Állunk rendelkezésére!

Közeleg a karácsony

Krisztus urunknak, a világ megváltójának születésnapja a világ összes keresztényének legnagyobb ünnepe. Sokszor még a messzire elköltözött emberek is hazalátogatnak. Felkeresik családtagjaikat, rokonaikat, ismerőseiket. Az emberek a legjobbakat kívánják egymásnak. Ezen a napon mintha kicserélték volna a világot. Nyugalom és békesség honol mindenfelé. Istenem, milyen jó is volna, ha az esztendő minden napján így volna! De sajnos a világ olyan, amilyen, száznyolcvan fokos fordulat nem tud bekövetkezni.

Kívánok békés, boldog, meghitt karácsonyt és ugyancsak boldog és békés, gazdag, betegségektől, szenvedéstől és minden egyéb bajoktól mentes új esztendőt a tisztelt szerkesztőség és a Vasárnap minden kedves olvasója számára.

Vass Tibor, Köbölkút

Ad A maga méltóságában!

Szeretnék röviden és közérthetően hozzászólni a lapunk Koperta rovatában augusztus 15-én Méltóan az ötszázadikhoz! és a november 28-án A maga méltóságában! címen közölt elmélkedéshez. Már az első levél megjelenése után tollat akartam ragadni, hogy a – kétségtelenül jó szándékú, de – részben hiányos, illetve téves információkon alapuló felvetést tisztázzam, de sajnos ezt akkor elmulasztottam. Most azonban, hogy a második hasonló tartalmú írás is napvilágot látott, elkerülhetetlennek érzem, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! Annak őszintén örülök, hogy kedves olvasónk a református hit közvetlenségében nem közömbös. Némely észrevételével egyet is értek. Osztom pl. abbéli aggályát, hogy még templomjáró gyülekezeti tagjaink között is szép számmal akadhatnak, akik nem ismerik jelképeink jelentését. Beszélgessünk hát kicsit erről a témáról.

Az nagyjából köztudott, hogy református templomainkon két jelkép látható. A csillag és a kakas. Némelyiken mindkettő, másokon csak egyik vagy másik. Hogy a három változatból melyik a leggyakoribb, azt nem tudom (ez valószínűleg tájegységenként is változó), de ez nem is fontos. A lényeg, hogy a két jelkép két egymástól teljesen független bibliai eseményre emlékeztet, melyeknek egymással sem időbeli, se térbeli kapcsolata nincsen, sőt üzenetük is eltérő. Lássuk hát, melyik mit is szimbolizál.

Tartsunk kronológiai sorrendet, s kezdjük a csillaggal. Ez a betlehemi csillagot jelképezi, mely Jézus megszületését jelezte, és mutatta az utat a napkeleti bölcseknek, megállván az istálló felett. Nagyon közismert történet (Mt. 2, 1–13.), üzenete: mutatja a Jézushoz vezető utat. Másik jelképünk a kakas, mely Péter megingásának történetét idézi fel. Az utolsó vacsora után Jézus beszél tanítványainak a reá váró szenvedésekről: „Bizony ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem.” Péter erősködik: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én tebenned soha meg nem botránkozom!” Erre Jézus válasza: „Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.” Péter tovább kardoskodik: „Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadtak téged!” Még azon az estén az áruló Júdás segítségével fegyveres katonák elfogják Jézust, és a főpap házához viszik. A tanítványok szétfutnak. Péter titkon követi, majd elvegyül az udvaron a szolgák és bámészkodók között, de egy szolgáló felismeri: „Te is vele voltál!” Péter tiltakozik: „Nem tudom, miről beszélsz.” Meglátja a másik szolgáló is: „Ez is Jézussal volt!” Ismét megtagadja mesterét, és esküdözik: „Nem is ismerem ezt az embert!” Kisvártatva újra megszólal valaki: „Bizony te is közülük való vagy.” Erre ő újra esküdözni kezd: „Nem ismerem ezt az embert!” Ekkor szólal meg a kakas, Péternek eszébe jutnak Jézus szavai, s keservesen sírni kezd. Ennek a történetnek a leírása mind a négy evangéliumban benne van (Mt. 26, 31–35, 69–75; Mk. 14, 29–31, 54, 66–72; Lk. 22, 31–34, 54–62; Jn. 13, 36–38, 17, 15–18, 25–27), mind egybehangzóak, egyetlen kisebb eltérést találunk, éspedig Márknál, aki két kakasszót említ. (Az esthajnalcsillagról azonban egyikben sincs szó.) Ennek a jelképnek az üzenete is egyértelmű és világos. Gyarlóságunkra figyelmeztet. Bármennyire erősnek képzeljük is magunkat, sokszor mégsem tudunk helytállni!

Nem csorbítja megemlékezéseink méltóságát, hogy nincs rajta mindkét jelkép minden templomunkon. Mennyei atyánk nyilván nem azt vizsgálja, milyen és hány jelkép van templomainkon, hanem hogy mi van a szívekben. Nincs olyan ember, aki azzal dicsekedhetne, hogy ő soha meg nem tántorodott! De milyen áldás az, hogy elkövetett ballépéseink után a mi lelkünkben is „megszólal a kakas” – lelkiismeretünk szava –, s ha igaz bűnbánattal borulunk Urunk elé, reánk árasztja megbocsátó kegyelmét!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok lapunk minden olvasójának és munkatársának boldog, békés, áldott karácsonyi ünnepeket és új esztendőt!

Újpál Árpádné, Rozsnyó

Karácsonyi siralom

Ritka az olyan ember, aki anyagi helyzetétől függően ne szeretné karácsonykor ajándékkal meglepni családtagjait, de főleg a gyermekeit. Akár egy sokáig nyögős banki kölcsön árán is azzal a tudattal, hogy egyszer van egy évben karácsony. Az ajándékbontás utáni csillogó gyerekszemek kárpótolni tudnak mindenért. Mi mindannyian ennek a társadalomnak a gyermekei vagyunk, így titokban mi is bíztunk, ha nem is eget rengető, de legalább egy kis figyelmességgel felérő meglepetésben. Kaptunk is, de a boldogságtól csillogó helyett elképedt szemeket. Míg az egyszerű gyalogpolgár szinte egész éven keresztül kisebb-nagyobb egzisztenciális gondokkal küzd, könyöradománnyal felérő bérekből kénytelen megélni, honatyáink és honanyáink még tőle várnak el ajándékot. Nem kevesebb, mint ezer eurós fizetésemelést javasoltak maguknak, ami, ugye, a mi pénzünkből értendő. Nem csupán karácsonyra kérték ám, hanem állandóra! Fapofával, gátlások nélkül, merthogy értünk dolgoznak. „Odaadó” munkájukkal el is érték, hogy eddigi kereseteink még arra se legyenek elegek, amire eddig is alig-alig voltak. Napról napra emelkednek az élelmiszerárak, figyelmeztettek a várható villany- és vízárak emelkedésére, most, mikor egy fél tyúkaljnyi tojás többe kerül, mint maga a tyúk, ők még a szivarzsebbe is ezrest szerettek volna az eddigi selyem zsebkendő helyett! Ezrest, amennyit egy hónap alatt talán 3-4 egyszerű melós sem képes megkeresni. Nem beszélve a sok-sok segélyen tengődőről. Még rágondolni is rossz, hogy mi lenne, ha nem a mi érdekeinket szolgálnák.

Belányi Gyula, Ipolyság

Ad: Milyenek a Vasárnap olvasói?

Köszönet a reprezentatív felmérés megrendelőjének és elismerés a kivitelezőjének. Támogatom a főszerkesztő asszony véleményét, Vrabec Mária összefoglalójához nem kell cégér, remekművet alkotott, amiért külön elismerést érdemel. A közember nemigen kedveli a statisztikai kimutatások fürkészését, én sem, pedig megvan hozzá a képesítésem. Ennek ellenére a Vasárnap 48. számában közölt tájékoztatót a figyelmébe ajánlom minden magyarul tudó olvasónak. A közéletet irányító és szervező, valamint a politizálgató és a közhangulatot egyéb módon befolyásoló honfitársaim számára pedig a felmérés eredményeiről készült beszámolót nemcsak elolvasni, de áttanulmányozni is ajánlom.

A szlovákiai magyarok jogait érvényesítő célkitűzések csomagját cipelő szekér alig döcög előre, pedig többen is olyan erősen húzzák, hogy majdnem szétszakad. Talán ésszerűbb lenne a szekeret húzó lovakat összehangolni és a gyeplőt csupán egy hajtó kezében összpontosítani. Feltehetően a szekér aztán nemcsak araszolna, de haladna is előre. Aggódva figyelem az érdekeinket képviselő pártjaink és egyéb szervezeteink szaporodását. Ezek rövid ideig külön utakon járva ugyan, de egymás mellett haladva művelték a politikát. Manapság azonban sajnálatos módon egymás ellenében és hovatovább már acsarkodva is egymásra politizálnak. Idei tevékenységüket a baromfiudvarok egymással vetélkedő kakasaihoz lehetne hasonlítani. A rivalizáló kakasok egymást túlharsogva kukorékolnak, és időnként még össze is verekednek.

Az elfeledett peremvidéken élő közembereknek már elegük van az ilyen zenebonából. A többszólamú vegyes énekkarok koncertjeit is élvezet hallgatni, de csak addig, míg a kórus tagjai összehangoltan énekelnek. A többszólamú szlovákiai pártok magyarul éneklő vegyes kórusát azonban egyszerre csak egy karmester tudja hatékonyan vezényelni. Ezért Ady Endrét idézve kérdem: „Mikor fogunk már összefogni?”

Krisztián József, Losonc

Sztrájkba léptek a tyúkok

Közelegnek a karácsonyi ünnepek. Sok ember vizsgálja pénztárcáját. Mi minden kellene, mire jut, mit kell lefaragni. Hát bizony, ahol nagy a család, ott sajnos probléma annyi üzenetet elküldeni a Jézuskának. De Ő általában mindig meg szokta oldani ezt a kellemes dolgot. A gazdasszonyok is serényen számolnak, osztanak, kivonnak, hogy gazdag legyen a karácsonyi asztal, mert ugyebár sok pénzbe kerül a sütés-főzés. Erre mit ad Isten, általános sztrájkba léptek a tyúkok, amiből kifolyólag a tojás ára több mint száz százalékkal emelkedett. Mégis miért karácsony előtt? A vaj is megdrágult már az ősz folyamán, de üsse kő, gondoltam akkor, a vajat lehet más zsiradékkal pótolni. De a tojást vajon mivel lehetne? Létezik már műtojás? Ha igen, kérem, tudassák velünk, elkeseredett nyugdíjas asszonyokkal, mert mi mivel fogunk sütni-főzni? Nem elég, hogy méregdrága, nem is kapható mindig. Ejnye, tyúkocskák, nem szép tőletek, hogy itt, kelet csücskében pont a karácsonyi ünnepek előtt sztrájkoltok. Hogyan lehet megmondani a családtagoknak, gyerekeknek, hogy nincs rántott hal, saláták, nincsen sütemény, kalács az asztalon? Remélem, az új év nem tartogat ilyen kellemetlen meglepetéseket.

Tóth Éva, Kassa

Nálunk mindig történik valami

A Manócska baba-mama klubba szívesen járnak az édesanyák és édesapák apró csemetéikkel. Van úgy, hogy ellátogatnak hozzánk unokáikkal a nagymamák is. A Szülők iskolája elnevezésű interaktív előadásaink, melyek a Cseperedő program keretében zajlanak, lehetőséget adnak az édesanyáknak, hogy értékes és használható tanácsokat kapjanak a gyermeknevelés terén. Elég jó szülő vagyok? Jó felé irányítom a gyermekem? Elakadtunk. Hogyan tudunk továbblépni? Szülőnek lenni nagy felelősség. Felelős szülőnek még nagyobb! Visszaigazolást csak nagyon ritkán kapunk. Pozitív megerősítést azonban még kevesebbet, pedig nemcsak a gyereknek, a szülőnek is fontos minden egyes szó, mely megerősíti, mely igazolja, hogy jó úton jár. Szülői coaching programunkat azért indítottuk, hogy szakmai támogatást adjunk az érintetteknek. Minden hónapban színes programokkal várjuk a kis- és nagycsaládosokat. Októberben fényképezkedés volt, a családi és egyéni fotók színvonalát Németh Melinda garantálta. A Szülők iskolája keretében két neves szakember érkezett hozzánk Budapestről, dr. Hamar Judit gyermekgyógyász és Bajzáth Mária mesepedagógus, a népmesekincstár szerzője. Volt bábszínházi előadás is, zenés, énekes és játékos Ringató foglalkozásaink pedig továbbra is rend szerint zajlanak. Boldogok vagyunk, hogy a Cseperedő program segítségével mindez megvalósítható!

Juhász Tímea, Perbete

Köszönet a nyugdíjasoktól

Általában októberben vagy november elején, az ősz beköszöntével válnak aktuálissá az idősek iránti tisztelet hónapja alkalmából szervezett rendezvények, ünnepségek, méltó megemlékezések. Nálunk, Nagydarócban is szép hagyomány ez már. Idén is kaptunk meghívót, melyet a polgármester asszonyunk, Vierka Rubintová és a helyi képviselő-testület tagjai küldtek. November 10-én, a helyi kultúrház nagytermében találkoztunk, ahol a szépkorúak most sajnos kisebb létszámban jelentek meg, különféle problémák – betegség, gyász – miatt. Megható, kedves szavakkal üdvözöltek bennünket, majd nagyon szép, tartalmas kultúrműsor következett a helyi óvodások, alapiskolások és a napközi otthon tanulóinak előadásában. Sokak szemében könny csillogott a meghatottságtól és az örömtől. Úgy mondják, jó öregnek, nyugdíjasnak lenni, hisz megbecsülés, szeretet és tisztelet vesz körül bennünket. Nekünk már minden nap ajándék, aminek örülni kell. A magam és a többi nyugdíjas nevében ezúton szeretnék hálás köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett e felejthetetlen találkozó szervezésében.

Dorók Erzsébet, Nagydaróc

Karácsonyi emlékeim

Manapság a karácsony sokak számára csak a nagy ajándékvásárlásra irányul, és nem a szent ünnep lényegére. Az én gyerekkoromban az üzletekben nem volt ilyen bő választék, mint most, és nem vitték túlzásba az ajándékozást. Akkoriban csak kisméretű tűlevelű fenyőfát lehetett venni, és az alatt sorakoztak a szerény, de praktikus ajándékok. Emlékszem, a hatvanas évek végén és utána is pult alatti áru volt a déligyümölcs. Csak karácsony előtt lehetett hozzájutni a narancshoz, és én is örültem, ha mogyorót és banánt kaptam ajándékba. Mivel édesanyám tudott kézimunkázni, pulóvert vagy szvettert kötött nekem. Édesapának sálat, a nagymamáknak pedig mellényt. Emlékszem, minden karácsonyra új csizmát kaptam, mert az előző évit kinőttem. Erre a célra a nagybácsim szokott pénzt adni, annak idején száz koronát, aminek nagyon örültem. A legszebb emlékeim gyerekkoromnak ahhoz a szakaszához fűződnek, amikor szentestén az egész család kivonult a református templomba. Meghallgattuk az istentiszteletet, és mi, hittanosok műsort adtunk. Volt, aki énekelt, vagy hangszeren játszott. Engem az akkori lelkipásztorunk, nagytiszteletű Vörös Béla szavalásra kért minden karácsonykor a szülőfalumban, Kamocsán. Ily méltóan ünnepeltük Jézus Krisztus születését, és ez a legdrágább ajándék az embereknek. Sajnos, ezt sokan nem tartják fontosnak, csak a tárgyi dolgokat várják.

Hostina Irén, Komárom

Karácsonyi gondolatok

Ismét eltelt egy év, hogy boldogan, szeretetben töltsük el a szentestét. Vajon mindenki boldogan, a szerettei körében lehet e szép ünnepen? Ezek a gondolatok indították el bennem, hogy egy-két sorban megemlékezzek azokról, akik ezt a napot sajnos könnyes szemmel, valahol melegedőszállásokon vagy egy hideg kapualjban töltik. Gondoljunk rájuk is, akiknek a sors csak ezt adta meg. Igaz, hogy a kis Jézus sem fényben, csillogásban született meg, csak a pásztorok és a jászol körül az állatok társaságában. De szeretet vette körül őt is, így gondolom, hogy a szerencsétlenül járt embereknek is kijár legalább ezen a napon. Ha egy-két jó szóval vagy egy tányér meleg étellel, de tudtunk nekik is egy boldog estét teremteni. Igaz, nem mindenki dúskál a javakban, de tegyük a kezünket a szívünkre, és lássuk meg, hogy az ilyenkor kicsorduló könnyek mennyivel csillogósabbak, mert ezek a könnyek nem a fájdalom, szomorúság könnyei. Ezek az öröm könnyei, mert érzik, hogy gondol rájuk is valaki. Boldogabbak lesznek talán ezen az estén ők is.

Kívánom, hogy minden kedves olvasó és a szerkesztőség összes tagja boldog karácsonyt töltsön el családja körében.

Sinkovics István, Csiffár

Karácsonyi színjáték

Tavaly karácsonykor, Ádám és Éva napján éppen a megszokott menüt főztem, melyet nem engedtek a családtagjaim megváltoztatni. Mindig ugyanazt kell az asztalra tennem: káposztalevest, kirántott pontyot és krumplisalátát. Főzés közben sűrűn hullottak a könnyeim, mert csak az járt a fejemben, mennyire szerette szegény megboldogult férjem ezeket a hagyományos ételeket. Milyen lesz az első karácsony nélküle? Féltem az estétől. Megterítettem az asztalt, pontosan úgy, ahogyan mindig, nem hiányozhatott a szenteltvíz, a kis szalmakereszt, a kenyér és a ropogós tízeurós bankjegy fiam tányérja alatt. Mire elkészültem, fiam is megérkezett. Boldog mosollyal jött oda hozzám.

– Nézd, anya, milyen szép fizetést kaptam – tette elém a szalagját. A pénz már egy nappal előtte ráfutott a számlájára, de a papírt aznap kapta meg. Tényleg nagyon csinos összeg volt, vettünk élelmiszert és szép ajándékokat is. Mindenre futotta.

– Édes fiam, gratulálok, ez már egy komoly férfihoz illő fizetés! – és megsimogattam az arcát. Büszke voltam rá, ez volt az est legszebb mozzanata számomra.

Némán vacsoráztunk. Egyikünk sem merte kimondani, de ott volt velünk valaki hiánya. A férjem fél éve halt meg, terítéke érintetlen maradt, rossz volt odanézni az üres székre. Hogy a feszültséget oldjam, elkezdtük kicsomagolni az ajándékokat, s mikor végeztünk, megjegyeztem:

– Köszönöm, fiam, ez volt élete leggazdagabb karácsonya.

– De a legszomorúbb is, anya.

– Ne búsulj, az élet nem olyan, mint amilyennek szeretnénk, hanem amit éppen hoz magával – mondtam, és vidám arcot vágtam, boldogságot színleltem, csak hogy a fiam ne érezze, valaki hiányzik a táncból, hogy ne legyen szomorú.

Még két napig tartott ez a keserves színjáték, egész ünnepek alatt jókedvet színleltem. Közben azon gondolkodtam, mi mindenre képes egy anya, hogy gyermekét boldognak lássa. Úgy gondolom, mindenre. Szép karácsonyunk volt.

Minár Cecília, Szelepcsény

Mindenkinek legyen karácsonya

Még a nyár alig múlott el, amikor ezt a kis történetet hallottam. Mielőtt elmesélném, annyit szeretnék megjegyezni, hogy sokan csak ilyenkor, karácsony előtt gondolunk a kórházban fekvő beteg emberekre, akik nem lehetnek együtt a szeretteikkel, a hajléktalanokra, akik a család nélkül, fedél nélkül töltik az ünnepet, az árvákra, akik nem lehetnek együtt az édesanyjukkal, a gyerekotthon kis lakóira, az öregotthonban maradt szülőkre, akiket az ünnepekre nem visznek haza a gyerekeik, mert a nagy rohanásban nincs idő otthon ellátni őket. Ilyenkor szervezünk gyűjtést, hogy a szegényebb családok gyerekeinek vagy azoknak, akiket előzőleg felsoroltam, egy kis örömöt, szeretetet nyújtsunk.

Vannak olyan szülők is, akiknek a gyerekeik a rossz anyagi viszonyok miatt gyerekotthonban vannak ugyan, de a nagy ünnepeket, iskolai szüneteket együtt töltik otthon. Elég gyakran előfordult már velem, hogy nehezebb sorsú gyerekekkel hozott össze a sors, ilyenkor bennem is, mint mindnyájunkban, feltör a segítő szándék.

Egy pici fiú a nevelőotthonból éppen a szünidejét tölti odahaza, az üzletben megáll a kasszánál a hátam mögött, kezében egy kevés aprót szorongatva, amelyet ki tudja, hogyan sikerült összegyűjtenie, hogy az áhított édességet megvegye, és félénken, bizonytalanul toporog, azon gondolkodva, vajon elég lesz-e a pénze. Lehet, hogy még a pénzt sem ismeri, annyira apró még ő is. Félénken ajánlom fel, hogy meg ne bántsam, válasszon valamit, én kifizetem. Megrázza a fejét, hogy nem! Neki van pénze.

Aztán más alkalomkor, egy másik testvére jött két tojásért az üzletbe. Mondtam az eladónak, adjon neki tízet, én kifizetem. A gyerek hálásan megköszönte.

Az eladónő mesélte, hogy egyszer együtt jöttek vásárolni a gyerekek. Ha fizetést kap a család, az anyjuk néha ad nekik egy kevés aprót édességre. Nézegették, hogy mit is vegyenek, majd a kiválasztott édességet meg is vették, de az egyik gyerek csak állt, és bámulta a csészéket a polcon, közben a tenyerében lévő aprót szorongatta. Megkérdezte az eladónőt, mennyibe kerül az a csésze, mert meg szeretné venni az édesanyjának karácsonyra. Meglesz ez a csésze karácsonyig? Fog még kapni ilyet? Addigra összegyűjti rá a pénzt. Az eladónő is nagyon meghatottan mesélte, lassan könnybe lábadt az én szemem is. Elképzelem, hogy karácsonykor együtt a család. Örülnek, hogy együtt lehetnek, ha szegényesen is. Előkerül a szerény reggeli után az ajándékozott csésze. A kisfiú tekintetével követi az anyját, ahogy leforrázza a csészében a kávéját, és boldog, hogy megajándékozhatta az édesanyját. Az Ő csészéjéből kortyolgatja élvezettel a reggeli kávéját. Lemondott ezért a pillanatért még az édességről is, amelyre annyira vágyott. Ez az igazi szeretet. Erről szól a karácsony. Szerető szívvel való ajándékozást kívánok mindenkinek. Áldott karácsonyt!

Jakab Irén, Szirénfalva

Jósággal bekötve

Engedjék meg, hogy az év utolsó hónapjában, a közelgő karácsonyra hangolódva, legújabb gyermekversem egy sorát címül véve, pár mondat kíséretében, képzeletbeli ajándékot adjak át azoknak, akiket a Vasárnap oldalairól ismertem meg, s akikre azóta is szeretettel gondolok.

Nagyon megérintett engem unokám elhunyt kedves doktor bácsija szüleinek küzdelmes története (8. és 11. szám). Remélem, hogy unokájukkal kapcsolatos minden kívánságuk teljesül, és Morvay Laura asszonytól végre jobb híreket is kapunk. November és december lelkileg bizonyára nagyon megterhelő a számukra, de adjon nekik egy kis erőt az a tudat, hogy hozzám hasonlóan sokan szorítanak értük. Egy hatalmas képzeletbeli karácsonyi csillagot küldök szeretettel megtöltve és jósággal bekötve, meg egy kívánságteljesítő angyalt, hogy vigyázzon rájuk.

Mindig nagy érdeklődéssel várom Marosz Diána írásait a Vasárnapban. Van egy olyan érzésem, hogy ez a Magyarországról ideköltözött kedves hölgy küldetést teljesít Észak-Szlovákiában. Középiskolás diákéveim alatt én is öt évig éltem északon színtiszta szlovák nyelvi közegben. Apukám szlovák volt, de mivel szüleim pici koromban elváltak, és én anyai nagyszüleimnél nevelkedtem magyar környezetben, így ott északon sajátítottam el igazándiból a szlovák nyelvet. Közben nagyon sok jó emberrel megismerkedtem, akik elfogadtak és segítettek, de bizony akadtak olyanok is, akiknek céltáblája lettem. Máig nagy szeretettel emlékszem azokra a csodaszép népdalokra, amelyeket az iskolai kirándulások alkalmával énekeltünk. Hiszem, hogy Diána is találkozott jó emberekkel, akikről majd ír, de nagyon várom mókás, tanulságos és elgondolkodtató történeteit is. Neki és „kincskeresőinek” is egy hatalmas karácsonyi csillagot küldök.

A harmadik képzeletbeli csillagot Zsuzsa asszonynak küldöm, akiről a Vasárnap 44. számában olvastam. Az ő élettörténete rendkívül felkavaró és megrázó. Aki nem élt át hasonlót, az el sem tudja képzelni, mit kell nap mint nap kiállnia. A róla szóló írást olvasva arra gondoltam, micsoda szerencse, hogy lányának, Évinek nincs gyermeke. Az ő helyzete ugyanis még elkeserítőbb lenne. Látnia kellene édesanyját berúgva, betépve. Sajnos ott, ahol az orvostudomány jóformán tehetetlen, csodára lenne szükség. Hiszem, hogy Zsuzsa asszonynak tartogat még a sors jót és szépet is. Kívánom, legyen méltó támasza, akár egy szerető társ, akár társadalmi vagy vallási közösség formájában, hogy új erőre kapva tudjon gondoskodni Éviről.

Egy-egy képzeletbeli karácsonyi csillagot küldök a Vasárnap főszerkesztő asszonyának, szerkesztőinek, riportereinek, tudósítóinak és dolgozóinak is. Az ő érdemük, hogy ilyen színvonalas, életünk minden területét felölelő, a társadalmi paletta összes színében pompázó, minden korosztály igényeit figyelembe vevő, régi értékeit megtartva megújulni tudó lapunk van.

És természetesen csillagot küldök a Koperta rovatba íróknak is, akik településeink életéről tudósítanak, a minket érintő társadalmi és politikai eseményekről mondanak véleményt, avagy bemutatják a múlt egy-egy szeletét. Aki teheti, írjon, ne tegye le a tollat, hiszen közösségünkben minden vélemény fontos, és mindenki számít.

Végezetül mindnyájuknak és a Vasárnap minden kedves olvasójának békés, boldog ünnepeket kívánok.

Fűri Iringó, Gúta

Kedves Vasárnap!

Gratulálok a színvonalas magazinhoz, nagyon tetszik a lap, és mindig újabb és újabb cikkeket jelentetnek meg, ami érdekes és tanulságos, nagyon szívesen olvasom soraikat. Most, hogy jön a karácsony, szeretnék én is csatlakozni egy szép verssel, amit nagynénim írt Fülekről még 2010-ben, a 82 éves Baláž Magdolna. Akkor még nem gondolta, hogy megéri a nyolcadik X-et. Szerencsére erőben, egészségben van a mai napig. Ezúton kívánok neki is, Önöknek és olvasóiknak szép és tartalmas, békés karácsonyt.

Kováčik Ilona, Rimaszombat

Köszönetet mondok

Köszönöm a reggelt, hogy felvirradtam

Köszönöm a napot, mely a fejem felett ragyog

Köszönöm a holdat, mely ablakomon besüt

Köszönöm a csillagokat, melyek nekem is tündökölnek

Köszönöm a levegőt, amelyet belélegzek

Köszönöm az esőt, mely lemossa könnyeimet

Köszönöm a szelet, mely simogatja arcom

Köszönöm a földet, melyen lépegetek

Köszönöm a virágokat, melyek nekem is illatoznak

Köszönöm a két szemem, hogy mindent láthatok

Köszönöm a két kezem, amit néha-néha imára kulcsolok

Köszönöm a lábaimat, hogy járni tudok

Köszönöm a szívem, amibe szeretet lakozik

Köszönöm az agyam, amivel még tudok gondolkodni

Köszönöm az erőm, amit még fel tudok használni

Köszönöm a hitem, ami Istenhez vezet

Köszönöm a családom, akik szeretnek engem

Köszönöm a kék eget, mely tisztítja lelkemet

Köszönöm a madarakat, akik dalolnak nekem

Köszönöm a fákat, melyek a levegőt tisztítják

Köszönöm az állatokat, érzéseiket nem hazudják

Köszönöm a lenyugvó napot, hogy lepihenjek

Köszönöm az éjszakát, hogy álmaimat megálmodjam.

Ezt mind-mind Neked köszönhetem

Drága jó Istenem, ki vagy és leszel

Mindörökkön örökké

Ámen.

*

Ismételten meggyőződhettünk arról, milyen igazmondó és szép írásai vannak a Naplóban Szászi Zoltán kollégájuknak, mint pl. a legutóbbi, az őszt érintve. Megemlíti az egyszerű embereket, akik egész életükben sokat dolgoztak és dolgoznak, akiknek soha senki nem emel szobrot, soha életükben és haláluk után sem kapnak kitüntetést meg medált, de akik nélkül ebek harmincadjára jutna ez az ország. Még sok ilyen figyelemre méltó írást kívánok neki, és sok jót a Szerkesztőségnek is!

Petőcz M., Komárom

*

Megérkezett a tartalmas, az olvasók receptjeivel gazdagított Ennivaló okos naptár. Nagyon szépen köszönjük, sok ötletes recept van benne, mind a magyar és szlovák munkaszüneti napok, névnapok. Én már egy jövő évi orvosi vizsgálat időpontját bele is jegyezhettem. Nagyon hasznos, praktikus ajándékot kaptunk, még egyszer köszönjük, és kellemes, szép adventi napokat kívánok:

Dorók Erzsébet és családja, Nagydaróc

*

Tisztelettel szeretném megköszönni a 2018-as Ennivaló okos naptárt. Kívánok a szerkesztőségnek sok sikert és erőt, egészséget a továbbiakban is!

Balogh Margit Gútáról

*

Gratulálni szeretnék a Vasárnap szerkesztőségének, a színvonalas és megható élményekben gazdag riportok szerzőinek, külön a Kopertába íróknak, sok-sok tanulságot és igazságot lehet a lap oldalain olvasni. Ezúton kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt a csapatnak, valamint a lap minden kedves előfizetőjének.

Tóth Sándor, Dunaszerdahely