Az első szerelem végletei

Az első csalódás

Martina azt mondja, élete első szerelme a legnagyobb csalódása is volt. Már nem volt kamasz, mikor rátalált, de azt mondja, bár ne találkozott volna vele soha. Sokáig tartott, míg túl tudott lépni rajta, és irigykedve hallgatja azokat, akik kellemes emlékként élték meg az első szerelmet.

„Mindig arra gondoltam, hogy én soha nem leszek szerelmes. Nem tudatosan zárkóztam el tőle, de az életemből valahogy kimaradt a kamaszszerelem, és a húszas éveimben sem tapasztaltam azt az elsöprő érzést, amelyről a lányregényekben olvasni lehet. Húszas éveim végén azonban megismertem egy férfit, aki levett a lábamról. Kitartó volt, mindig érdeklődött, és ez nagyon imponált.”

Martina addig magabiztos nőnek vallotta magát, ám a férfi mellett rájött, hogy ő is tud határozatlan lenni. „Az elején tetszett, hogy mindig mindenről ő dönt, bármit mondott, kért, belementem. Egyszer azt hajtogatta, hogy álmai nője vagyok, feleségül akar venni, máskor meg arról beszélt, ki mindenkivel randizott. Vívódtam, mert az eszemmel tudtam: lépnem kell, de a szívem nem hagyta. Amíg nem vitt ágyba, a csillagokat is leígérte az égről, családról beszélt, közös életről, arról, hogy még időskorunkban is milyen boldogok leszünk. Én meg mindent elhittem, pedig azelőtt nem voltam ilyen. Miután megkapott, teljesen megváltozott: nem volt már érdeklődő, és egyre többet beszélt más nőkről. Ekkor fogalmazódott meg bennem a felismerés, hogy szerelmes vagyok. Életemben először, de nem a megfelelő emberbe. Tudatosan próbáltam magamhoz édesgetni, mindent megadtam neki, csak ne nézzen másra. Sajnos nem jártam sikerrel, rövid időn belül lett még egy barátnője, akiről én is tudtam. Bár nagyon fájt, kénytelen voltam lépni, s kijelentettem, hogy ne keressen többet. Ő állította, hogy velem akar lenni, mi összetartozunk. Nem akartam, mégis hittem neki. Nem voltam boldog. Szerelmes voltam, de boldog, az nem. A barátaim rángattak ki ebből a mérgező kapcsolatból. A sráccal teljesen megszakítottam a kapcsolatot, nem keressük egymás társaságát. Sokáig tartott, míg kigyógyultam belőle, de megérte. Azóta nem voltam szerelmes, de ezek után nem is vágyom rá. Nem nekem való.”

Aki mindig szerelmes

A nehéz szerelembe esés másik véglete, amikor valaki nagyon könnyen kötődik a másikhoz. Ilyen a huszonnyolc éves Zsófi is, aki alig tudja összeszámolni, hányszor volt már szerelmes.

„Nagyon érzelmes típus vagyok, első szerelmemet már az óvodában megismertem. Ő volt az a fiú, aki mindig megkapta, amit akart. Ha a traktorral akart játszani, akkor a többiek azonnal felajánlották neki a sajátjukat. Ahogy nőttem, mindig akadt olyan, akibe beleszerethettem. Ezek a szerelmek csodálatosak voltak, máig boldogan emlékszem vissza rájuk.”

Az első komoly kapcsolata is korán jött, csak 15 éves volt, amikor a nála két évvel idősebb fiúval találkozott. „Egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg, beleszerettem, ő is belém. Három évig voltunk együtt, minden olyan volt, mint a filmekben, mindent együtt próbáltunk ki. Az iskola volt, ami miatt szétmentünk: én kollégiumba kerültem, és nem akartunk ilyen fiatalon távkapcsolatban élni. Pár hónap múlva szinte könyörgött, hogy folytassuk a kapcsolatunkat, de én ekkorra már másba voltam szerelmes. Nem volt olyan időszak az életemben, hogy ne vonzódtam volna nagyon egy fiúhoz. Ez máig így van. És nem bánom, mert mindegyik szerelmem más, mindtől mást tanultam, és mind csodálatos volt. Csalódtam párszor, de az évekkel csak a boldog pillanatok emléke marad meg.”

„Senki nem léphet a helyébe”

Zsófi első szerelme, Sanyi nem tudott ilyen hamar továbblépni, a lány olyan mély benyomást tett rá, hogy még mindig vágyódik utána.

„Életem szerelme volt Zsófi, ő tette boldoggá a kamaszkorom. Mindent együtt csináltunk, nagyon érzelmes és szenvedélyes volt a kapcsolatunk. Amikor megbeszéltük, hogy megpróbáljuk külön, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Már pár hét múlva tudtam: hiba volt a döntésünk, vele szeretném leélni az életem.”

Sanyi próbálta visszaszerezni a lányt, de ő akkorra már túllépett a fiún. „Mérhetetlen fájdalmat éreztem; az az igazság, hogy még most is szeretem őt. Bár közel tíz éve szakítottunk, még nem találtam olyan lányt, aki a helyébe léphetne. Senki meg se közelíti vidám természetét, egzotikus vonásait, báját. Mindenkiben őt keresem, de nem találom. Pedig már nagyon vágynék a tiszta szerelemre, de félek, soha nem találom meg. Zsófival nem tartjuk a kapcsolatot, de vannak közös barátaink, így tudom, hogy boldog kapcsolatban él. Megint. Ritkán ha összefutunk, úgy viselkedik, mintha egy régi baráttal találkozna, nekem pedig hevesen ver a szívem. Nem tudom, valaha túl tudok-e lépni rajta. Természetesen nem zárkózom el más nők társaságától, de az első szerelmem nem tudom feledni. Azt hiszem, én mindig belé leszek szerelmes, az ő helyébe senki nem léphet.”

Ha nincs szerelem

Egyesek szerint a nők könnyebben kötődnek, hamarabb lesznek szerelmesek, mint a férfiak. Ezt az elméletet támasztja alá Balázs története is. „Nem voltam még szerelmes. Soha. Voltak, vannak kapcsolataim nőkkel, jól érzem magam velük, de ezt szerelemnek nem lehet nevezni. Kamaszként párszor azt hittem, szerelmes vagyok, de utólag kiderült, nem. Így én még várok az elsőre. Nemsokára harmincöt leszek. Azt hiszem, nem is leszek soha szerelmes. De ha mégis, akkor a partnerem biztos lehet majd benne, hogy nem fogom elhagyni másért egy fellángolás miatt.”

Balázs azt is nehezen viseli, ha a nők nagyon hamar megnyílnak neki. „Egyszerűen nem bírom, ha a hatodik találkozás után már tiniként viselkedve gügyögnek, szerelmet vallanak. Szerintem nincsenek is tisztában az érzéseikkel. Ilyenkor gyorsan lelépek, mert olyan kapcsolatban nem maradok, ahol rosszul érzem magam. Az nem nekem való.”