<p>Ha kárörvendő volnék, akkor arcom tenyerembe temetve jó sokáig kacarásznék magamban. Közben félhangosan valami olyasmit ismételgetnék, hogy <em>no gyerekek, felébredtetek végre?</em> Ha kárörvendő volnék, akkor felhívnám néhány zólyomi meg eperjesi ismerősömet, és megkérdezném tőlük, még most is úgy gondolják-e, hogy Szlovákiában nincsenek neonácik.</p>
Miről is van szó? Hát arról, hogy a sokat emlegetett „ősi” szlovák városban, Nyitrán izomagyú és kopasz szlovák fiatalok csoportja brutálisan rátámadt egy szlovák csehóban békésen szórakozó színszlovák egyetemistákra. A megtámadottak fő bűne az volt, hogy éppen rossz helyen voltak. Erre a hibájukra nagyon ráfizettek, mert a dühöngő szlovák bőrfejűek agyba-főbe verték, rugdosták őket.
A kedves Olvasó megkérdezheti, hogy e hírnek a közzétételéhez miért kellett olyan vadul szlovákozni – egyébként sohasem szoktam, ámde az előző mondatokban mégiscsak tettem. Nos, mindössze arról van szó, hogy a fenti hír ilyetén közlésével két, a szlovák társadalomban régóta uralkodó állásfoglalás tarthatatlanságára akarok rámutatni.
Az első nézet szerint Szlovákiában nincsenek neonácik. Az a néhány, anabolikumon felnövő, ilyen-olyan karszalaggal felvonuló fiatal, akit többször lehet látni a tévében is, csak a szlovák folklór része. Egyenruhaszerű ancúgjuk a modern kor igényeit akarja kielégíteni, hiszen a mai fiatal mégsem járhat fokossal, bő nadrágban, vastag Jánošík-övvel a derekán.
Egyébként jóindulatúak és szelídek, akik néha ugyan ezt-azt skandálnak rohadt zsidókról, mocskos buzikról és magyarokról, meg büdös cigányokról, de a légynek se tudnának ártani.
A második nézet nem tagadja bizonyos, radikálisabban megnyilvánuló fiatalok jelenlétét az országban, ámde hozzáteszi, hogy e csoportosulások tagjai alapjában véve tisztességes szlovákok, akik egytől egyig közhasznú munkát végeznek: odasóznak az egyetemista lányoknak, ha magyarul beszélnek az utcán, megrugdalják a buzikat, korzóznak a romák által látogatott helyszíneken, ha kell, szétcsapnak a rohadt patkányok között, hadd tanulja meg a koszos romája, hol lakik az Úristen! Tehát csupa olyan tevékenységet végeznek, melyre a társadalomban igény van, ám nincsenek olyan állami struktúrák, amelyek tisztességesen végrehajtanák az állampolgárok eme rejtett kívánságait.
Most viszont olyan dolog történt, ami nem illik bele abba az elméletbe, melyet a szlovák társadalom ezekről a fiatalokról kialakított. Most nem magyarokat vagy romákat, nem buzikat vagy zsidókat vertek, hanem színtiszta szlovákokat. Erre egyelőre nincs magyarázat.
Illetve volna, ámde ehhez a szlovák társadalomnak szembe kellene néznie önmagával, az önvizsgálat után pedig választ adni néhány kellemetlen kérdésre. Kik ezek a fiatalok, és honnan származnak? A Marsról vagy a mi családjainkból? Miből táplálkozik a gyűlöletük és brutalitásuk? Miért nem vettük eddig észre, hogy valami baj van a gyerekeinkkel? Vagy nem is velük van baj, hanem velünk, a mi társadalmunkkal? Nincs-e összefüggés egy Prokeš nevezetű volt polgármester és a mai fiatalok értékrendje között? Hogyan hatottak Slota úr részegen eltremolózott utasításai az érésben lévő szlovák tinédzserekre? (na tankoch ideme do Pešti, krátky dvor, dlhý bič)
Ámde mielőtt kárörvendők lennénk, nézzünk szét saját fertályunkon is. Olvassunk bele az örökösen utálkozó, tótozó, buzizó, liberál-zsidó-bolsizó internetes kommentekbe, és mi is gondoljuk végig a fenti kérdéseket.
Mielőtt még nem késő.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.