Állunk rendelkezésére!

Emlék a múltból

Nemrég kezdtünk újra új évszámot írni, s már a húsvét is mögöttünk van. Mi, idős generáció szorongva veszünk róla tudomást, sajnáljuk is kicsit magunkat, talán ez lesz az utolsó? Nehéz, krízissel küzdő év volt a tavalyi, átélte az egész világ, átéltük mi is, most, mintha javulna, és most hagyjuk itt? Tudjuk, az élet maga is ajándék, a befejezés mindnyájunkra vár. Illő lenne egy kis rekapitulálás. Érdekes, a múltból egy kedves epizód jut az eszembe. A szocialista, de enyhülő időszakban (Dubček) sikerült kieszközölnöm egy tíznapos utazást 35 embernek. Öt kapitalista országon keresztül Rómába, a szakszervezet segítségével, melynek elnökségi tagja voltam. Szolgálatunkra bocsátottak egy egész vasúti kocsit. Mikor az üzemi tanács az igazgatóval az élén átvette a kiszemelteket, feltűnt egy munkás neve, dr. Žemla. Az üzemrészleg vetette fel, hogy kétséges, visszajön-e. Kétszer akarta titokban elhagyni az országot, büntetésből dolgozott nálunk, az illető szaléziánus pap volt. Ő biztosított, hogy visszajön, úgyis történt.

Később ez a porig alázott pap valóságos áldás volt számunkra. Öt idegen nyelven beszélt. Rómában, a végállomáson egy szlovák barátja (szintén pap) várt minket, és lett a kalauzunk. Csak azt fájlalta, hogy savanyú káposztát nem hoztunk neki. Kieszközölt számunkra a boldog emlékű VI. Pál pápánál a Szent Péter-bazilikában egy audenciát, sőt a város alatti katakombában is jártunk. Az audencián felejthetetlen élményben volt részünk. A szentatya úgy üdvözölt szeretettel, ahogy talán senki mást. Dr. Žemla fordította a szavait, amiket felénk közeledve mondott: „És most nagy szeretettel üdvözlök egy kedves kis csapatot, ők a vasfüggöny mögül jöttek. Fogadjuk és üdvözöljük őket nagy szeretettel. A zúgó taps után nemcsak a mi szemünk volt könnyes, mert ugyanilyen fogadtatásban volt részünk a Bazilikában is, ahol szintén egy szaleziánus pap várt ránk. Kívánok édes hazánk minden lakójának szép élményeket, jó erőt, egészséget és bő Istenáldást barátainknak és ellenségeinknek is.

Kiss Anna

Hagyományőrzés Nagykapos

A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre került a Nagykaposi Szabadidőközpontban a húsvétitojás-festés a Lánc-lánc csoport közreműködésével, akik a hét folyamán az előző évekből megmaradt tojásokból kiállítást is rendeztek. Már a 6. tojásfestő versenye került sor, mely a nagykaposi iskolákból érkezett gyerekek között zajlott: Erdélyi János Alapiskola, Speciális Alapiskola, Hidaskürti Magán Szakközépiskola (kihelyezett részleg), Dunaszerdahelyi Magán Szakközépiskola (kihelyezett részleg), J. Kráľ Utcai Szakközépiskola, valamint az Ifjúsági Parlament tagjai, akik egyben a gimnáziumot is képviselték. Kellemes volt a hangulat, nehéz dolga volt a zsűrinek, a versenyzők elképesztően ügyes munkákat hoztak otthonról is. Első helyen az Erdélyi János Alapiskola, másodikon a Hidaskürti Magán Szakközépiskola (kihelyezett részleg) végzett, harmadik a Speciális Alapiskola lett. A Szuper tojás díjat Híres Máté, az Erdélyi János Alapiskola tanulója nyerte. Egy különleges meglepetés is ért bennünket, az észak-karolinai metodikus egyház önkéntesei látogatott el hozzánk. John A. Jonson, akinek maga a Vasárnap ügyes kezű Czap Magdolnája ajándékozott egy különleges, saját festésű kézzel tojást.

A verseny után a felnőtteké volt a terep, eljöttek a nyugdíjasklub tagjai és a Mokcsakersész Nőszövetség képviselői Végső Zsuzsanna vezetésével. A vendégeket J. Michalikné saját verssel köszöntötte, Poláčkóné pedig egy népdalt énekelt. A különleges vendégen kívül a metodikus egyház tiszteletes asszonya és férje is megtisztelt, akik a résztvevőknek saját kezűleg készített feszületet ajándékoztak. A vendégek sok szép és maradandó emlékkel, tojásdíszítési technikával gazdagodtak. Remélem, a jövőben is találkozunk ezen a hagyományokat ápoló és féltve őrző rendezvényen.

Mgr. Szabó Anita, Ing. Šipos Silvia

A tanár hatása

Egy nemrég látott dokumentumfilm egy régi, ötvenhét évvel ezelőtti történelemórát idézett fel bennem. A film Tacitus római történetíró Germánia című művének átirata alapján készült, az ókorban, a mai Németország területén élt legyőzhetetlen (a rómaiaknak is sok problémát okozó) germánok hősiességéről szólt, mely mítosz alapján állította fel Himmler is a fajelméletét. Akkor én fiatal tanárom a náci fajelméletről szóló érdekes és figyelmünket lekötő magyarázatának hatására már a tanórát követő szünetben egy versikét írtam. Íme:

„Nem különös a germán faj,

élettérre nincs szüksége,

nem hiszem én, hogy ez a nép

az enyémtől többet érne.”

Ezt a négy sort, mivel gyakran felidézem, az elsuhant évtizedek sem törölték ki emlékezetemből. Félreértés ne essék, levelem célja nem e versike közlése, hanem annak a hatásnak az érzékeltetése, amit tanárom magyarázata váltott ki bennem. Az oktató által jól felépített és vezetett tanóra még az audiovizuális eszközök korában is pozitív hatással van (lehet) a tanulókra. Remélem, hogy a magyar tannyelvű iskolákban tevékenykedő pedagógusok (is) tudatában vannak ennek.

Budai Ernő, Százd

Közösségépítés magyar szóval

Comenius bölcs tanítása szerint „Gyermekek színpadra lépése: az élet iskolája!”, amivel kapcsolatban többször is hangsúlyoztam: hogy csak akkor, ha nem öncélú magamutogatásról van szó. Volt Rivalda tanfolyamunk jelmondata szerint: A művészet élni segít! A színpad gondolkodni tanít! Előbbiért érdemes, utóbbi nélkül felesleges minden igyekezet. Valódi színházélményre évtizedekkel később is szívesen emlékezünk, hatástalan színpadi látnivalót csakhamar feledünk. A Kistérség Színtársulat emlékezetes pillanatok átélésének lehetőségét ajándékozta az István, a király rockoperával. Most a Társulat Diákszínpada kínált kellemesen hasznos szórakozást az Imádok férjhez menni! zenés vígjátékkal. Könnyed humorral ízesített, kedvelt slágerrészletekkel fűszerezett „könnyű ételt” kínáltunk. Fogyasztása közben ki-ki eldönthette, miért érdemes önzetlen, őszinte párkapcsolatban élni. A zenés vígjáték cselekménye ugyanis egymás kijátszásának hamis öröméről, a felszínes kapcsolatok kockázatáról is szól. Több okból is elismerés jár a bátor szereplőknek:

1. Hazai csoportok körében ismeretlen ez a műfaj. 2. Egyetlen nagyszínpadi próba után kellett közönség elé lépnünk. 3. Rendkívül nehéz feladat tapasztalat nélkül egyedül megszólalni (táncolni, énekelni), és közben teljes összhangban játszani a többiekkel. Nem csoportosan, nem cikázó, hibákat is rejtő fénysugarak között, hanem nyílt színen, helyes magyar kiejtést és hangsúlyt keresve, arcjátékot is vállalva, a sok-sok helyzetkomikumot felismerve, kedvvel, egymást segítve, szeretettel. Igen, ez a tehetséges kis csapat szeretnivaló, összetartó közösséget épített hihetetlenül rövid idő alatt! (Sürgetett a bp-i támogatás határideje.) Így a kelleténél kicsit korábban, február 22-én és 23-án (az anyanyelvek nemzetközi napját követően) boldogan éltettük a magyar szót, köszöntve a múlt évben 170. évfordulóját ünneplő Pázmány Péter Gimnáziumot. Tisztelettel köszönjük az előadás védnökének, PaedDr. Peternai Zsuzsanna igazgatónőnek, hogy megértéssel segített! Köszönjük a Szombat Károly ének- és zenetanár vezette kiváló zenekar magas színvonalú teljesítményét! És köszönjük Ing. Pischinger Géza polgármesternek, valamint vagy harminc támogatónknak a „névtelen” segítséget! Örömmel várjuk iskolák, szervezetek, önkormányzatok jelentkezését, hogy őket is megajándékozhassuk a sok nevetés, vidámság igazi élményével! AKistérség Színtársulat (035 / 640 22 11) nevében:

Juhász Mária, Érsekújvár

Postapanasz

Már többször előfordult, hogy a postán sürgős csomagot adtam fel, és csak egy hetére érkezett meg a címzetthez, addig a tartalma megromlott. Máskor meg a nagyon precízen és alaposan becsomagolt törékeny küldemény összetörve ért célt, holott a csomagra a helyi postán ráragasztották a törékeny jelzést. A helyi postahivatalban aligha követtek el hibát, mert úgy tették odább, mint a tojást. Csakhogy valahol máshol már nem így jártak el. Egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy törékeny jelzéssel ellátott csomagot nem szabad dobálni, sem rálépni. A küldemények feladásáért nem keveset fizet az ember. És ha fizet valaki a szolgáltatásért, joggal várja el, hogy a kifizetett pénze ne ablakon kidobott pénz legyen.

Vass Tibor, Köbölkút

Kedves Vasárnap!

Köszönetünket fejezzük ki Fehér Terézia hittant oktató tanárnőnek és drága családjának, valamint Nagy Pál plébános úrnak a családunk iránt tanúsított önzetlen segítségéért. A nem várt és nem kért segítség valóban onnan érkezett, ahonnan nem vártuk és nem kértük, a legjobb időben, amikor már nem számítottunk rá. Isten jutalmazza meg őket a családunk megsegítéséért. Sok örömet kívánunk a hivatásuk további gyakorlásához, és hogy általuk még nagyon sok örömben legyen részük sokaknak. Visszacsalogatták a gyermekeink és családunk szívébe az örömet, szemünkbe újra a ragyogást, mert észrevették más szemében és más szívében a bánatot és a nélkülözést.

Egy újra boldog család a Csallóközből

Még a tavalyi 45. számban olvastam a Kopertában dr. Peczena György írását. Nagyon örülök, hogy van, aki felfigyel az olyen emberekre, akik talán önmagukat lebecsülik, de itt, a Kopertában felfedezi az olvasó, milyen tehetség van bennük. Mivel kezdettől előfizető vagyok, minden lapot megőrzök, mert ez nekem kincs. És bizony van, mikor előkeresem a régieket, és visszaidézem az olvasottakat. Mint nemrégiben Grébner Margit Háborús naplóját, s eszembe jutott, mennyire vártam annak idején a folytatást. Egyezett a mi sorsunkkal, én egy évvel fiatalabb vagyok, de azok a borzalmak még mindig úgy élnek bennem, mint ahogy akkor történtek. Ezúton köszönöm Margitkának (ha így nevezhetem?), hogy közre adta azt, amit ő átélt 14 évesen. Még egyszer köszönöm.

Most pedig köszönöm a nagykövet úr írását a Genfi-tó partjáról. Beavat minket, olvasókat a legmagasabb értelmiség köreibe, a diplomata mindennapjaiba, ami bizony nem nevezhető könnyűnek. Idegfeszítő, fáradságot, akár életveszélyes. Mi pedig azt hisszük, milyen jó nekik! Alig várom, mi lesz a következő története.

Kálmán Lajosné

A HúsvétVasárnap irodalmi melléklet gyönyörű, gratulálok! Ebben verhetetlenek. Csak így tovább. Hűséges olvasójuk:

Minár Cecília, Szelepcsény