Fennakadva a hálón

Nem csak személyeknek: már a legtöbb szolgáltatásnak, cégnek, újságnak stb. is saját profilja van rajta. Szinte elengedhetetlen részévé vált a rádió és a televízió világának a „tekintse meg Facebook-oldalunkat!”, vagy „kedveljen bennünket a Facebook-on is!” felhívás. A hasonló szlogenek hallantán már meg sem lepődünk. Facebookja (majdnem) mindenkinek van. Miért? Egyszerű! Senki sem akar semmiről lemaradni. A cégek nem akarnak elszalasztani egy ilyen reklámfelületet, nem szeretnének az egymással való versengésben a másik mögött maradni. A hétköznapi ember egyrészt úgy érzi, ha már mindenkinek van, hát neki is kell; másrészt kíváncsi. Többet szeretne megtudni barátairól, rég nem látott ismerőseiről, s ezen a hálón – nagy valószínűséggel – megtalálja őket.

Kevés az olyan ember, akinél egy egyszerű beszélgetés alkalmával nem kerül szóba a Face és az ő oldala. Ha pusztán egy pillanat erejéig is. Észrevétlenül szerves részévé vált életünknek. Ez önmagában még nem volna baj, csakhogy az emberek egyre gyakrabban kreálnak önmaguknak tetsző, pozitív tulajdonságokkal, eseményekkel teletömött profilt ahelyett, hogy valódi életüket mutatnák meg ismerőseiknek. Aztán egyre csak szaporodnak az irigyek, akik a saját életükkel összevetve a „boldog” ismerősét, utálni kezdik a magukét. Ez akár családi vitákat is okozhat. Éppen ezért volna jó végre nemcsak nézni, hanem látni is. A sorok között is olvasni. Nem minden arany, ami fénylik. Sőt minél fényesebb, annál gyanúsabb, hogy nem arany. Másrészt jó érzés rég nem látott barátainkról friss hírt kapni, vagy együtt örülni egy-egy kisbaba érkezésének.

Facebookon a Facebookról

Mivel baráti beszélgetéseim gyakori témájává vált, úgy döntöttem, végzek egy kisebb felmérést ezzel kapcsolatban az ismerőseim közt. A kérdőívemre kapott válaszokat szeretném másokkal is megosztani. Kutatásomat a 15–32 évesek körében végeztem. A válaszadók 46%-a naponta több mint 3-4 alkalommal látogat az oldalra. Bizony, ez nem kevés. Még sincs rajta semmi meglepő, hisz ha körülnézünk, az emberek már a kávézókban sem egymással beszélgetnek, hanem a telefonjukkal vannak elfoglalva. Jó ideje foglalkoztat, hogy miért nem lehetnek ott, ahol épp tartózkodnak. Lélekben miért vándorolnak el egy másik világba? Sőt, azt veszem észre, hogy a legtöbben már szívesebben beszélgetnek egymással a Facebookon keresztül, mint élőben. Elszokunk az élőbeszédtől! Persze, könnyebb egy laptop vagy mobil mögé bújni és csak azt mutatni meg magunkból, amit akarunk, de mindenféle kertelés nélkül ki kell mondani, hogy így egyszerűen hazudunk.

Like – tetszik

Másik jellemzője a like (lájk), amikor tetszikkel jelölünk meg valamit. Ezzel kapcsolatos kérdésem a következőképpen hangzott: „Szerinted befolyásolja az ember népszerűségét, hogy hány like-ot kap egy feltöltött fotójára?” A válaszadók 53%-ban voksoltak az igen mellett, alig többen, mint az ellenkezőjére; ebből én arra következtetnék, hogy mégsem olyan fontos a tetszésszám.

Viszont fontosak a posztok, nélkülük nem is létezne a Facebook. A kérdésre, hogy milyen posztokkal találkozunk a legtöbbet, egyértelműen az utazás és buli címszavakat kaptam. Jó néhány negatív hangvételű válasz is érkezett. Sokak szerint egyes képek vagy események megosztásakor a dicsekvés vezérli az embereket.

A válaszadók 45%-a szerint a Facebook jó hatással van a barátságokra, főleg abból szempontból, hogy így könnyebben tudunk egymással kapcsolatot tartani, találkozót megbeszélni. 13% tartózkodott a kérdés megválaszolásától. Én egyetértek a legtöbb ismerősömmel. Rég nem látott osztálytársaimmal, barátaimmal sokkal könnyebben tudok kommunikálni. Így nem veszítjük egymást szem elől.

Ha azonban a tanulásról beszélünk, merőben más a véleményem a hálóról. És nemcsak nekem. Kérdésemre, hogy a segít-e a tanulásban, a válaszadók 60%-a nemmel válaszolt. „Elvonja a diákokat a tanulástól” – ezzel a kijelentéssel 62%-ban értettek egyet. Nincs túl jó hatással az iskolai előmenetelre. Másrészt kaptam néhány olyan választ is melyek szerint rengeteg kiváló ismeretterjesztő oldalnak van Fb-profilja, ahol tudományos cikkeket olvashatunk. Emellett a tanulnivaló utáni érdeklődésben is fontos szerepet játszik. Az iskolai osztályok, egyetemi csoportok 91%-ának van Fb-csoportja, ahol a diákok megbeszélhetik egymással másnapi iskolai teendőiket (is).

Párkapcsolatok?

És milyen hatása van a párkapcsolatokra? A válaszadók 71%-a szerint nem jó. A megkérdezettek 45%-a már veszekedett a Facebook miatt párjával. A vélemények 65%-a szerint a háló gyakran okozza a párkapcsolatok végét. A kérdésre, hogy egyetértenek-e az állítással, mely szerint jobb volt, míg nem volt Facebook, 63%-ban pozitív választ kaptam. Ezt én is így gondolom. Sok lány és nő kifejezett célja, hogy feltöltött fotójával párt szerezzen magának. Nem kevés olyan fényképpel találkozunk, hogy ember legyen a talpán, aki nem csodálkozik rá. Aztán hogy ez a rácsodálkozás pozitív-e vagy negatív: az is emberfüggő. Mindenesetre míg nem létezett ez a háló, kisebb volt az esély, hogy egy párkapcsolatban élő személy akár az otthona védelmében is ismeretlenekkel ismerkedjen, ami véget vethet kapcsolatának. Facebook nélkül a létezéséről sem tudna annak a személynek, aki miatt végül is tönkremegy a párkapcsolata.

Az éremnek azonban két oldala van: szinglik esetében – pártalálás szempontjából – pozitív hatása lehet. Válaszadóim 54%-a arról számolt be, hogy párja megismerésében igenis szerepe volt ennek a hálónak.