Ki mond K-t

Nastassja és Nikolai Kinski 1991-ben veszítették el édesapjukat. Nastassja akkortájt töltötte be harmincadik évét, Nikolai azonban még csak tizennégy esztendős volt. Önző, magányos, besorolhatatlan színész volt Klaus Kinski. Excentrikus előadásmódjával nem egyszer botrányt kavart. Főgonoszokat, pszichopatákat, megszállottakat játszott elképesztő átéléssel. Jellegzetes, merev tekintetével, cinikusironikus mosolyával valósággal megbűvölte az embereket. Öt fi lmet forgatott Werner Herzoggal, mind az öttel mély jelet hagyott maga után. Játszott őrült konkvisztádort, gyengéd, sérülékeny vámpírt, Woyzecket és Fitzgerraldót, aranyásóból lett banditát – mindig a zsenialitás mezsgyéjén járt. Nastassja Kinski tizennégy évesen debütált Wim Wenders Hamis mozdulat című fi lmjében, a nemzetközi sikert azonban négy évvel később, a Roman Polanskival forgatott Egy tiszta nő hozta meg számára. Ezt követte a Tavaszi szimfónia, amelyben Schumann szerelmét, Clara Wiecket alakította, majd ismét Wenders hívta a Párizs, Texasba, pár évvel ezelőtt pedig Gárdos Éva a Budapesten készült Amerikai rapszódiába. S amíg a színésznő Párizs és New York között pendlizik három lányával, addig öccse, Nikolai Berlinben horgonyzott le, ahol apja is hosszú évtizedeket töltött. Ott forgatta legutóbbi fi lmjét, immár rendezőként, és ott mondja most apja sokáig kiadatlan verseit, hetvenperces irodalmi estjén. Nikolai Kinski tizenegy éves volt, amikor először állt kamera előtt. Az apja rendezte Paganini-fi lmben a muzsikus fi át, Achillét játszotta. Akkoriban már Amerikában élt, de még csak franciául és angolul beszélt, az édesanyjával költözött Párizsból Kaliforniába. Klaus Kinski nem követte őket, ő maradt Európában. Nikolai a legjobb iskolákba járt San Franciscóban, festett, szobrászkodott, színpadi darabokban szerepelt. 1990- ben, a tengerészeti akadémia növendékeként újabb színészi feladatokat vállalt, majd a Los Angelesi egyetem színház szakos hallgatója lett. A Csingiz Ajtmatov regényéből német–kirgiz koprodukcióban készült Dzsamilában, amely Louis Aragon szerint a világ legszebb szerelmi története, ő a fi atal Szejji, aki a végtelen sztyeppéken szeret bele a festői szépségű Dzsamilába. De játszott vígjátékban (Tortillaleves), krimiben (Untren), akciófi lmben (Aeon Flux), sőt egy osztrák fi lmben még a fi atal Egon Schielét is megformálhatta. Kézügyességét, kifi nomult zenei hallását több fi lmben is kihasználták, remek nyelvérzékének köszönhetően most a német színpadon is helytáll. Pedig négy évvel ezelőtt még egyetlen összefüggő mondatot sem tudott németül. Egy esztendőn át azonban csak kivételes helyzetekben szólalt meg angolul vagy franciául, hogy a németben se érezzen nyelvi akadályokat. Ennek eredményeként született meg a K spricht K című berlini előadás, amelyben apja 1952-ben írt s egészen 2001-ig ismeretlen verseit szólaltatja meg. Furcsa kihívás ez a harmincegy éves színész számára: a költeményeket Klaus Kinski egyik régi barátja őrizte, s általa jutottak el egy müncheni kiadóhoz, amely aztán meg is jelentette őket. Nikolai még a világon sem volt, amikor a versek megszülettek, és most ezekből a gondolatokból kell kiraknia egy huszonhat éves öntörvényű, öngyilkossági hajlammal küzdő fi atalember portréját – aki történetesen az apja volt. A legintimebb vallomások viszik vissza ahhoz az emberhez, akit életében nem igazán ismerhetett, hiszen nagyon kevés időt tölthettek együtt. A legerősebb lelki csatákat mégis őmiatta kellett megvívnia Nikolai Kinskinek. Évekig élt ugyanis abban a tudatban, hogy mindenki az apját látja, őt keresi benne. Ezt a képet akarja végleg lerombolni, hogy függetleníteni tudja magát a mások által rákényszerített képtől. 2003-ban hagyta el az Egyesült Államokat, és Berlinbe költözve előbb vasakarattal megtanult németül, aztán fogta a verseket, és azt mondta: elindul élete legnagyobb kirándulására. Előbb megfejti, aztán „belakja” azt az embert, aki páratlan gondolataival teljesen lenyűgözte, és tudat alatt arra kényszerítette, hogy mint félig ismert, félig ismeretlen fi gurát magára húzza. A „találkozás” megtörtént. Nikolai és Klaus Kinski „egymásra találtak”. Igaz, meglehetősen későn, hiszen az őrült zseni 1991-ben önkezével vetett véget életének. Nikolai most Hamburgban, az európai hírű Peter Zadek rendezésében Pirandellót játszik, és egy sajátos portréfi lmet forgatott édesapjáról. Egy 1971-es berlini önálló estjére épül a dokumentum, amikor is az Újtestamentumot hippi Jézusként adta elő, magára haragítva ezzel a katolikus egyházat. Volt is hatalmas botrány a végén. Ám maradt egy felvétel a berlini estről, s ez szolgált alapul A megváltó című, világszerte nagy érdeklődéssel várt Kinski-fi lmhez. Nikolai számára pedig ez hozta el a belső megnyugvást. Úgy érzi, ezzel tartozott apja emlékének, s most Nastassjának, a nővérének is bizonyíthatja, milyen erős szálak fűzik hozzá. Ahhoz az emberhez, aki egyikükkel sem tölthetett annyi időt, amennyit valójában szeretett volna.