Az újhold is segített a szerelmes lánynak

I.

Szerelmi varázslások

Ha az eladósorban lévő lány meg akart szerezni magának egy olyan legényt, aki nem mutatott iránta vonzalmat, vagy meg akarta erősíteni udvarlója szerelmét, akkor a legény tudta nélkül szerelmi praktikához folyamodhatott. Az asszonyok férjük szeretetét, hűségét óhajtották a segítségével megerősíteni és megtartani.

A szerelmi varázslás ősi hiten alapszik. Az, akinek birtokába jut egy olyan tárgy, amely a másik személlyel testi kapcsolatban állt, varázserőt nyer vele az illető felett. A varázslást alkalmazó személy saját testének részeit – haját, körmét – vagy olyan ruhadarabjait is felhasználhatta szerelemkeltés céljából, melyek előbb közvetlenül érintkeztek a testével.

Az érintkezésen alapuló mágikus eljárások között leggyakoribbak a felvett lábnyommal, a hajszállal, vérrel, vizelettel végzett szerelmi varázslások voltak.

Nyomfelszedés

Az egyik legelterjedtebb eljárás volt. A lánynak ehhez meg kellett szereznie a legény lábnyomát, vagyis az alatta levő port vagy földet. Ezt a kemencébe, a kemencepadkába tapasztotta, vagy a küszöb alá ásta, hogy a legényt a házhoz kösse. Kendőbe csomagolva állandóan magánál is hordhatta, így lobbantva maga iránt szerelmet a legényben. A pendelye korcába is varrhatta. Három nap múlva a lábnyomot a kemence tüzében el kellett égetnie. Néhol nyomot a lány kisütötte a kemencében.

A lábnyomba egyes helyeken szokás volt viaszt önteni. A megkeményedett viaszt ugyancsak a kemence tüzébe kellett dobni.

A nyomfelszedésnek több változata volt ismeretes. A varázsláshoz egyes helyeken elegendő volt a legény egyetlen lábnyoma, másutt többet, sokszor kilencet kellett felszednie a lánynak. Volt, ahol a kilencediket kellett megszereznie, csak ezt tartották alkalmasnak. Egyes helyeken a bal láb, máshol pedig a sarok nyomát használták.

„Főzik már a kapcáját”

Ez a szólásunk egy régi szerelmi varázslás, a kapcafőzés szokását őrzi. A leány megszerezhette a legény szerelmét, az asszony megtarthatta férje szeretetét, hűségét, ha annak kapcáját vagy bocskorát kifőzte. A férfit gatyamadzaga elégetésével is meg lehetett szerezni.

Hajfürt, köröm

Megvarázsolni, szerelemre lobbantani úgy is lehetett a legényt, hogy egy fürtöt kellett szerezni a hajából. Ezt újhold idején a kertben fel kellett dobni a hold felé, s közben varázsigét mondani: „Újhold, nézlek, nézlek, / Adj Jóskámnak szerelmet, / Hogy szeressen engemet, / El is vegyen, ha lehet!” Ezzel a lány szerelemre lobbantotta maga iránt a legényt. Magához kötötte őt akkor is, ha hajából, kezének, lábának minden körméről egy darabkát belevarrt az átkötőjébe.

Megétetés

A legelterjedtebb, még a 20. elején is elevenen élő szerelmi varázslás volt. Ételben vagy italban varázsszert kellett beadni a kiszemeltnek. A legáltalánosabb valamilyen testi rész és testi nedvek, mint a haj, szőrzet, vér, menstruációs vér, izzadság, vizelet, anyatej megétetése volt. Általában pogácsában adták be, de bármilyen más ételben, borban, pálinkában is lehetett. A lányok-asszonyok olyan ételeket is használtak, melyek előbb saját testükkel vagy alsó ruhadarabjukkal érintkeztek.

A leány saját apróra vágott haját, hónalj- vagy szeméremszőrzetét, saját árnyékából felvett földet, port sütött bele pogácsába. Olyan borral, pálinkával kínálta a legényt, melybe előbb vért cseppentett az ujjából. A mellén vagy a hátán végigcsorgatott tojásból készült rántottát, hónalj alatt tartott cukrot tett eléje. Az inge alsó részén vagy a pendelyén átszűrt tejjel sütött kenyérből adott neki. A hónaljszőrén átszűrt borral is magához köthette.

Ritkábban, de azért előfordult, hogy a legény folyamodott szerelmi praktikához: a kisujjából cseppentett vérrel kevert bort itatott a lánnyal.

Örök szerelem

Ha a szerelmesek azt akarták, hogy szerelmük örök legyen, akkor egymás apróra vágott haját egy-egy pogácsába sütötték bele, majd megették a másiknak a pogácsáját. Apróra vágott hajukat vagy a vérüket össze is keverhették; ilyenkor pogácsában megsütve közösen fogyasztották el.

II.

Szerelmi jóslások

Az eladósorban levő nagylányok kedvelt szórakozása volt. Leginkább téli estéken, a fonóban, kukoricafosztáskor és bizonyos jeles napokon (András, Luca, karácsony, szilveszter) jósoltak jövendőbelijükre. Igyekeztek megtudakolni a nevét, foglalkozását, férjhezmenetelük idejét.

Gombócfőzés

Főleg András (nov. 30.) és Luca napjához (dec. 13.) kötődött. Az eladóleány tizenhárom gombócot készített; tizenkettőbe férfinévvel ellátott cédulát tett, majd a gombócokat forró vízben kifőzte. Az elsőként feljövőt szabad kézzel kikapta a fazékból. Amilyen név volt a benne levő cédulán, olyan nevű férjre számíthatott. Ha a cédula nélküli gombóc jött fel először, ez azt jelentette, hogy a következő esztendőben még nem megy férjhez.

Luca-cédulák

A lány tizenhárom cédulából jósolt. Tizenkettőre egy-egy férfinevet írt, a tizenharmadikat üresen hagyta. Ennek változata, hogy mind a tizenhárom cédulára írt nevet.

Lucától karácsonyig a cédulákból naponta egyet tűzbe dobott anélkül, hogy elolvasta volna, mi van rajta. A megmaradt tizenharmadik tartalmazta jövendőbelije nevét. Ha a név nélküli maradt meg, a következő évben még nem számíthatott férjhezmenetelre.

Férjet jósló alma

A lány a tizenhárom férfinevet tartalmazó cédula mellé egy egészséges, szép piros almát is választott. Karácsonyböjtig mindennap harapott egyet belőle. Az utolsó falatot a tizenhárom megírt cédulával a kapcájába helyezte, és a feje alá tette éjszakára. Amelyik legénnyel álmodott karácsony éjszakáján a tizenhárom közül, azt remélhette jövendőbelijének.

Luca-napi almából is jósolhatott a vőlegénye nevére. Az almából Luca-naptól karácsony böjtjéig naponta egy harapást evett; közben a párnája alá dugva kellett őriznie. Éjféli misére menet megette a maradék almát. Amilyen nevű férfival elsőként találkozott az utcán, olyan nevű férjre számíthatott.

Luca napján szép piros almát kellett eldugnia a zsúptetőbe, amelyet csak szenteste az éjféli misére menet fogyaszthatott el. Amilyen nevű férfival találkozott legelőször útközben, olyan nevű lesz a jövendőbelije.

Az eladólányok azt a piros almát is felhasználták jóslásra, amelyet a gazda karácsony böjtjén az állatok vályújába tett. Karácsony napján virradatkor a lány a kapuba kiállva ette meg. Amilyen nevű férfit meglátott, olyan nevű férjet várt.

Ólomöntés

Főleg szilveszterkor alkalmazták az eladósorban lévő lányok. Kanálban felolvasztott ólmot öntöttek hideg vízbe. Miután kihűlve megszilárdult, alakjából a leendő vőlegény foglalkozására jósoltak.

A jövendőbeli megálmodása

András-napkor a lányok böjtöltek, hogy éjszaka megálmodják jövendőbelijüket. A legények ugyanezt Katalin napján tették.

Éjszakára a lányok férfiruhaneműt, az Ipoly-mentén saját édesapjuk nadrágját tették párnájuk alá, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük.

Kivirágoztatott ág

Tél elején, az adventi időszakban a lányok ugyancsak szerelmi jósló célzattal levágott gyümölcsfaágat vízzel teli vagy homokkal, földdel megtöltött köcsögbe helyeztek kivirágoztatni. A homokos földet mindennap meglocsolták. Ha az ág karácsonyig kivirágzott, ez azt jelentette, hogy a következő évben férjhez mennek.  

Legáltalánosabb a Katalin-napi (nov. 25.) Katalin-gally volt. Erre a célra főleg cseresznye- vagy meggyfaágat, néhol orgonát vágtak a lányok.

András napján szilva-, cseresznye- vagy körtefaágat tettek vízbe egy legényre gondolva. Az Ipoly-mentén már András előtt kilenc nappal kilencfajta „termőágat” helyeztek vízbe.

Borbálakor (dec. 4.) általában ugyancsak cseresznyeágat virágoztattak szerelmi jósló céllal. Szokás volt kilencféle gyümölcsfaágat leszúrni, melyekre egy-egy férfinévvel ellátott cédulát akasztottak. Karácsonyig a hajnali mise előtt mindennap meglocsolták az ágacskákat. Úgy tartották, olyan nevű lesz a férjük, amilyen név az elsőként kivirágzón lesz.