Botrányhősök a VASÁRNAPBAN: Krúdy Gyula

Lányszöktetés, ivászat, párbaj

Aki azt gondolja, hogy Krúdy Gyula nevéről saját korában főleg a pörköltmaradék és a töpörtyűillat fölötti merengés, valamint a bágyatag szepességi tájleírások jutottak az emberek eszébe, az téved.

Bár Krúdy a magyar irodalomtörténet egyik legtermékenyebb szerzője (többet írt Jókainál és Mikszáthnál is), azért nem csak írással töltötte az idejét. Némelyik botránya bármelyik mai médiacelebnek becsületére válna. És ha hozzávesszük, hogy Krúdy mindezek mellett még maradandót is alkotott, akkor nem túlzás kivételes képességű embernek nevezni őt.

Feleségek és kitérők

Persze, Krúdynak ezekről a kivételes képességeiről feleségei nyilván másként nyilatkoznának, hiszen őket igazán kivételes bánásmódban részesítette az író, a szó negatív értelmében. A családapai szerep ugyanis nem igazán volt testhezálló neki. Éjszakáit ugyanis leginkább kocsmákban, nappalait pedig szállodai szobákban töltötte – ez utóbbiakat azért bérelte, hogy ne kelljen hazamennie. Gyakori vendége volt például az akkori Budapest egyik legfényűzőbb luxusszállójának, a Royal Hotelnek, amely máig működik az Erzsébet körúton, Corinthia néven. Krúdynak két felesége volt: az első a balassagyarmati rabbi lánya, Spiegler Bella tanítónő, akivel 1899 decemberének végén házasodott össze Budán. Tőle született Krúdy első három gyereke: Gyula, Ilona és Mária. 1919-ben váltak el, akkor az író egy lányszöktetés után feleségül vette a nála 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát. Tőle született Zsuzsanna lánya. Az éjszakai életről azonban a második felesége kedvéért sem szokott le. Nagy fizikai erővel bírt, nagyon sok bort képes volt meginni, és állítólag nemcsak, hogy szinte bármelyik hölgyet el tudta csábítani, de el is csábította. Az egyik anekdota szerint a kocsisnak a „hová megyünk?ˮ kérdésre azt szokta felelni, amikor éjszaka abbahagyta a mulatást, hogy „kis kitérővel hazaˮ. Amiből aztán rendszerint nagy kitérő lett.

A négyliteres gyerek

Egyik legkedvesebb ivócimborája az 1910-es években Ady Endre volt. Ady a fennmaradt visszaemlékezések és anekdoták szerint azért szeretett Krúdyval inni, mert az író „jól tudott a bor mellett hallgatni”, vagyis több liter elfogyasztása után sem érzett késztetést arra, hogy mondjon valamit (és így nyilván Ady is jobban ki tudott bontakozni). Krúdyról egyébként fröccsöt is elneveztek, a Krúdy-fröccs a valamirevaló fröccskatalógusokban ma is megtalálható. Arányai nagy termetű, nagy erejű és nagy szomjú emberre engednek következtetni: kilenc deci bor és egy deci szódavíz keverékéről van szó. „Négy liter és három deci” – az író egyszer állítólag ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy lánya mekkora súllyal született.

Napjai legtöbbször úgy néztek ki, hogy délelőttönként írt, délután pedig kezdődött a hedonista fázis. Pesti kávéházak, majd séta át a Tabánba, ahol a kedvenc kiskocsmákban folytatta vacsorával, borral, ezután következtek még a hajnali órákban a napirendszerű kalandok ilyen és amolyan nőkkel. Állítólag egyszer a feleségét bezárta a lakásba, hogy ne tudjon éjszaka utána menni a szállodába, ahol éppen az ilyen időtöltések céljából tartott fenn magának szobát.

Minden egész eltörött

Mindezek mellett vagy ellenére Krúdy a húszas évekig sikeres és boldog embernek mondhatta magát. Írói teljesítményét már kortársai is elismerték, díjakat nyert, és meg tudott élni az írásból, hiszen a szépirodalom mellett a lapoknak is rendszeresen termelt. Az országos sikert a Szindbád-regények hozták meg neki, és összesen ötvenkét regényt hagyott hátra. Művei sajátos elegyei a romantikának és a realizmusnak, tendenciózus vagy didaktikus sallangok helyett pedig az apró részletességgel kidolgozott, sajátos hangulatú lélekrajzok miatt hitelesek és élvezetesek ma is.

Tehetségét halála után már nem kérdőjelezték meg, élete során viszont igen. A Monarchia bukása után kiállt az őszirózsás forradalom céljai mellett, és a Tanácsköztársaság 1919-es bukása utáni revanshullám őt sem kímélte. A sajtóban támadták, a lapok nem kértek a szövegeiből, egyszóval leszűkült a publikációs tere, így le kellett szoknia a nagy ivászatokról és lakomákról. Anyagi helyzete mellett egészségi állapota is megromlott, a húszas évek közepétől szinte állandó betegeskedésben, majd egyre nyomorúságosabb körülmények közt tengette napjait. Adósságokat halmozott fel, később kilakoltatták, ő pedig egyre reménytelenebbül menekült az ivásba. A húszas évek elején még megírta legtöbb kiadást megért és legtöbb anyagi bevételt hozó művét, az Álmoskönyvet, melyben álomfejtő technikákat javasol. Saját bevallása szerint a könyvet csak szerkesztette, a magyarázatokat régi német könyvekből vagy idős falusi asszonyoktól, bölcsnek tartott emberektől hallotta és olvasta.

Egyre lejjebb

Krúdy 1930-ban még megkapta a Baumgarten-díjat, de adósságaiból már ez sem tudta kimenteni, sem az az ajándék 250 font, amelyet az angol sajtómágnástól, Lord Rothermere-től kapott ajándékba. Először Óbudára költözött a családjával, miután a margitszigeti lakásából kitették, de a lakbérhátraléka az új helyen is akkorára dagadt, hogy csődeljárás indult ellene, és a villanyáramot is kikapcsolták náluk. Sorra jöttek a betegségek, végül 1933 májusában, 55 évesen meghalt. Temetése pompa nélkül zajlott, az állami vagy közigazgatási szervek közül semelyik nem hozakodott elő olyasmivel, hogy saját halottjának tekintené az írót.

Az utolsó, róla szóló anekdotát Szép Ernő írta meg: az egyik sötét budai utcán ittasan, dülöngélve kisdolgát végző írót egy katona kezdte el inzultálni, antiszemita szitkokat szórva rá. Krúdyban pedig még akkor is volt annyi, hogy az illetőt párbajra hívja, a párbajt pedig meg is nyerte, megsebesítve a katonatisztet. Pedig Krúdy nem volt zsidó, apja kisnemesi származású, és a Nagykürtösi járásban található Szécsénykovácsiból származott. Az író már Nyíregyházán született, de az érdekességekből a szülőknél sem volt hiány, hiszen édesanyja először a család szolgálólánya volt, feleség pedig csak azután lett belőle, hogy az idősebb Krúdy Gyulának szült tíz gyereket. Nőcsábász hajlamait viszont nem ügyvéd apjától, hanem nagyapjától örökölhette az író, akit talán családi tapasztalatai is segítettek abban, hogy a fényűzést és a nyomort egyaránt érzékletesen és élvezhetően ábrázolni tudja.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!