Jó passzban

Anya és lánya, Anna és Iza bonyolult kapcsolatáról, a szeretet, a ragaszkodás árnyoldalairól is szól Szabó Magda a Pilátusban, amelyből most remek film született. Az anyát megformáló Hámori Ildikó szerint nem elég szeretni, jól kell szeretni. Mit tud felhozni Iza védelmére, ha egyáltalán rosszul szeret?

Bár nem olyan vagyok, mint Iza, értem őt. Én a mamámmal nem kifejezetten olyan viszonyban voltam vagy vagyok, mint Anna az édesanyjával, sőt most már sokkal jobb a kapcsolatunk, de nagyon sokáig több figyelmet, több szeretetet vártam el tőle. Arra vártam, hogy ezt kimutassa. Sokáig úgy éreztem, felszínes a kapcsolatunk. Aztán egy telefonbeszélgetésünk során őszintén kimondtam, mit gondolok, s akkor jött egy sírógörcs a részéről, azóta viszont sokkal jobb a viszony kettőnk között. Mintha kifakadt volna egy gennyes góc. Iza nem rossz ember, az édesanyja pedig nem áldozat. Két ember különös viszonya ez a történet. Iza ugyan nem tudja kimutatni a szeretetét, anyagi javakkal halmozza el az édesanyját. Úgy érzi, ezzel sok mindent megold, csak éppen nem veszi észre, hogy amikor vidéki otthonából, féltve a magánytól, kiszakítja őt, és magához veszi nagyvárosi lakásába, kihúzza a talajt a lába alól. Elvesz tőle minden tevékenységet, amely addig fontos volt számára. A regényben is ott van, de a forgatókönyvben kicsit jobban kiéleződött, hogy a mama sem hibátlan. Benne is van valami zavaró. Ő sem teszi meg a szükséges lépéseket Iza felé. Olyan csendes mártír ő.

Nagyszerű szerep önnek is, Hámori Ildikónak is.

Jó színészeknél ez úgy van, hogy mindenki a saját figuráját védi, annak az igazát keresi, próbálja megfejteni. Hogy ő miért olyan, amilyen. Én Iza mozgatórugóit igyekszem megérteni, ezért mondom azt, hogy a mama is részese annak, hogy a dolgok elfajultak köztük. Ha elromlik egy kapcsolat, az általában két ember bűne. Ebben a viszonyban a lány jót akar, de nincs sok ideje rá. Akkor nevezik ki főorvosnak, amikor eldönti, hogy felhozza az édesanyját a vidéki családi házból. A mama pedig mindig azokat a pontjait kaparja meg, amelyekre a legérzékenyebb. Megint egy személyes történetet mondok. Bementem az egyik tévécsatorna reggeli adásába, és már nem tudtak kisminkelni, nem volt rá idő, ráadásul beteg is voltam. Hazamentem, ott állt előttem anyukám, és azzal fogadott: „Anikám, úgy néztél ki, mint egy fonnyadt körte.” A Pilátus Annája is ilyen. Nem direkt és nem is gonoszságból, de ő is oda-odaszúr. Ismeri a lánya gyenge pontjait, hogy nincs gyermeke, most lépett új kapcsolatba, mert nem sikerült az előző házassága, tudja, hogy minderre Iza milyen érzékeny, mégis folyton ezzel piszkálja. Iza egyáltalán nem negatív figura, ölelne, bújna, de a mama akkor már máshol tart. Elsiklanak egymás mellett. Amikor Iza tesz egy gesztust, a mama már észre sem veszi. Iza viszont azt nem veszi észre, hogy a mama mikor zárkózott be. Ez az ő sara. Sok mindennel el van foglalva, fáradt, frusztrálja is a helyzet, de nem talál rá megoldást. Ha sorra veszi, megnyugodhat, hiszen mindent megtett az édesanyjáért. Nem kell semmit csinálnia, operába, koncertekre viszi, gondoskodik róla. Nem taszítja mélabúba, depresszióba.

Iza inkább apás volt, vele találta meg mindig a közös hangot.

Ebben viszont hasonlítok rá. Nekem is sokkal érzékenyebb, igazabb volt a viszonyom apuval. A mamámmal valamiért nem. Időbe telt, míg megfejtettem az okát. Nyolcvanöt éves. Most kezdett el megnyílogatni. Tanyán laktak, alkoholista volt az apja, ő volt a legidősebb lány, hatévesen már dolgozott, piacra járt. Sok minden miatt nem tud ölelni. Amikor már majdnem, akkor meg azt mondja: „Jaj, ott van egy pókháló a falon!” Azért jó Szabó Magda története, mert mindenki bele tud helyezkedni valamelyik figura bőrébe.

Egy ilyen ellentmondásos kapcsolathoz, mint Iza és Anna kapcsolata, kapóra jön, ha két színész között tökéletes az összhang.

Érdekes helyzetbe kerültünk Hámori Ildikóval. Ő alapjáraton keményebb nő, neki valahogy lágyulnia, megtörnie kellett a szerephez, nekem meg keményednem, felerősítenem magamban bizonyos dolgokat. De nagyon értettük egymást. Sok minden szóba jött köztünk a munka során. Semmiféle zavar nem feszélyezett bennünket a játékban. Fokozatosan nyitottuk ki a kapukat, és a végén egymásra találtunk, megszerettük egymást.

Dombrovszky Linda rendezte a filmet, egy pályája elején álló, tehetséges rendező.

Az ő nagy érdeme, hogy olyan bátran játszottunk, mert felvállalhattuk magunkat. Olyanok lehettünk, amilyenek valójában vagyunk. Egyikünknek sem kellett lazábbnak, szebbnek, tehetségesebbnek mutatkoznia. Ez nagyon jó érzés volt. Ha valami nem sikerült, tízszer is megcsináltuk. Nem éreztünk magunkon semmiféle terhet. Szép munka volt. Ildikó olyannak tűnt, mint egy törékeny madár. Olyan rebbenékenység van benne, amelyet én imádok a partnereimben.

Szabó Magda regényei hol szerepelnek az otthoni olvasmányélményei listáján?

Bevallom őszintén, először egy dokumentumfilm kapcsán kerültem kapcsolatba vele, amely arról szólt, hogyan íródott a Für Elise. Abban én is közreműködtem. Szabó István filmjében, Az ajtóban a Magdát alakító Martina Gedecket szinkronizáltam. Aztán elolvastam a Tündér Lalát, mert kötelező olvasmánya volt Lénának. De nem mondhatnám, hogy rajongva faltam Szabó Magda könyveit. Most, a Pilátus kapcsán találkoztam vele nagyon mélyen. Többször is elolvastam a könyvet a forgatás előtt. Ceruzával aláhúzogattam, hogy ki mit mond róla, s ő hogyan beszél. Át kellett látnom anya és lánya kapcsolatát.

Tizenkét nyelven jelent meg a könyv. Olaszországban rangos irodalmi díjjal jutalmazták érte Szabó Magdát. Az olaszok és a spanyolok meg is változtatták a könyv címét. Mindkét országban Iza balladája címen adták ki.

Bár a mama szemszögéből van írva, mindkét nőnek megvan a maga tragédiája. Iza mindenkit elveszít, ott marad egyedül. Magányosan, de sikeresen tolja maga előtt az életet. Nagyon sok ilyen nőt látok magam körül.

Be tudja illeszteni Izát a legkedvesebb szerepei közé?

Ó, hát hogyne! Ráadásul filmszerep. Nagy szívfájdalmam, hogy olyan ritkán forgatok. Iza ilyen értelemben is óriási ajándék, nem lehetek eléggé hálás Lindának. Ezt megelőzően voltam egy vizsgafilmjében, egy kisfilmjében, a Pilátus óta pedig egy Herczeg Ferenc-novella alapján készült tévéfilmjében, a Don Juan kopaszodikban, amelyben a címszereplő régi szerelme vagyok. Családi történet a Végszó is, a Rózsavölgyi Szalonban. Három nemzedék, a nagyapa, a lánya és az unoka, egy színészdinasztia életét mutatja be a darab.

Csiby Gergely személyében szép, nagy fia van a színpadon.

A lányaim is nagyok már otthon. Ani, az idősebb a Pesti Magyar Színház Akadémiájára jár, Pál András tanítványa. Nagyon nőci, és isteni humora van. Mivel gyönyörűen fest és rajzol, azt hittük, a képzőművészetire megy. Az utolsó pillanatban meggondolta magát. Nagyon meglepődtünk, mert soha nem adta jelét, hogy szerepelni akar. Tizenkilenc évesen, úgy tűnik, megtalálta az útját. A kisebbik lányunk, Léna előbb írta meg SMS-ben, hogy angolból bejutott a kerületi versenybe. Nagyon jól tanul. Nem rám ütött. Én nem voltam jó tanuló soha. Színházba szerettem járni, és moziba. Az irodalom és a történelem érdekelt, de magolni, azt sem szerettem. Léna állatorvosnak készül.

A végére maradt a színpadi fia, Christian, az egykori gyerekszínész, aki végül hátat fordít a pályának, és anyja személyi titkára lesz. Őt játssza Csiby Gergely.

Nagyon szeretem őt. Érzékeny, szélfútta lényű fiú, akivel élmény játszani. Nehezen nyílt meg, de amikor megtudtam, hogy mi van mögötte, majdnem megszakadt a szívem. A külső vagy a viselkedés alapján hajlamosak vagyunk „beazonosítani”, skatulyába rakni másokat. Nem szabad. A látszat sokszor megtévesztő. Később aztán kiderül, milyen pozitív, jó ember az illető. Csak az ember gyakran alkot elhamarkodott véleményt.

Sütő András:

Leesett az állam, amikor megtudtam, hogy a partnere leszek a Jurányi Inkubátorházban. A nagy vacsora olvasópróbáján ismerkedtünk meg személyesen. Tudtam, hogy hatalmas színházi múlt áll mögötte. Kíváncsi voltam, hogyan dolgozik. Elképesztő jó volt látni, hogy ő, a családanya, feleség, aki folyamatosan szinkronizál, forgat, színházban játszik, reklámszignálok hangja, olyan odaadással, figyelemmel van jelen a próbákon, hogy már ezért is megérte erre a pályára jönnöm. Mindent kipróbál, amit a rendező instrukcióiból kiszűr, és hozzáteszi a lelkét. Mögé áll. Képvisel. Iszonyatosan érzékeny ember. Meg kell érintenie azt, akit szeret. Mivel én is ilyen vagyok, nagyon jó volt megtapasztalni, hogy rajtam kívül van még ilyen csodabogár a földön, ráadásul nőben, és a felettem járó korosztályt képviseli. Bújt, fogott, szorított. Van, aki ettől ódzkodik. Olyan partnerrel is dolgoztam már, aki kezet fogni sem szeret, hozzá ne érjen senki, de még a színpadon se, és neki se kelljen megérintenie senkit. Nusi más. Már az első napon kaptam tőle egy kedves bókot. Nem voltunk még jelenetben, csak odaült mellém, és láttam, hogy a szeme sarkából kémlel. Egyszer csak odafordult hozzám, és azt mondta, neked olyan világsztár fejed van. Imádom! És nem volt előtte nagy, közös beszélgetésünk, de egy ilyen erős indíttatással azonnal belopta magát a szívembe. Utána bármikor egymásra néztünk, tudtam, hogy én ezzel az emberrel bármit kipróbálhatok a színpadon. Volt is egy csomó helyzet a próbákon, amikor fogtuk egymás kezét. Azt mondta: neked olyan finom szagod van! Ösztönös, érzelemben gazdag, intelligens, vonzó, nagyon erős erotikus kisugárzású, elképesztően nagy tehetségű színésznő. Boldog vagyok, hogy együtt játszhatok vele.

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 2020/6. számában jelent meg!