<p>Mitől lehetne szebb a világ? Teljesen értelmetlen külső körülményeket okolni. Ha egyszerűen felismernénk gondolkodásunk buktatóit, amelyek mindennap észrevétlenül bélyegzik meg emberi kapcsolatainkat, máris szebb holnapra ébredhetnénk.</p>
Feltetted már a kérdést, hogy egy csecsemőt vagy háziállatot látva a legtöbb ember miért tud önfeledten mosolyogni? Ha valaki nem örül az ilyesminek, azt általában meg is bélyegzik.
Az ártatlan teremtésekről fejünkben kialakul egy elképzelés. Csupa olyan pozitív tulajdonságot hordoz, amelyért örülünk a találkozásnak. Hasonszőrű embertársainkkal szemben ezek a pozitív elképzelések torzulnak. Egy csecsemő személyéhez a felnőtté válása után más minősítéseket társítunk. Jó, rossz, munkanélküli, alkoholista, semmirekellő stb. Ezekről kész sémánk van. Tudjuk, hogy a másik ember mi miatt bűnös, és elítéljük őt. Pedig a csecsemőhöz képest a helyzet nem változott. A másik ugyanolyan ember, amilyennek született, csak éppen a mi fejünkben változott meg valami.
Társaink lealacsonyítása önbecsülésünket is növeli. Többnek érezhetjük, értékesebbnek láthatjuk önmagunkat. Ha a másik embert alacsonyabb rendűnek gondoljuk elkövetett bűnei miatt, nemcsak belőle, hanem belőlünk is hiányzik a szeretet.
Kép a Vasárnap 45. számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.