<p>Az idei riói játékokon már nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) fegyelmi bizottsága foglalkozik a pozitív doppingesetekkel, hanem a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) különbizottsága. A teszteket pedig kizárólag a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) végzi.</p><p> </p>
Kétlem, hogy az intézkedés végre megtisztítja az elmúlt években, évtizedekben megmételyezett sportot, s ezt a szomorú tényt – bármennyire ünneprontás is az olimpia rajtja előtt – ki kell mondani. Elnézést kérek azoktól, akik megbántva érzik magukat, mert ők „tiszták” tudtak maradni, de azok a „másikak” elvették a sokat látott és tapasztalt sportriporter hitét. S az újabb és újabb vétkesekről szinte hetente napvilágot látó hírek még jobban megtépázzák.
Az orosz és kenyai atléták világraszóló botrányát mindjárt egy másik hosszútávfutó-nagyhatalomé, az etiópiaié követte. S a dologban az a szörnyű, hogy nem is volt meglepő. Az ember sejti, hogy így van, csak bizonyítékra vár. Eddig a NOB, a nemzetközi szövetségek apránként adagolták az eseteket, a legtöbbet persze szőnyeg alá söpörték. Mert a sport üzlet, és teljesítmény, szenzáció nélkül nem érdekes, nincs rá vevő. A gyógyszeripar ugyancsak milliókat keres a dolgon, ráadásul mindig lépéselőnyben van a doppingvizsgálattal szemben.
A doppingszerek használata nem új keletű: már a 20. század elején számos atléta kezdett teljesítményfokozót használni. Az 1904. évi nyári játékokon Thomas J. Hicks maratoni futó sztrichnint és konyakot kapott edzőjétől a verseny alatt. 1960-ban a vizsgálatok kimutatták, hogy Knud Enemark Jensen dán kerékpáros, aki a római országúti versenyen lebukott kerékpárjáról, és később elhunyt, amfetamin hatása alatt állt. Az első hivatalos pozitív tesztet az 1968-as mexikói olimpián jelentették be, Hans-Gunnar Lilkenwall svéd öttusázótól alkohol használata miatt elvették a bronzérmet. Ez volt a kezdet, s a folytatás, sajnos, gazdag termést hozott. Az első igazi nagy sztár a szöuli olimpián akadt horogra: a 100 méteres síkfutás győztesének, a kanadai Ben Johnsonnak a tesztje sztanozololt mutatott ki. Utólag elvették az aranyérmét, s annak a Carl Lewisnak adták, aki később ugyancsak gyanúba keveredett.
Bizonyított a szervezett keletnémet dopping, létezik vérdopping, vétkekről és vétkesekről szólnak a hírek Amerikából és a világ minden tájáról, magyarokról és szlovákokról is. Nagy sztárokról, olimpiai és világbajnokokról derül ki, hogy csaltak, és sajnos, az esetek száma az 1999-ben létrehozott Doppingellenes Ügynökség működésével sem lett kevesebb. Sőt... A legutóbbi tesztek utóvizsgálatai 54 újabb vétkest lepleztek le, közülük 23 a 2012-es londoni olimpia részvevője volt. Eddig 39-en vannak...
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.