Egy csepp Erdély Ontarióban

Tímeával korondi edények alatt, erdélyi szívmelegítőt kortyolgatva beszélgettünk, míg a ház ura felvidéki segítőjével a konyhában a fokhagymás kolbászt töltötte. A gyerekek közben életvidáman, ízes magyar tájszólással „osztották ki” egymást.

Torontóban él a legnépesebb kanadai magyar közösség. Létszámát az optimisták száz-százötvenezerre becsülik, a pesszimisták nem mondanak számot, inkább erős csökkenésről beszélnek. Tény, hogy az 56-os emigránsok nemzedéke lassan kihal, a hagyományok továbbéltetése és az anyanyelv őrzése a fiatalabbak vállára kerül. Olyanokéra, mint az Erdélyből érkezett Duncáék, akiknek mindennapjaiban a magyar szó jelenti az éltető erőt. A ház asszonya, Tímea Marosvásárhelyen született, Máramarosszigeten nőtt fel. Ipari mérnöki szakon végzett Temesváron, férje, Zoltán is máramarosszigeti, és Marosvásárhelyen vette át orvosi diplomáját. 1999-ben határozták el, hogy összekötik életüket. Némi hezitálás után döntötték el, hogy Kanadában próbálnak szerencsét. Abban az időben Romániából az észak-amerikai országba viszonylag egyszerű volt a letelepedés, Zoltán számos barátja is csábította őket. Tímea három, Kanadában élő nagybátyja is támaszt jelenthetett döntésükben.

A kezdet

„Az első két év embert próbáló volt – emlékezik Tímea másfél évtizeddel ezelőtti érkezésükre. – Hiába volt végzettségünk, hiába beszéltük az ország nyelvét, a cégek filozófiájában a bevándorlóknak ab ovo nincs elegendő kanadai tapasztalatuk. Van, amikor ez az érv megállja a helyét, de sokszor csak a fizetés leszorítását szolgálja.” Zoltán diplomájának honosítása is nehézségekkel járt, a kanadai orvostársadalom zárt, bejutni csak összeköttetéssel lehet. A kilincselések, a hitegetések következtében kiábrándult új hazájuk egészségügyi rendszeréből, így időlegesen az orvosi műszerkereskedelemben kamatoztatta tudását, nyelvismeretét és európai tapasztalatait. Ám hivatása gyakorlásának álmát egy percig sem adta fel, végül Québec tartományban kétéves rezidensképzés után honosíttathatta diplomáját. 2009-ben tért vissza a pályára, kis klinikáján a bőr elváltozásait orvosló lézerkezelésekkel foglalkozik. A rendelő alternatív részlege homeopátiás akupunktúrás és gyógymasszázst kínál. A feleség egy autóipari cégnél először termelésütemezőként, később mérnökként dolgozhatott. A szaporodó családban, Zoltán fiuk 2007-ben, Zalán rá három évre született, az édesanya úgy érezte, családbarátabb állást kell keresnie, hogy többet tudjon törődni gyermekeivel. Így már ő is a klinika alkalmazottja.

A tettre kész fiatalok hamar bekapcsolódtak a torontói magyarok munkájába. Szerencséjük volt, az ezredfordulón még pezsgő magyar kulturális-társadalmi életbe cseppentek, az 56-os emigráció vezetői aktívan tevékenykedtek, a közösség is összetartóbb volt. Akkor még a Magyar Ház is működött, a soproni mérnökök külön társaságban gyűltek össze, az erdélyieket az Orbán Balázs Társaság, a délvidékieket a Bácska-Bánát Magyar Kör fogadta be. Tímea egyik nagybátyja a Kanadai Magyar Mérnökegyesület tagja volt, így hamar tagja lehetett a szervezetnek, és a Szent Erzsébet-templomban újabb barátokra leltek. Az önkéntes munka szeretetét is az idősebbek oltották a fiatalokba. Természetesen már akkor is voltak nemzedéki ellentétek, de kulturáltan oldották fel őket. A februári Valentin-partinak például Kanadában régi hagyománya volt, az otthonról jött fiatalok számára viszont szokatlannak tűnt, ők inkább a farsangi bulit javasolták helyette. A nagy öregek a „buli” kifejezésre kapták fel a fejüket. Mikor elmagyarázták nekik, hogy nem egy bacchanáliára gondoltak, hanem az angol partyt szerették volna magyarosítani, el is hárult az akadály.

A jelen

A házaspár ma már a középgenerációhoz tartozik, kötelességüknek tartják a hagyományok átadását. Ennek szép példája a farsangi bábműsor, melynek próbáján mi is nézők lehettünk. „Egyre kevesebb bábművész érkezett otthonról az utóbbi években. Általában nyaranta jöttek volna, akkor viszont az itteni családok is vakációra mennek – idézi a marionett-színház kezdeteit Tímea. – A gyerekek nagy örömére magunk vettük kezünkbe a figurákat. A székelyföldi Jancsi és Juliska és a Török és a tehenek sikere nyomán most készülünk a második Mátyás király mesére, az Aranyszőrű bárányra. Hírünk túllépett a város határain, már Niagara Falls-ban is vendégszerepeltünk. ” Szintén a közös családi élmény az elsőáldozók jelmezes összejövetele. A szülők szívesen fogadták Tímea ötletét, kibéreltek egy helyiséget, s az ételt-italt a batyus bál mintájára mindenki hozta magával. Az este is megmutatta, mennyire fontos a magyar gyerekeknek szervezett együttlét. Sokan egymás közt már angolul beszélgettek, csak a kedves, figyelmeztető szóra váltottak vissza magyarra.

Sajnos, a találkozások szervezésének jó szándékát behatárolják a távolságok, és a mindennapi rohanás; az összejövetelekre így csak a hétvége marad, a pihenőnapok sokszor a munkanapoknál is nyüzsgőbbek. A Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség Magyar Iskolájába – beleértve az óvodai csoportokat is – mintegy kétszázan járnak szombat délelőttönként. Az óvodásokkal három csoportban, az iskolásokkal nyolc évfolyamon foglalkoznak. A nyelvi képzőbe általában azok a vegyes családok adják gyermekeiket, akiknél otthon talán kevesebbet beszélnek magyarul, de a szülők mégis fontosnak tartják az anyanyelv továbbadását. E tanfolyam egyben a felzárkóztatást is szolgálja, az abban részt vevőket később már az iskolai osztályok fogadják. Kanada több államában a család napja piros betűs ünnep. Ontarióban február harmadik hétfője ez, amire a plébánia is közösségi programokkal, kézműves foglalkozásokkal, vetélkedőkkel készül.

Tündérország a tengerentúlon

De nemcsak „nyelvében él a nemzet”, a máramarosi család tagjai a konyhában is a magyar ízeket szeretik. Ottlétünkkor ízes füstölt kolbász, kocsonya került az asztalra. A családfő maga készíti a kolbászt, az egyik nap éjfélig töltötte a magyar csemegét, s a füzérek a házi készítésű füstölőbe kerültek. Segítőjük, Éva néhány éve Szlovákiából érkezett Torontóba. Hamar beilleszkedett a családba, s megtanulta az erdélyi konyha csínját-bínját. A magyar közösség kulináris ellátását számos magyar üzlet biztosítja. A Balaton bolt saját hentesrészleget tart fenn, a Mézes Mackó nagykereskedelmi tevékenységet is folytat, sok befőttet, savanyúságot, italt Magyarországról importálnak. A Blue Danube Sausage House tulajdonosai is a Kárpát-medencéből érkeztek, a boltot főleg közép-európai vásárlók látogatják. A magyar nyelven olvasni vágyók igényeit anyanyelvi újságok és a szinte missziós tevékenységet folytató Pannónia Könyvesbolt szolgálják ki.

Duncáék otthona egy csepp Tündérország a tengerentúlon. Zoltán (Zozó) és Zalán keresztszülei is erdélyiek, velük és más magyar barátaikkal is a hétvégeken találkoznak. A falakat otthoni kerámiák díszítik, a szülők sokat mesélnek szülőföldjükről. Az utóbbi két évben sikerült hazajutniuk, és idén is tervezik. Néha bennük is felvetődik a hazatelepülés gondolata, de az ezzel kapcsolatban felröppent szavakat csend követi. „Erdélyből vegyes nyelvi környezetből érkeztünk, világosan láttam, mi történt azokkal a gyerekekkel, akiket román osztályba írattak. Közülük csak elvétve, kevesen őrizték meg magyarságukat – mondja Tímea. – Román iskolában román baráti kör alakult ki, s ez már kihatott a későbbi párválasztásra is. Ezért mi itthon csak magyarul beszélünk, minden alkalmat kihasználunk, hogy a srácok magyar gyerekekkel találkozhassanak. Akik, kényelemből, angolul válaszolnak csemetéjüknek, talán nem is tudják, milyen lavinát indítanak el.”