Bőrkepor, diópótló és társaik

Szinte futószalagon fogyasztjuk ugyanis azokat az élelmiszereket, amelyekről nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, és mennyit érnek valójában

Végre lecsengett a nagy fertőzési hullám, amely több tucat áldozatot szedett, főleg Németországban. A nyári kánikulában azonban minden sarkon hasmenést okozó vírusok, baktériumok leselkednek az emberre. Ám míg a gyomormérgezés előfordulása esetleges, legtöbbször a higiéniai előírások durva megsértésével juttatja áldozatait kórházba, van ennél nagyobb veszély is – számos élelmiszer. Azt hisszük róluk, hogy egészségesek. A boltok polcai roskadoznak a drága és olcsó élelmiszer-ipari termékektől, melyek zöméről fogalmunk sincs, hogy miből készül, mit tartalmaz, és milyen károkat okozhat szervezetünknek.
A vásárlók nagy része még ma is egy-egy élelmiszer olcsóságát tekinti döntő szempontnak a bevásárlás során, s az engedményes árú termékekre vadászik. Mégis tévhit, hogy az olcsó áru minden esetben silány, míg a drága szavatoltan jó minőségű. A drága és ízletes élelmiszerek közt is találunk bőven hulladékot. Az alábbiakban néhány riasztó összetételűt, alapanyagút mutatunk be, amelyek közös nevezője az értéktelenség és a kártékonyság. Élelmiszerfajtákról van szó elsősorban, nem pedig márkanevekről.

Ipari szalonna, bőrkepép, albumin
Kezdjük a sok ember által gyakran fogyasztott párizsival, amelynek amúgy is rossz a híre, hiszen igaz a pletyka: abból készül, ami a vágóhídon selejt volna. A multik ugyanis a feldolgozás során semmit sem dobnak ki, mindent felhasználnak, és a tányérunkra teszik. A szokványos párizsi összetétele: 40 százalék bőrke (aprított darabkák), 20 százalék ipari szalonna, albumin, néha selejtes húsáru, 10–20 százalék szója. Az ipari szalonna szó szerint maradék, az albumin sertés- és marhavérből kivont fehérje. Sokan szeretik a virslit, amelynek összetétele: szója, sertéshúsnyesedék (maradék), ipari szalonna. Együnk helyette frankfurtit, amely jó minőségű húsból készül. Lássuk az aszpikos felvágottat. Tartalma: maradék fehérje, maradék sertésfelvágott, sűrítők, algafehérje. Az algafehérje az agaragar nevű, laboratóriumokban táptalajként használt moszatféle fehérjéje. A szafaládét is sokan kedvelik, mert olcsó, és nem tudják, miből készül. Tartalma: állati kötőszövet, mócsing (inak, rostok), ipari szalonna, kis mennyiségű szója, kevés albumin. Készítése: a háziállat ún. egyéb részeit egy percenként 3000-es fordulatszámmal pörgő kés fehér, kenőcsszerű anyaggá aprítja. Sok háztartásban állandó vendég a húskonzerv. Ez is hasonló összetételű: kevés maradék hús, ipari szalonna, bőrke, szója. Tartósító ugyan nincs benne, viszont olyan sokáig tart a hőkezelése, hogy szinte minden értékes vitamin elbomlik benne. Szalámit is sokan fogyasztanak naponta. Mit tartalmaz a legtöbb? A sertés vagy marha minden részét, ipari szalonnát, állományjavítót, ízfokozót, nitrites pácsót. Utóbbi káros hatással van a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességére. Lássunk egy „egészséges” ételt, amilyen a panírozott halrudacska. Összetétele: panírpor, halreszelék. Nem színtiszta halhúsból készül, hanem a feldolgozás során képződő maradékból, vagyis nem káros, de értéktelen halhúst álcáznak egészséges eledelnek. A pulykamellsonka a legtisztább felvágottak egyike, persze ezt is lehet „hígítani”. A lényeg, hogy olvassuk el az összetevők arányát. Ha kevés (mondjuk, 40 százalék) pulykahúst tartalmaz, a többi adalék szójafehérje, só, dextróz, bőrkepor, stabilizátorok, ízfokozók, fűszerek és tartósítószerek. Miért van rájuk szükség? Hogy minél olcsóbban lehessen előállítani. Válasszuk a drágábbat, amelyben nincs sok haszontalan anyag. A gyorsérlelésű kolbász érdekes nevű és tartalmú hentesáru. Hogy mit keres a kolbászban a sertéshús mellett a gyártási szalonna, bőrkepor, antioxidáns és főleg tartósító, a fentiekből sejthetjük. Összevetve: együnk inkább friss felvágottakat, pulykamellsonkát vagy juhbeles frankfurti virslit.

Édes humbugok
Gyermekeink kedvence a gumicukor. Ha csak tehetjük, ne vegyük meg nekik! Tökéletes vegyipari produktum, amelyben szinte semmi természetes anyagot nem találunk, úgy is mondhatnánk: szagosított, festett műanyag. Tartalma: állati eredetű kötőanyagok, növényi zselék, színezők, aromák. A fruttit is sokan kedvelik. Ha tudnák, miből áll, elhajítanák. Karamella, cukor, vegyipari alapanyagok, műanyag gyanta, állományjavító (gumiarábikum). Igen érdekes lista, amelyhez nincs mit hozzátenni. Talán annyit: a gumiarábikum onnan lehet ismerős, hogy gyermekkorunkban azzal javítottuk meg kerékpárunk kilyukadt gumiját. Most pedig szépen megesszük. Igazi fából vaskarika a cukormentes cukorka. Azt hisszük, hogy óvjuk vele az egészségünket, pedig a gumicukorhoz hasonlóan vegyipari termék, hiszen ízesítő- és aromaanyagok mellett maltit és szorbit nevű szénhidrátokat tartalmaz. A tartós sütemény is igazi „remekmű”: vannak benne benzoátszármazékok, penészedésgátlók, állományjavítók, propionsav, tartósítószer. Ahhoz, hogy több hónapig ehető legyen, iszonyatos mennyiségű tartósítószer kell, aránya elérheti a 10 százalékot. Az eredmény egy örök életű, de se íze, se bűze készítmény. Szeretjük az otthon készült fagylaltot? Nem kell hozzá más, csak fagylaltpor, amelyben aroma, cukor, zselésítő anyagok, algákból kivont fehérje van. Nem táplál, csak finom; nem is várhatjuk el tőle, hogy az egészségünket szolgálja. Az algafehérje önmagában is riasztóan hangzik – de fagylaltban? A csokoládéöntetnek sokkal csábítóbb a hangzása. Csokoládét azonban keveset, mesterséges anyagot annál többet lát készítésekor, főleg állományjavító segédanyagokat, színezéket. Kevés kakaó, sok adalékanyag. Ki ne emlékezne a nagyi málnaszörpjére? A szörpöt ma megvehetjük a boltban. Jó hír: nincs benne tartósítószer. Rossz hír: azért nincs, mert olyan tömény a cukortartalma, hogy egyetlen baktérium sem él meg benne. A cukor ugyanis vízelvonó, tehát megsemmisíti az életet.

Mit ne igyunk?
Enyhe borzadállyal nézi az ember, hogyan öntik magukba már a kisgyerekek is a szénsavas üdítőt. Mi van benne? Víz, sok cukor, mesterséges aromák, állományjavító (gumiarábikum), szén-dioxid. Utóbbi töméntelen mennyiségben, 5–6 g egy literben, míg az egyszerű szódavízben 3 g-ot találunk. Feldob, és árt. Nem úgy az üdítőital-por, abban nincs szén-dioxid, „csak” aroma, cukor, színezék. A cukor fölösleges, a többi káros. A gyenge minőségű gyümölcslé (10–40 százalék) alapja a gyümölcslé-sűrítmény. A gyümölcs értékes anyagaiból egy milligrammot sem tartalmaz, annál több cukrot. Nagy divatja van az energiaitalnak. Természetesen senki sem azért issza, hogy rendbe jöjjön a vérképe, de mert semmilyen természetes anyag sincs benne (összetétele: cukor, mesterséges aroma, állományjavító gumiarábikum, mesterséges tápanyagok, pl. taurin), nem nevezhető az egészségünk őrének. A sztárok sztárja nálam a magyarországi hipermarketekben kapható ún. reggeli ital. A szegény ember szegény gyermeke reggel magába öntve valószínűleg azzal a megnyugtató érzéssel indul iskolába, hogy energiát, vitamint stb. vett magához. Óriási tévedés! Alapja a permeátum, amely fehérjéktől, zsírtól és minden vitamintól, ásványi anyagtól megfosztott tejsavó; a sajt és más tejtermékek gyártása közben fennmaradó melléktermék. Régen egyszerűen kiöntötték, ma eladják.

Zacskók, ropik, egyéb szemetek
A vegyileg, művileg előállított élelmiszerek tárháza szinte kimeríthetetlen, hosszan sorolhatnánk a riasztó példákat. Végül említsünk még néhányat a „kedvenceink” közül. A zacskós leves például teli van tartósítóval, ízesítővel, ízfokozóval. A filteres teák legtöbbje a legértéktelenebb söpredékből, törmelékből készül, amelyet ízesítenek. A burgonyachipsekről talán mindenki tudja, mennyire egészségtelenek, a sajtkrémekről kevesebben. Utóbbiak selejt sajtból, foszfátokból, tejzsírból, ízesítőanyagokból vannak. Beleborzadok, hogy évekig fogyasztottam, mert szerettem…
Végül koccintsunk egyet, de ne ízesített vodkával! Őszibarackból még senki sem főzött vodkát. A tetemes mennyiségű mesterséges aromával feltunningolt íztelen szesz helyett többet ér egy pohár jó magyar bor, ha pedig valami „ütőset” kívánunk, egy kupica valódi gyümölcspálinka.