Egy paradox állítás szerint az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik. Napjainkban az új, társadalmilag meghatározott testkép felé való fordulással a nők már nem vállalják többé a negatív önazonosságot, ezáltal pedig a beteljesült nőiesség megjelenítése sem ütközik korlátokba. Egy itt-ott felbukkanó bőrre vart mintával a hölgyek nemcsak saját külsejüket, hanem a női test szemléletét is megváltoztatják. Nők és a tetoválás… Miért és hogyan? Na és persze mit gondol a többség?
Fizikailag felnyitni egy testet, nyomot hagyni rajta különleges dolog – mondják a tetoválók. Az eltelt évtizedekben a tetoválás folyamatosan átírta a szabályokat, a társadalmi határokat. A nők részvétele a tetováló közösségekben ezzel párhuzamosan megugrott. A sztereotipizálás, a diszkrimináció ellenben mindmáig jelen van. Valóban férfiasabb a tetoválás?
Nőként a tetoválószakmában
Benko Csilla nagymegyeri tetoválóművész régebben magyar–német szakos tanárként oktatta a jövő nemzedékét. Most tetoválóként birtokában van annak a professzionális tudásnak, amely sokakat megdöbbent, főként a férfiakat. „Az, hogy most tetoválóként dolgozom, nem tudatos döntés volt. Így hozta az élet. Mikor elérkezett a pályaválasztás ideje, gondban voltam. Két nagy kedvencem volt: a képzőművészet és a biológia. Festő szerettem volna lenni, később mégis a tanári pályára kerültem. Mindkettő én vagyok, ami a kettőt összeköti, az a kreativitás és a művészet szeretete. A nők jelenléte a tetoválás terén nem annyira újdonság, de még mindig sokan nem tudnak vele mit kezdeni. Ahogy a tetoválások megítélése változott, úgy egyre nagyobb teret kaptak a nők is. Ez is azt mutatja, hogy alapvetően nincs a tetoválásban olyan feladat vagy kihívás, ami miatt csak férfiak végezhetnék. Tény, hogy fizikailag megterhelő órákon át egy testhelyzetben gubbasztani, de a kreativitás és a precizitás nem függ a nemtől.”
Nem könnyű a férfiak között megállni
Fejlődés ide, fejlődés oda, a tetoválást még mind történelmileg, mind pedig kulturálisan férfias szokásnak tekintik. „A legtöbb ember fejében a tetoválószalon még mindig egy koszos, füstös hely, ahol egy nyakig kivarrt nagydarab, lehetőleg szakállas férfi várja alvilági vendégeit – mondja Csilla. – Aztán találkoznak velem, és elbizonytalanodnak. Eleinte ez nehézséget okozott nekem is, mert folyamatosan úgy éreztem, mintha vizsgahelyzetben volnék. Most már nem zavar, ha az első találkozáskor furcsán méricskélnek, és esetleg megkérdezik, hogy lehet egy nő is tetováló.”
A motiváció és minden, ami mögötte van
Napjainkban az önkifejezést viszonylag zavartalanul meg lehet valósítani a különféle testmódosítási munkáknak köszönhetően. Számos tanulmány született már arról is, miért tetováltatnak az emberek. A motivációk persze gyakorta átfedésbe kerülnek egymással a tetovált személy számára – főleg akkor, ha az illető nő gyűjti a tetoválásokat. „Legtöbbször két mozgatórugót vélek felfedezni a tetoválások mögött; az egyik, hogy egész egyszerűen annyi embernek van, hogy ő sem akar kimaradni a sorból. Divat lett tetováltatni. A másik szempont az önkifejezés, amikor az emberek a bőrüket személyes vásznuknak tekintik, amin keresztül meg tudják mutatni, kik ők, mi, ki fontos számukra. Akár így, akár úgy, de a tetoválás mindenképpen összefügg az egóval; keressük, kik vagyunk, és megpróbáljuk megragadni.”
A 22 éves friss diplomás Tuka Szandra, aki maga is több nagyobb ábrájú tetoválást visel, a következőképpen vélekedett ugyanerről a kérdésről: „Az emberek már évezredek óta művelik a tetoválást. Ezek az állandó díszek amulettként, dekorációként, esetleg a szerelem, a hit vagy akár a félelem jelzéseiként is szolgálhatnak. Sokan emléket akarnak állítani, és egyre több ember számára szolgál egyfajta önkifejezésként is. Minden tetoválásom egy üzenet a világ felé, némelyik fontosabb, mondhatni, emlékként viselem őket, a személyiségeim részei. Egy nő épp úgy viselhet magán tetoválást, mint egy férfi. Sok múlik az ábrán és a technikán. Néhány nő még mindig tart a nagyobb képektől, és megmarad a már bevett, megszokott mintáknál. Azt hiszem nem is a fájdalomtól, sokkal inkább a diszkriminációtól félnek, a megbélyegzéstől.”
Változnak az idők
Az, hogy mennyire a közösség dolga, mit visel az ember bőrén, illetve a tetoválás mennyire számít magánjellegű dolognak, eltérő vélemények születnek. „Igaz, hogy egyre nyitottabbak az emberek, de a tetoválás még mindig megosztó, ha úgy tetszik, sokak szemében még mindig tabu – vélekedik Csilla. – Sokszor meglepetten tapasztalom, hogy néhányan harminc-negyven évesen is azon aggódnak, mit fognak szólni a szüleik, nagyszüleik az új tetoválásukhoz. Volt egy aranyos eset, mikor egy idős hölgy jött hozzám tetováltatni. Elmesélte, hogy mindig is tetszett neki az önkifejezésnek ez a módja, de attól félt, hogy mások majd elítélik miatta. Meg kellett élnie ezt a kort, hogy vállalni merje önmagát. Vannak ugyan szélsőséges esetek, de azt gondolom, egy tetoválás mindenkinek a magánügye. Éppen elég, ha neki tetszik, nem lehet és nem is szabad úgy élni, hogy folyamatosan másoknak feleljünk meg. Olyan ugyanis sosem lesz, hogy mindenki szemében jók legyünk, akár tetováltak vagyunk, akár nem.”
Horváth Bianka
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.