Didergés után

Más a gondom. Nem a télnek, hanem a léleknek hidege! Az már bajosabb nekem, attól didergek folyamatosan. A tény, hogy mennyire félrevezethető, manipulálható, bolondítható, orránál fogva vezethető, ingerelhető, heccelhető a tömeg. Hazugságokkal, félreinformálással, butaságok, álhírek terjesztésével. Eleinte csupán bosszankodtam az ilyesmit tapasztalva, de alig néhány hónap alatt egyre több elszomorító tapasztalat talált rám.

Hol is kezdjem? Tán ott, hogy felelős, választott, avagy kiválasztott ember (úgymint polgármester, képviselő bármilyen önkormányzati vagy egyéb szinten, közéleti ember, netán magát közéletinek tartó ember, író, újságíró stb.) egyre gyakrabban mond, közöl, nyilvánít ki, oszt meg butaságokat, és sokak tetszésnyilvánításával él. Sok lehetne a példa, lásd a kiskertészkedés uniós betiltása, uborkakiegyenesítő szabályozás, de ennél súlyosabbak azok az esetek, amikor állatot megerőszakoló migráncsokról, harmadik világháborút előre jósoló, konkrét időpontját is megadó vész- és rémhírrel traktálják egymást (ami persze nekik egyféle kielégülés), a védtelen olvasót. Azon a bizonyos világhálón meg természetesen a közbeszédben is. Mert felelősséggel állítani valamit, azt sokan nem is mernek, hát hivatkoznak. A szó, az adott, kimondott, leírt szó kötelez ám.

Interneten olvastam, hallottam a polgármester irodájában, kocsmában beszélik, Mariska mondta forrásokat említ, akinél visszakérdezek, hogy honnan is vette, amit állít. Ezek a legstabilabb hírforrások mostanság! Tényleg ezek? Meg a jósnők és mágusok? Akik pénzenergiát küldenek képernyőn át. Még olykor be is telefonál egy-egy balfácán. Rontást levetetni. Csakhogy akkor, ha ezeket a mágus-, népbolondító és butító műsorokat betiltanák, gondolom, be kéne a politikai vitaműsorokat is. Mennyi félredumált mákony van azokban, te jó istenkém! Egyikbe-másikba belenézve azon csodálkozom az anyósomnál – mert nagy ritkán ott nézek tévét –, hogy még nem omlott be a nappali szoba, nem törtek pozdorjává a vitrinben poharak és békebeli poltári kristályok. Ha a szavaknak erejük van, akkor most igencsak győzésre áll a hazug. De még ez se dideregtet csontig engem, vén kutya ismeri a telet, tudja, minek van igazán foga. Ezen is túlteszem magam, lerázom magamról.

Ami nagyon oldhatatlan hideget húz a szívem köré, az a támadó neofasizmus, az ordasodó gyűlölet. E fortélyos félelemmel embert manipuláló jelenség egyre félelmetesebben nő. Teret hódít, megosztást kap, támogató és biztató nyilatkozatokat, hitelesítő vállveregetést, meg afféle mentegetődző módon megfogalmazott létjogosultságot, hogy hát hiszen megválasztották őket, mi dolgom ezzel, személy szerint semmi közöm hozzá. Kedves urak s hölgyek! Aki Kossuth szobrába rúg, aki eldózeroltatna embert, s viskóját vele egyben, aki kamunak tartja a világ szégyenének tartott népirtást, a holokausztot, aki farkasmosollyal szavazatot halászik déli járásokban, mert ugye ott szerinte sok az élősködő, mihaszna ember, aki a náci hagyományokat élteti, az elmebomlott osztrák szobafestő születésnapját meg a bábköztársaság kikiáltásának emléknapját ünnepli egyenruhás meneteléssel, az majd az esetleges hatalomra kerülésekor a más nemzetiségű, most még híveinek 50 kilós csomaggal való határon túli kizsuppolására is képes lesz. Higgyék el nekem! Ne kívánják ezt megtapasztalni. A történelem ismétli önmagát, így kísérletezik az emberiséggel. A kísérlet eredménye bizonyos adalékokkal viszont megváltoztatható. Vannak indikátorok, semlegesítők. Lehet használni őket!

Éberség! Emberek, legyetek éberek! Őrzők, ti meg vigyázzatok a strázsán! Dideregtető a tél, de a szellem butaságának felolvaszthatatlan jege mindennél félelmetesebb. Melegedjünk! Ha lehet. Valami nagy-nagy tüzet kell rakni! Bent a szívben terem hozzá a szikra. A szívet körbe zúzmarásító fagyot kell felolvasztani. Mert idekint mindig eljön a tavasz.