volt, mint máskor. Megronthatták a tehenet, elvihették a hasznát, vagyis a tejet. Volt, ahol nemcsak az istállót, hanem a házat is körülfüstölték. Zöld ágat tűztek az ajtókra, kapura, seprűt, sót, gatyamadzagot tettek az ajtóba, fokhagymával kenték be az ajtót, vagy keresztet rajzoltak az ajtófélfára, hogy a boszorkányokat távol tartsák a háztól és a gazdaságtól. Rontás ellen több helyen kihajtás előtt zöld ággal, leggyakrabban bodzaággal ütögették meg az állatokat, s a tehenek szarvára fokhagymát kötöttek. A tejesköcsögöket is kifüstölték vagy -forrázták. A füstöléshez gyógyfüveket, pl. kakukkfüvet alkalmaztak. Szokás volt ezen a napon új köcsögfát is állítani.
A boszorkányok a szántóföldek hasznát is elvihették. Ezért a gazdák éjfélkor végighúzták lepedőjüket a vetésen, leszedték vele a harmatot, majd otthon kifacsarták, és megitatták a tehenükkel. Ezzel elvitték más tehenének és földjének a hasznát. A harmatban az asszonyok is megmosakodtak, hogy ne legyenek szeplősek.

Kígyó, gyík, hangyaboly
Ha valaki Szent György-nap előtt kígyót látott, ez azt jelentette, hogy egészséges lesz, ha azonban döglöttet, akkor beteg. A Szent György-napi kígyó lenyúzott és megszárított bőrét gyógyításra használták. A gyíkkal megdörzsölt kés elmulasztotta a torokfájást. Ha szép sárga vajat akart köpülni a gazdasszony, egy gyíkot kellett szétmorzsolnia a tenyerében. Ha György-nap előtt valaki hangyabolyt talált, és „megmosta” benne a kezét, szép magas kenyereket sütött.

Kaprálik Zsuzsanna