Hinduizmus, a vallási dzsungel

Ez azonban nem jelent akadályt, hiszen a lélekvándorlásnak köszönhetően több életet is rászánhat a tanulmányokra az érdeklődő. Érdeklődőből pedig van bőséggel, hiszen a világon 900 millió hindut tartanak nyilván – ez a harmadik legnépesebb vallás a Föld nevű bolygón.

A szent tehén

Meglepő adat, hiszen a hinduk nem igazán viselkednek úgy, mintha 900 millióan volnának. Ahhoz képest például meglepően nyugodtak. Talán éppen ezért nem idegesek, mert tudják, hogy vannak elegen. Nem fenyegeti őket sem az asszimiláció, sem a globalizáció. De ha fenyegeti is, hát akkor mi van. Nehéz fenyegetni olyan embereket, akik félig elégetett hullák közt pancsiznak a Gangeszben, a tehénvizeletet gyógyításra használják, a fő életcéljuk pedig, hogy ne szülessenek többé újjá. Főleg, ha még ennek tetejébe vannak kilencszázmillióan. Ráadásul birkatürelmük van.

Szent állatként mégsem a birkát tisztelik, hanem a tehenet. Amely, mint tudjuk, szintén nem egy ideges állat. Indiában az utcán kóborló példányoknak enni adnak, és nem vágják le őket. Innen ered a magyar szólás, hogy szent tehén az, amihez nem lehet hozzányúlni. Moldova Györgynek is megjelent egy riportkönyve a Magyar Népköztársaság textiliparáról 1980-ban, A szent tehén címmel. Valószínűleg soha egyetlen hindu sem olvasta, és nem is fogja. Megelégszenek ők azzal, hogy tisztelik a teheneket, mivel a vallási hagyomány szerint a tehén az istenanyák egyike, és mivel az anyjára senki nem emel kezet, ezért a tehénre sem ildomos. A hinduk annyira igyekszenek a tehenek kedvében járni, hogy még az autósok is inkább várakoznak a forgalmas közutakon, vagy letérve az úttestről, veszélyes manőverrel kikerülik a tehenet, de semmiképp nem zavarják. Marhapörkölt, hagymás rostélyos vagy akár pacal és egyéb, marhából készült étel fogyasztása a hinduk szerint a kannibalizmussal egyenlő. Ha egy hindu parasztnak van is tehene, amely segíti a munkában, az illető akkor is igyekszik minden szeretetet és tiszteletet megadni a szent állatnak: kifesti, feldíszíti, a legjobb falatokkal eteti, amikor pedig megöregedett, állatmenhelyre küldi. Még Mahátma Gandhi, a felvilágosult indiai vezető is úgy nyilatkozott, hogy „a tehén védelme isten minden oktalan teremtményének védelme. Aki tehenet levág, ugyanolyan bűnt követ el, mint, aki brahmant öl.” Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy a tehénvizelet gyógyhatással bír. Legalábbis a hinduk szerint.

Istenek, kasztok, védák

Persze a hinduk élete nem pusztán a tehéntisztelet körül forog. Hasonló tisztelet övezi a tigrist, a kutyát, a teknőst és a hollót is. A hinduizmus szerteágazó, átláthatatlan, sokszor ellentmondásos, de fejlett metafizikai rendszerrel bíró vallás, amely India kontinensnyi területén már jó néhány ezer éve megjelent. Először brahmanizmus formájában, majd a buddhizmus térhódítása és lecsengése után nagyjából az i. sz. 6. századtól hinduizmusként tért vissza. Egyik alapvető tézise, hogy a világmindenséget három istenszerűség (valójában egyetlen erő háromféle megnyilvánulása) irányítja, Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó és Siva, a pusztítva megújító. Ezeknek vannak aztán földi megtestesüléseik, avatárjaik, mint Krisna vagy Ráma, akiket a tisztelet szintén megillet. Ilyen avatárokból is sok létezik, kultuszuk a hatalmas Hindusztáni-félsziget egyes részein más-más jellemzőkkel fejlődött. Van, ahol Visnu, van ahol Siva kultusza az erősebb. Ami viszont mindenhol meghatározta és ma is meghatározza a hindu ember mindennapjait és világképét, az a kasztrendszer, amely a hinduizmussal szorosan összeforrt. Egyik sem áll meg önmagában, a másik nélkül. Az istenképek (esetenként véres áldozatokkal járó) tisztelete inkább az alsóbb néprétegek vallásosságát határozta meg, a papi kaszt, vagyis a brahmanok már a felsőbb tanításokba is betekintést nyerhettek. A hindu tanítások a mára halott, ókori szanszkrit nyelven íródtak. A hit legismertebb alappillérei a védák, az upanisádok, a Bhagavad-gítá, különböző egyéb szútrák, valamint a két nagy történelmi eposz, a Mahábhárata és a Rámájana.

Egyház nélkül is működik

A hindu vallás másik két fontos pillére a karma és a dharma törvényei, amelyek meghatározzák az ember sorsát és lelkének újjászületési folyamatait a rossz vagy a jó cselekedetek eredményeképp. A lényeget nagyon leegyszerűsítve: a hindu ember célja, hogy lelke, az atman az újjászületések körforgásának lezárulásaként visszatérhessen a nagy központi világlélekbe, a paramatmanba. Ebből pedig az következik, hogy a hinduk a földi életet csupán szükséges rosszként fogják fel. Ebből pedig az következik, hogy a halált nem tartják tragédiának, hanem egy új életszakasz kezdetének. A temetések színe egyébként náluk a fehér. A halottakat, ha tehetik, elégetik, a hamvakat pedig bedobják a folyóba. A Gangeszen kívül egyébként gyakorlatilag minden nagyobb folyót szentnek tartanak, amely megtisztítja a benne megmártózó embert. Hozzánk persze leggyakrabban a benáreszi (váránaszi) ghátokon halottakat égető „temetkezési segédmunkások” képei jutnak el, akik a szegényebb hinduk hozzátartozóinak holttestét elegendő fa híján félig elégetett formában passzolják le a szent folyónak. Biztosan akadnak ilyen esetek is, aki viszont már járt Indiában, az tudja, hogy az ottani emberek immunrendszere kicsit más kaliber, mint a miénk, amely antibakteriális szappanon és tartós tejen edződött.

De ha ezt nem is, azt mindenképp irigyelhetjük a hinduktól, hogy vallásuk központosított egyházszervezet nélkül is fennmaradt, mi több, működik.

Aki jógázik, az már hindu?

(Nem csak) nagy- és kisvárosi, viszont annál inkább rohanó ritmusú életünk még rohanóbb díszleteinek egyik újszerű eleme a jógatanfolyam. Jó néhány éve már, hogy a városi elöljárótól kezdve a falusi sekrestyésig senki nem kapja fel a fejét amiatt, hogy megbecsült családanyák összegöngyölt, színes szivacsokkal a kormányon, heti két vagy akárhány alkalommal elbicikliznek a kultúrházba, és részt vesznek a jógatanfolyamon. A nagyobb városokban internetes akciós kuponok keringenek, amelyek kismama-, power- és egyéb elnevezésű jógákra csábítják a képernyők előtt hervadozó női alkalmazottakat, aktuális igényeik szerint. Még kunda-jóga tanfolyam is van, de hogy mit takar pontosan, annak kifejtésétől most inkább eltekintünk, nincs idő régi szanszkrit szövegeket tanulmányozni. És épp itt van a lényeg: nincs idő. A jóga a régi hindu aszkéták, jógik és szádhuk, brahman papok titkos tanításain és tapasztalatain alapuló gyakorlatok összessége, amely a világ megtapasztalásának útját jelentette, és amelybe nagyon kevesen nyertek betekintést. Mivel a buddhistákhoz hasonlóan a hinduknál sem képzelhető el a lélek fejlesztése a test fejlesztése nélkül, ezért az említett tanítások pontosan kidolgozták azokat a módszereket is, amelyek segítségével a gyakorló hívő teljes uralmat szerezhet teste felett. Ezeknek a gyakorlatrendszereknek az egyes elemeit oktatják jelenleg a nyugati világban az időhiányban szenvedő, fogyni vágyó háziasszonyoknak a jógakurzusokon. Vagyis a címben feltett kérdésre a válasz nem.