Karlovy Vary meztelen valósága

Oscar mellé Kristályglóbusz? Mel Gibson, az idei Karlovy Vary-i fesztivál kétségkívül legnagyobb sztárja úgy szorongatta az életművéért kapott első közép-európai elismerést, mintha csak egy újabb Oscar-díjjal jutalmazták volna.

„Van ennél szebb szobor a világon? – ámuldozott, miután átvette a nagy ajándékot. – Mezítelen nő, golyóval a kezében!” Ezzel a megjegyzéssel nyomban el is felejttette azt a percet, amikor a Thermal Szálló fesztiválmozijának nézőteréről – az ő kérésére – két testőr kísérte a színpadig. Mintha Los Angelesben, az Oscar-gálán ez volna a divat! S ami ugyancsak furcsa volt: a hatalmas színpad közepén állva még alacsonyabbnak tűnt, mint amikor bevonult a terembe. Markáns arcú, mokány férfi. Fehér inge olyannyira szoríthatta a nyakánál, hogy egész feje belevörösödött. Készülő filmje forgatási helyszínéről, Új-Mexikóból érkezett a cseh fürdővárosok legszebbikébe, tizenvalahány órán át repült, fáradt is lehetett, a színpadon viszont láthatóan villogni akart. Apját is megemlítette, hogy milyen boldog volna, ha most láthatná őt, ahogy itt ünneplik, egy ilyen fenséges pontján a világnak. Aztán snitt, és másnap már új film pergett, új főszereplővel. Ahogy ez egy rangos fesztiválon általában lenni szokott. Sztárok jöttek, sztárok mentek.

Ne legyen furcsa az átmenet: Karlovy Vary Bárdos Juditot és Kerekes Vicát is legalább annyira magához ölelte, mint Mel Gibsont. De még azt is megkockáztatom, hogy jobban. Ők ugyanis elérhetők, megszólíthatók, velük lehet fotózkodni, őket testközelből lehet csodálni. Gibson is bevetette magát a tömegbe, de csak annyira, hogy a három lépés távolság minden oldalról megmaradjon. Még a mobilját is előhúzta egyszer, hogy megörökítse a nagy pillanatot, amikor ezrek őrjöngnek érte. Mad Max a tömegben. Kérdezték volna meg a cseh zsidó hitközséget, ők mennyire örülnek az antiszemitizmussal vádolt hollywoodi félisten Karlovy Vary-i vendégeskedésének. Vagy azokat a nőket, akik hasonlóan fájó és bántó élményeket őriznek házasságukkal kapcsolatosan, mint Gibson több gyereket nevelő, bántalmazott felesége. Ők aligha éltetik a rendezői babérokat is gyűjtögető, erejét és hatalmát gyakran fitogtató sztárt.

A mi lányainkat nem kísérték testőrök. Egyiket a szerelme, másikat a stylistja, mégis rengetegen felismerték és szerették őket.

Bárdos Judit két filmmel (Fair Play, Csendben) volt jelen a fesztiválon, adott is jó pár interjút, vitték ide, hívták oda, cipelték amoda, ment fogadásról fogadásra.

„Ez ilyen világ: itt mosolyogni kell, nem szabad azt mondani, hogy elfáradtam, nincs kedvem, ott kell lenni a bemutatón, egy-egy vetítésen, de én ezt élvezem – mesélte lelkesen. – Az egész napom be van táblázva, és mindenütt illik megjelenni, a kérdésekre válaszolni, okosakat mondani. Én az esti találkozásokat szeretem, amikor már nem kell sietni, továbbmenni, hanem lehet nyugodtan beszélgetni, amire még a forgatások szünetében sincs mindig lehetőségünk. Tegnap hajnali négyig voltam fent, mások tovább bírták, és nem arról szólt az egész, hogy rengeteget ittunk, hanem olyan jól együtt voltunk. És én is fotózkodtam. Előbb Dan Bártával, aztán Jiří Macháčekkel. Mindkettőjüket nagyon kedvelem, és egy pohár bor után már nem szégyenlősködtem. Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem tőlük, megengednének-e egy közös fotót. Megengedték.”

Kerekes Vicának ez volt a harmadik Karlovy Vary-i fesztiválja, de most volt először ünnepi bemutatója a Holnaptól mindig című új cseh film női főszereplőjeként. Volt pompa és vörös szőnyeg, gyönyörű estélyi ruha, elegáns kocsi hozta, vitte, s ahogy mondja: cseh vagy szlovák környezetben valahogy mindig nyugodtabb, mint Budapesten. Nincs benne az a szörnyű megfelelési vágy, nem remeg az ajka.

„Karlovy Vary gyönyörű város, de ha nem a Kolonnádon jár az ember, el tud tévedni benne. Én legalábbis eltévedős vagyok. Először Bulgáriában vesztem el, ötévesen. Választottam magamnak egy rokonszenves házaspárt, és elmentem velük. Pár órára tehát eltűntem, de nem volt pánik. A szüleim nem is ijesztettek rám, amikor fél nap múlva előkeveredtem, hogy mit csináltál, rossz kislány vagy! Nekem tehát ez sem negatív élmény. De ha Párizsban vesznék el, keresnék egy jóképű lovagot, és belekapaszkodnék.”

Kilenc évvel azután, hogy Gus van Sant Utolsó napok című filmjével Karlovy Varyban járt, Michael Pitt ismét eljött a fesztiválra. Kilenc év nagy idő az ő életében is. Az egykori rokonszenves „világcsavargóból” mára elegáns fiatalember lett, akin úgy áll az öltöny, mintha reggeltől estig mindennap csak abban járna. Kilenc évvel ezelőtt, amikor a Nirvána tragikusan elhunyt frontemberét, Kurt Cobaint alakította, ő maga is olyan volt egy kicsit, mint aki álom és ébrenlét határán élvezi az életét. Most, amikor az I Origins ifjú tudósaként állt a színpadon, még a film vetítése előtt, egy zavarban levő friss diplomás gimnáziumi tanár benyomását keltette.

Itt volt a franciák jeles színésznője, Fanny Ardant, aki korát meghazudtoló külsejével és közvetlenségével mindenkit elkápráztatott. Rövid, kockás szoknyában, elegáns fehér blúzban mindenféle póz és sztárallűr nélkül mesélt mostani életéről, amikor már nemcsak színészként van köze a francia filmhez, hanem rendezőként is. Francois Truffaut egykori szerelme láthatóan sokat tesz azért, hogy az évek ne hagyjanak mély nyomot az arcán, s ez persze nem a plasztikai sebészet sikereit dicséri. A természetes gyógykezelések, a finom gyógykrémek híve, amin pedig ez sem segít, az jelezze csak a korát – mondja, hiszen az időt az sem tudja megállítani, aki minden évben kés alá fekszik.

Nem bánkódik az idő múlása miatt Franco Nero, az olasz, francia és angol mozi egykori sztárja sem. A szeme ugyanolyan kék most is, mint régen, csak a szakálla lett dúsabb és ezüstösebb. Új filmszerepét épp Fanny Ardant-nak köszönheti a Szenvedélyes ritmusokban, ahol régi eleganciájával ismét nagy hatást gyakorolhat a női nemre.

Perzsa szülők fia a francia mozi új csillaga, Adrien Maleki. Első filmje, a Van idő után sokan az új Alain Delont látják benne, és nem véletlenül. Ugyanaz a szenvedély, sodró lendület, ugyanaz a varázs árad belőle, mint nagy elődjéből, s a nőket is azzal a lenyűgöző modorral vonja magához, ahogy a francia mozi első számú sztárja tette évtizedeken át. Takács Katival, aki egy friss magyar filmben, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan női főszereplőjeként jutott el Karlovy Varyba, elsőre olyan hangot tudott megütni, mintha évek óta barátok volnának. Vörös és fekete így ismerkedett meg a fesztiválpalota teraszán, megemlítve természetesen Stendhal híres regényét, amely a huszonöt éves francia színésznek is ott van a könyvespolcán.

„Én még soha nem voltam ebben a csodálatos városban, csak az olvasmányélményeimből van meg – így Takács Kati. – Ez tényleg olyan hely, amit látni kell legalább egyszer az életben. Imádom a patinás épületeket, a régi lakásokat, a 19. századi építészetet, és ez itt valósággal lenyűgöz. Szerintem a fekvése és a forrásai révén is nagyon jó energiája, nyugalma van a városnak. Szépek a parkjai, a sétányai, a szállodasorokat körülölelő hegyek, a szecesszió, az art deco. Ámuldozva sétálok egyik háztól a másikig, nem tudok betelni a sok szép üveg, ékszer, porcelán látványával, a kirakatokkal. Most jöttem rá, hogy az a hagymamintás készlet is, amit a nagybátyámtól kaptam nászajándékként, Karlovy Varyban készült. Nagyon boldog vagyok, hogy Reisz Gábor vizsgafilmjével eljuthattam ide. Egy fiát szerető, kényeztető anyát játszom benne, aki szereti kézben tartani a dolgokat, mégis megmarad nőnek, tehát nem ő viseli a nadrágot a családban. Amikor elkészült a film, azt gondoltam, majd lesz egy zártkörű vetítése a színművészetin, megnézi pár tanár, néhány növendék, aztán ennyi. Nem is úgy álltunk hozzá a munkához, hogy most megmutatjuk, milyen színészek vagyunk! Ez nem volt. Szabadok voltunk, a szó jó értelmében lezserek, és biztos, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a film ilyen jól sikerült.”

Fociban vesztett, Karlovy Varyban győzött Argentína. Méghozzá egy belga–kanadai koprodukcióval. Nahuel Pérez Biscayar, a Tiéd vagyok című film főszereplője ugyanis argentin, s bár a történet szerint escortfiú, aki megrendelésre huppan ágyba, majd a fizetség után el is húz annak rendje és módja szerint, a valóságban inkább egy megszeppent egyetemista benyomását kelti. Még akkor is, ha a film sajtóértekezletén magabiztosan pattintotta le magáról a történettel kapcsolatos intim kérdéseket. Karlovy Vary ugyanis bátran nyit minden téma irányába. Karel Och, a fesztivál művészeti igazgatója – aki egyébként lelkes híve a magyar filmnek, és elsőként gratulált Pálfi Györgynek, a Szabadesés mesteri komponistájának, az idei mustra három díjat nyerő rendezőjének – sem műfajban, sem témában nem ismer határokat. Egy A kategóriás fesztiválnak pedig csak ilyen vezéregyénisége lehet.