Az erdélyi „felhajtásos nőˮ

Viselkedésével sokakat megbotránkoztatott, hiszen nem azt tette, amit egy nőtől akkoriban elvártak. Részben ezzel érdemelte ki a korabeli, gúnyos felhajtásos nő jelzőt.

Arisztokrata családokban

Mert ha báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola valamit csinált, annak megadta a módját, annyira, hogy már puszta megjelenésével képes volt a figyelem középpontjába kerülni. De nem olyan ember volt, aki arról lett volna híres, hogy híres, hiszen annyi mindennel foglalkozott, hogy tényleg nem volt csoda, ha állandóan róla beszéltek. 1876-ban született Kolozsváron, az egyik leggazdagabb földbirtokos, Szilvássy Béla lányaként. Édesanyja, báró Wass Antónia révén egy másik régi erdélyi nemesi család leszármazottja volt. Még tizenévesen szeretett bele egy hozzá hasonlóan színes egyéniségbe, gróf Bánffy Miklósba, aki amellett, hogy szintén az egyik legnagyobb magyar földbirtokos volt, regényt írt, drámát rendezett, festett, szintén művészetet pártolt. Emellett politizált: harminc-egynéhány évesen már Kolozs megye főispánja, 1916-ban ő felelt IV. Károly, az utolsó magyar király budapesti koronázási ünnepségének megszervezéséért, a 20-as évek elején pedig Magyarország külügyminisztere lett. Életük végéig tartó szoros barátság fűzte őket össze, amely a kortársak beszámolói és a fennmaradt levelek alapján több volt barátságnál. Bánffy édesapja tiltása miatt mégsem Karolát vette feleségül. A nő végül báró Bornemissza Elemérhez ment hozzá, házasságuk azonban nem működött. A férjet leginkább csak a vadászat érdekelte, de nem tiltotta, inkább támogatta felesége közéleti tevékenységét, társasági életét. Egy idő múlva azonban szétköltöztek. Egyetlen gyermekük néhány évesen meghalt, Karola azontúl csak fekete ruhában járt.

Szeretett vagy gyűlölt

1913-ban Karola megrendezte az Apacsnő szerelme című filmet. Az első világháborúban orvosok asszisztenseként dolgozott a fronton, de elvégezte a bábaképzőt is. A művészetben és az életben is az érdekes, egyedi dolgok és emberek vonzották. Kedvelte a naturalizmust, a lázadást, a csöpögő romantikát megvetette, az unalmas és középszerű embereket szintén. Ezt nemegyszer el is mondta az érintetteknek, hozzátéve, hogy ő csak szeretni vagy gyűlölni képes valakit. Izmos testalkata és zöld szeme volt, szerette a sportot, a túrázást, lovaglást. Gyakran tartott gyümölcsnapokat, hogy alakját megőrizze. Igyekezett az aktuális divathoz képest is modernül öltözködni, nem esett nehezére megbotránkoztatni az akkori hangadó úri társaságok tagjait. Férfival beszélgetve nem tűrt meg kísérőt maga mellett – ez sem volt akkor szokás. Tagja volt a kortárs irodalmárokat összefogó Erdélyi Helikon csoportnak, alelnöke az Erdélyi Színpártoló Társaságnak, vezetője a helyi református nőegyletnek. Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiájában róla mintázta Milóth Adrienne alakját. Zenei és olvasónaplót vezetett, többen az írók közül nagyon adtak a véleményére. Kemény János írta róla később, hogy Karola megjelenésében és stílusában is annyira markáns jelenség, hogy vele kapcsolatban mindenki kénytelen volt állást foglalni, senki nem mehetett el mellette közömbösen. Nyíltan hirdette a nők teljes egyenjogúságát, s internacionalistának tartotta magát.

Erdély legjobb konyhája

Talán legelszálltabb vállalkozása volt, amikor unokatestvérével elindult Dél-Afrikába, hogy megkeresse az ott elesett Wass Albert (nem azonos a jelenleg ismert és népszerű Wass Alberttel) sírját. Minden férfikíséret nélkül, hajón és lóháton utazva keresték fel a sírhelyet a helyi törzsek lakta területen, és erdélyi földet vittek rá. Az útról a korabeli sajtó is beszámolt.

Amellett, hogy házigazdaként és szervezőként is az akkori kolozsvári művészeti és társasági élet egyik legaktívabb és legmegosztóbb alakja volt, vendéglátóként is szeretett tündökölni. A kortársak szerint ő működtette Erdély legszínvonalasabb konyháját – nagyon jó érzéke volt nemcsak a főzéshez, hanem a tálaláshoz is. Közben gyűjtötte az ismerős arisztokrata családok receptjeit és menüit – ezeket 2009-ben Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész szerkesztette szakácskönyvvé, Kipróbált receptek címmel. Megtalálható benne az erdélyi Richelieu-pulykareceptje mellett a nyúl- és libamájpástétom, a narancsos torma és a tárkonyos csirke mellett beavatást nyerünk olyan kulináris titkokba, hogy miért kell a rizottóhoz kockára vágott csontvelőn pirítani a rizst, vagy hogy miként készült akkoriban Kolozsváron a „Chocolade-consommé”. Háziasszonyként is képes volt azonban megbotránkoztatni a környezetét, hiszen házvezetőnőnek egy halálra ítélt gyilkos várandós feleségét alkalmazta, aki szinte végig ki is tartott mellette.

2049-ben bontható fel

A második világháború végének zavaros politikai viszonyai az erdélyi arisztokrácia tündöklésének is véget vetettek. Karolának 1944-ben Bethlen Margittal (Bethlen István korábbi miniszterelnök feleségével) az égő Nagyszebenből autóval sikerült kimentenie 70 árva csecsemőt. Élete vége felé egyre közelebb került a református egyházhoz, a diakonissza rendben tevékenykedett. Maradék vagyonát is a rendházra hagyta. Innen, pontosabban a református levéltárból került elő receptjeinek és leveleinek egy része, egy lezárt lekvárosdobozból, amelyre az volt írva: 2049-ben bontható fel.

Kolozsváron a Házsongárdi temetőben nyugszik – 1948 májusában temetésére az akkor már anyagilag és egészségileg is megroppant, fűtetlen lakásban nyomorgó Bánffy Miklós hatalmas rózsacsokorral érkezett. Szerény síremlékére, amely a Bánffy-kripta szomszédságában látható, mindössze asszonynevét írták ki: Br. Bornemissza Elemérné. Sírját, amely az évtizedek alatt megsüllyedt, 2015-ben újították fel.

Magyar nő a repülőgépen

1912-ben (egy vasárnap) Louis Blériot francia repülőkonstruktőr, pilóta Budapestre jött bemutatót tartani. Karola megkérte a férjét, vegye rá arra, hogy ő is felszállhasson vele. Blériot-nak esze ágában sem volt ezt megengedni, ezért hasára ütve mondott egy irreális összeget: 10 ezer aranykoronáért felviszi magával repülni a nőt. A báró elnézést kért, hogy ennyi pénzt nem szokott magánál hordani, és fél óra türelmet kért, amíg valakivel elhozatja a bankból. Így lett Bornemissza Elemérné az első magyar nő, aki repülőgépen ült. Ez óriási attrakciónak számított akkor, és nagy lépés volt a hazai női egyenjogúsági folyamatban.