Fellegektől a bor lelkéig

Emberek és lovak

Mielőtt útnak indultunk, utánanéztem, ki is ő tulajdonképpen. Bevallom, egyik ámulatból a másikba estem a róla olvasottaktól. Hogy Réka honnan ismeri? Martosról! Dunaalmásról lóháton jöttek át tavaly Martosra! Azta! 38 kilométer nem semmi!

Mikor megérkeztünk Dunaalmásra a lovardába, Juhász István birodalmába, mindenütt rengeteg ember volt, mégis hamar megtaláltuk őt. Gyors bemutatkozás után el is kezdődött a kalandozás a lovaspark területén. Kristóf fiam képzést kapott ló témában, aztán gyakorlott oktató segítségével lovagolhatott is.

A hősök visszatérése

Mi meg közben megtudjuk, hogy házigazdánk Tatabányáról került ide, éppolyan kalandosan, mint amilyen az egész élete. Sportkarrierje tizenkét éves korában ökölvívással kezdődött, több rangos versenyt is nyert, majd országos bajnok lett. Következett a cselgáncs, az úszás, a búvárkodás, a vitorlázás meg a szörf- és motorversenyek, közben persze a főiskolát végezte. Igazi sportpolihisztorral álltam szemben.

1988-ban elképesztő kihívással nézett szembe: részt vett A hősök visszatérése elnevezésű francia versenyen. Az afrikai Dakartól a francia Nizzáig 9000 kilométert kellett megtenni szörfön, motoron, gyalog, kvaddal, katamaránon, kerékpáron, úszva, futva, mindezt 21 napon belül. Egyedül ő vett részt az úgymond, keleti blokkból, ami azt is jelentette, hogy a többiek teljes csapattal, vagyis felszereltséggel, masszőrökkel, tartalék alkatrészekkel stb., míg ő egyedül. A 150 indulóból csak tizenhatan értek célba, ő tizedikként. A verseny közben négyen meghaltak, ketten tartós sérüléseket szenvedtek, többen a teljes kimerültség miatt adták fel. Így ezt az iszonyatos erőpróbát először és utoljára rendezték meg. Garantáltan leesik az álla a kedves olvasónak, ha megnézi a vele készült riportfilmeket, vagy olvas az embertelen körülményekről.

Elmondása szerint ő is több sérülést szenvedett. A célba érés után még egy hetet tölthetett volna luxusszállodában, de alig várta, hogy újra a családjával lehessen. Mégis kórházban kötött ki.

Motorral a Himaláján

1992-ben egy Elefántcsontparton rendezett pénzdíjas motorversenyen, a Dzsungelmotoros-világkupán vett részt. Kilencven indulóból másodikként ért célba.

A következő „őrültség” 1995-ben jött: a magassági motorozás világrekordját indult megdönteni. A hegyi motorozásba Szendrő Szabolcs Himaláján készült képeit látva szeretett bele. A kiváló hegymászóval és társaival edzett, hogy túlszárnyalja a csehek korábbi rekordját, az 5864 méteres magasságot. A vállalkozás neve Hungarian Solo Expedition to Himalaya volt, vagyis egyedül kellett nekivágnia. Azóta világcsúcstartó a 6183 méteres magassággal, amelyet Honda XR 250-es géppel ért el. Tizenegy nap állt rendelkezésére. Úgy indult útnak, ahogy a hegymászók szoktak: rengeteg felszereléssel; csakhogy a túlterheltség miatt megcsúszott, és fejjel lefelé vízbe esett. A nehéz hátizsák miatt majdnem megfulladt; végül elvágta az összes hevedert, hagyta, hogy a hátizsákja elússzon. Az utolsó nyolc napon felszerelés nélkül és nedves ruhában volt, mivel abban a magasságban a ruhája nem száradt meg. Hidegsokkot kapott, amelynek a hatása azóta sem múlt el, célját azonban elérte. A Nepáli Turisztikai Minisztériumban bejegyezték a világcsúcsot. Majd útnak indult a 700 kilométerre levő indiai Dardzsilingbe, Kőrösi Csoma Sándor sírjához, ahova tisztelete jeléül két marék magyar földet vitt szülei sírjáról.

Megszállottak Klubja

Most már érthető, miért is került a Megszállottak Klubjába, olyan ismert emberek közé, mint Bessenyei Péter, Fa Nándor, Piroch Gábor, Szendrő Szabolcs és mások. Honnan ez a kitartás? – kérdezem. Gondolkodás nélkül adja a választ. „A kitartásom onnan ered, hogy nagymamám nevelt; ugyanis édesapámat négyéves koromban elveszítettem, s édesanyám, hogy eltartson, állandóan dolgozott. A drága nagyim mindig azt mondta, hogy »fiam, amit csinálsz abban te legyél a legjobb«. Ezt tűztem ki célul, és ez kíséri végig az életemet. Ámulatban ejtő, ugye, a sok díj meg világcsúcs? Pedig az igazi kihívás, az maga az élet! Tizenhét évvel ezelőtt megkeresett egy úriember Tatán, hogy volna számomra egy fantasztikus hely. Idehozott Dunaalmásra, és rögtön megbabonázott a naplemente. Aztán egy évre eltűnt az emberem, és amikor újra megjelent, azt kérdezte ismét, hogy még szeretném-e ezt a helyet. Mondtam, hogy igen, és elcseréltem az akkori terepjárómmal. Mondanom sem kell, hogy nem így nézett ki ez a hely, jól lerobbant állapotban volt. Elég szélsőséges körülmények között kezdtük el a tanyasi életet, de amint látható, megérte. A magyar lovas nemzet, nemde? Itt meg lehet tanulni lovagolni, íjászkodni, kopját vetni, tüzet rakni a szabadban. Élménydúsak a lovas táboraink. Akik csak úgy betérnek, lovas vagy kocsitúrán vehetnek részt. Felvállaltuk a legelesettebbek sorsának enyhítését a lovas terápia segítségével, járnak ide autista, mentálisan sérült gyermekek is.

A Tatai Patara 1597 török kori történelmi fesztivált először 2008-ban rendezték meg, a csapattal mi is, gyermekeimmel együtt részt vettünk. A háromnapos rendezvény 20-25 ezer látogatót vonz, mára európai jelentőségűvé vált a szlovák, cseh, lengyel, német, belga hagyományőröknek és a nemzetközileg is elismert művészeti csoportoknak, a több országot átfogó múzeumi együttműködésnek köszönhetően.”

Mert nagyot álmodni

Ma már minden másképp van az életében, mint régen. Idejét fel meri áldozni másokért. Ritka pillanatokban volt részünk a Meleges-hegy tetején, ahonnan valami fantasztikus kilátás fogadott. A borongós időjárás sem akadályozott abban, hogy gyönyörködjünk a Dunában Juhász István borszállodájának teraszáról. Számomra ismeretlen volt a magyar mentalitással ellenkező magatartás, hogy örvendtek egymásnak a tulajdonos és az alkalmazottak, amikor betoppantunk az étterem konyhájára. Meg is jegyeztem neki. Azt válaszolta, hogy csak így lehet dolgozni, ha mindenki jól érzi magát. A boros múltról, bevallom, nem tudtam. Aztán csak tátottam a szám, hogy egy hatalmas borkultúra is virágzik ott. Több millió palack kerül a magyarországi piacra, és még külföldre, főleg Angliába is exportálnak. Beszélgetés közben rosét kóstolunk. Megmosolyogjuk, hogy még a szobák is borfajtákról vannak elnevezve. Pár órácskára mentünk, egész estig maradtunk, minden illemszabályt áthágva. Azért, mert István gazda teljesen lenyűgözött gondolkodásmódjával, az emberekhez való viszonyulásával, őszinte szeretetével.