Élni akaró kisközség

Kázmér Mária gyakorlatilag a rendszerváltás óta polgármestere a mintegy 350 lakosú falunak, így lényegében az elmúlt két és fél évtized történéseiről be tud számolni. Mint mondja, 1990-től jó volt a helyzet, az anyagi támogatásokhoz könnyebb volt hozzájutni. Az elmúlt négy évben viszont nagyon nehéz, még a részarányos adókból származó bevétel is csak rapszodikusan érkezett. Volt olyan hónap, hogy a szokásos 6-8 ezerrel szemben 1800 euró jött a község számlájára. Mit lehet ebből fenntartani? „Véleményem szerint ha ez így megy tovább, a kis községek ellehetetlenülnek, és nem lesznek képesek fenntartani magukat. Ebből nem lehet működni, az adókat nem emelhetik az égig.” Más bevételük pedig alig van. „Az állami támogatáson kívül az ingatlanadó, valamint a községi földek bérbeadása hoz nagyobb bevételt számunkra, olykor a művelődési ház bérbeadásából, a presszóból származik, és egy fodrászat működik a művelődési házban. Aztán néhány vállalkozó fizet adót, de az is elenyészőnek mondható. Ha marad a mostani támogatási rendszer, semmi jót nem ígér a jövő.”

Lilliputi óvoda

A község 2011 szeptemberében volt kénytelen bezárni a kisiskolát, akkor egyetlen első osztályos gyermeket írattak be a szülei. Egyébként 34 tanköteles gyermek él a faluban. Nyilván a bögellői szülők is elhitték azt az önámítást, hogy a városi iskola jobb, mint a családias légkörű kicsi. Nem hatottak az érvek, hogy a gyerekeknek nem kell utazniuk, otthon vannak, a barátságok megmaradnak, ráadásul több idő és törődés jut egy-egy kis gyerkőcre. Pedig nagyon jól felszerelt tanintézmény volt, számítógépekkel, sporteszközökkel, nyugodt környezetben.

Az óvoda még működik. A legkisebb a járásban, de talán az egész országban is. A község önkormányzata és Varga Mária igazgatónő mindent megtesz a megmaradásáért. Varga Mária volt az ötletgazdája a Dunaszerdahely vonzáskörzetébe tartozó kisiskolák és kis óvodák „Hahó, itt vagyunk!” versenyének. Amely tulajdonképpen nem is volt verseny, inkább a megmutatkozás igénye munkált a kitalálókban. A bögellői óvoda a falu egyik zsákutcájának a végén található, nyugodt, csendes, természeti környezetben, hatalmas fenyőfák és lomberdő tövében, amelyek friss hajnalokon illatukkal a hegyeket idézik. Pár száz méterre fekszik a halastó, melynek környéke szintén rengeteg ismereti lehetőséget tartogat a gyerekek számára. Az óvodában év közben 10 gyerkőcöt találunk, ottjártunkkor természetesen szünidő volt. A létszámot lehetne tartani vagy akár emelni is, ha minden falubeli csöppség ennek az ovinak a lakója lenne. „Sajnos, sokan a munkahely közelsége miatt, vagy mert úgy gondolják, hogy jobb lesz a gyermeküknek, inkább a városi óvodát választják – panaszolta Varga Mária, s azt is elmondta: – Nincsenek különleges dolgaink, mert ilyen kis óvodánál nagyon nehéz a fejlesztés (de nem lehetetlen). A nyugalmat, a szeretetet és legfőképp az odafigyelést azonban minden idejáró kisember megkapja. Itt egyénként tudjuk kezelni a gyerekeket. A kis közösség nagy előnye, hogy lehetőséget ad az egyén széles körű megismerésére, az egyedi fejlesztésre. Programunk a gyermeki kíváncsiságot helyezi előtérbe, és igyekszik életben tartani. Amit csak lehet, tapasztalással, kísérletezéssel ismertetünk meg. Ehhez nagy segítség az a csodálatos természet, amely körülvesz bennünket. De fontos számunkra a magyar hagyományok életben tartása is, a gyökerek erősítése. Ezt szolgálja például a kenyérsütés, a szövés, a vessző- és csuhémunkák, szokásainknak a természet adta alapanyagok használatával történő megélése. Ünnepeinkre, melyeket a szülőkkel közösen tartunk meg, a gyerekek mindig izgatottan készülnek. Együtt sütünk-főzünk, énekelünk és játszunk.” Az ovisok természetesen naponta megtapasztalhatják, hogy közösséghez tartoznak. A polgármester is bízik benne, hogy legalább az óvoda megmarad Bögellőn.

Fejlesztések

Az önkormányzat nem esett apátiába, és a nehézségek ellenére végzi a dolgát. A fejlesztések közül a csatornázás 2012-ben történt befejezését emeli ki a polgármester asszony: 4626 méteres hálózatot építettek. Ehhez a környezetvédelmi alapból sikerült támogatást nyerniük. A művelődési házban és a községi hivatalban rendbe tették a mellékhelyiségeket; új padlóburkolatot, víz- és villanyvezetéket kaptak, de felújították a tetőzetet is. A szociális bérlakások előtt önerőből rendbe hozták a parkot. A takaros sorházat az Alistál felé vezető út mentén találjuk. Két éve, ugyancsak a környezetvédelmi alap segítségével, árvízvédelmi árkokat ástak, a műfüves pálya mellett pedig parkolási lehetőséget alakítottak ki. Az óvodában felújították a kazánházat, és bevezették az internetet. Apró lépésekkel igyekeztek-igyekeznek megőrizni mindazt, ami a községé. Most a művelődési házat kívülről szeretnék felújítani, az erre benyújtott pályázat kiértékelését várják. „Ha nem lesz sikeres, megvalósítjuk önerőből – mondja Kázmér Mária –, hiszen elég rossz állapotban van. Sajnos, nincs benne konyha, de a kulturális rendezvényeinket ott tartjuk, például a farsangváró zenés délutánt, anyák napját, a gyermek-, falu- és nyugdíjasnapot, karácsonyváró ünnepélyt és más közösségi rendezvényeket.” Ilyen volt a karácsonyfa-díszítő verseny is, ahol a civil szervezetek, óvodák, iskolák versengtek egymással. A községben megépült a gázvezeték, a műfüves pálya, megújultak a buszmegállók, s a közvilágítás korszerűsítését is tervezik. Rendszeresen látogatják beteg nyugdíjasakat, valamint anyagilag támogatják a helyi tűzoltószervezetet, nyugdíjasokat, véradókat és a sportolni vágyó fiatalokat.

Lovaglóiskola

Természetesen Bögellő csöndes, nyugodt légköre a beköltözők számára is vonzó. Végh Roland például hat éve él itt, a falu szélén. Először a lovait vesszük észre, majd nézelődésünkre előkerül a gazda is a házból. Megtudjuk, hogy a fiatalember nem csak úgy, passzióból tartja a lovakat, hanem a Szlovák Westernszövetség tagjaként westernlovaglásban többszörös szlovákiai bajnok volt, gyorsasági marhaterelő számokban, ezenkívül közép-európai viszonylatban is szép helyezéseket ért el. Most már nem versenyez – mondja –, mert szponzorok hiányában ezt nagyon nehéz művelni. Először arab telivérje volt, aztán, amikor behozták Szlovákiába Amerika legősibb lófajtáját, a quarter horse-ot, kezdett a negyedmérföldes távon versenyezni. Ezek kiegyensúlyozott, nagyon kezes állatok, négyéves kislánya vígan lovagol rajtuk. Végh Roland ma már az agroturisztikában vállalkozik, elsősorban a tereplovaglásra tanítja meg a jelentkezőket.

A bögellői munkaképes lakosság zöme természetesen a közeli Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, az egyházkarcsai Wertheim és Schindler cégeknél, kisebb számban a fővárosban dolgozik. A fiatalok közül többen Nyugat-Európában. Talán tucatnyi a munkanélküli, közülük kettőt a községi hivatal alkalmaz, ketten szociális munkát végeznek. Azért helybeli vállalkozások is akadnak, mint például egy szállítmányozó kft., de található itt asztalos- és kárpitosműhely is. A községben van vegyesbolt, presszó, a járási székhely felé a közlekedés kielégítő. Ami viszont sürgető lenne, az a falu útjainak rendbetétele (a csatornahálózat építésekor tönkrementek). Tavaly sikerült bő száz métert felújítaniuk a legelhanyagoltabb szakaszból. A 2-3 kilométernyi főút a megyéé. „Segíts magadon” alapon a község ezt aligha oldja meg, így marad a várakozás, hogy a megyei képviselők végre valóra váltják választási ígéreteiket. Sajtóhír szerint állítólag az Alistál–Bögellő szakasz végre új burkolatot kap.

Bögellő családias, vonzó település, amelyről első pillantásra is megállapítja az ember: jó lehet itt élni.