<p>Szerény munkámat elsősorban János István idősebb testvérem, édesapám és a régi család többi tagja, valamint a volt sorstársak emlékének ajánlom. A málenkij robot a második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka magyarított elnevezése. A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett.</p>
A Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek és vittek el magyar civil embereket. Férfiakat 17–45 éves, nőket 18–30 éves korig.
A sorrendbeli jellemzést édesapámmal folytatnám, aki születésem idején a mocsári erdőben volt erdőkerülő és révész egy személyben. Az erdész-, révészház a Latorca partjától nem messze, egy kisebb dombon állt. Ennek a csendes folyású, kanyargós és selymes vizű folyónak a partján tettem meg az első lépéseket, s itt hagyta el ajkam az első magyar szó. Nem sokáig tartott az itteni élet, homályosan sem emlékszem semmire, a képzeletemben van csupán valamilyen kép az egészről.
Édesapámék úgy 1927-ben visszaköltöztek a szülőfaluba, édesanyám szülei koruknál fogva már nem voltak képesek ellátni a kis gazdaságot. Édesapám nagyon sokoldalú ember volt, a gazdálkodáshoz is jól értett. Szívből tudott örülni az acélos búzának, általában szerette a földet. 1940-ben halt meg tüdőrákban. Nagyon erősen dohányzott, a pipát csak étkezéskor és alvás előtt vette ki a szájából.
Folytatás a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.