Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!
Az utóbbi időben érte Önt egy-két atrocitás a Kopertában, ami engem elszomorított. Tudom, milyen érzés, mivel magam is átéltem a 12 évi polgármester-helyettesi funkcióm végén, hogy én voltam a bűnbak a 2010-es árvíz alkalmával. Hiába tudtam, hogy csak a keserűség beszél az emberekből. Saját tapasztalataim alapján tudom, hogy ha egy vezető személyiség egy 100%-os mércével mért dologból 99%-os sikersorozatot képes kihozni – függetlenül attól, hogy teljesen tökéletes ember nem létezik, tisztelet a kivételnek –, lesznek, akik az 1 százalék sikertelenséget fogják kritizálni. Az én esetem annyival különbözhet az Önétől, hogy 65 éves koromra úgyis terveztem a funkció leadását (még így is maradt öt), de most már vissza is sírnak egyesek, hiszen a fiatalokból egy sem ért el Vígtelkéről elegendő szavazatot, így képviselő nélkül maradt a falunk. Mégis be kell segítenem a közügyekbe is.

Májusi dal
M ájusi dalt küldök Néked
Á brándosat, virágképet
J ácintot, pirosat, lilát
U gra-bugrás mókust, cicát
S űrű eső hogy megmossa
I llatos kelyhét fodrozza
D élibábos róna zöldül
A szép menyecske megpördül
L ovas legény nyeregbe ül

Isten éltesse a májusban születetteket és névnapjukat ünneplőket!
Bokros Gyula, Vígtelke

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!
Több évtizedes előfizetője vagyok a Vasárnapnak. Szeretném pár mondattal kinyilvánítani véleményemet, esetleg javaslatot adni a tartalom kibővítésére.
Először is összegezném azt, ami tetszik, majd amivel nem értek egyet, és amit javasolok. Mielőtt még hozzákezdenék, személyesen Önhöz szeretnék szólni. Több kritika éri a lapot, beleértve az Ön személyét is. Nem csodálkozom rajta, mert ezt különböző korosztályú, érdeklődési körű, műveltségű és képesítésű polgár olvassa. Más a véleménye egy egyszerű falusi embernek, mint egy egyetemet végzett olvasónak. Egy azonban közös bennük, hogy magyar lapot olvasnak, joguk van tehát véleményt nyilvánítani. Ezt meg is teszik, de szerintem nem mindig a legkulturáltabb módon. Ön legyen büszke arra, hogy mint nő éveken át az élen áll, és nem veszíti el a hitét még a nem mindig alkotó jellegű kritika miatt sem. Arra a mondatára hivatkoznék, hogy csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.
Nagyon tetszenek a különböző témákkal foglalkozó füzetek. Most azonban kimondottan köszönetemet szeretném kifejezni az Anyanyelv-használati útmutató megjelenéséért. Bár általánosságban ismerem, de más az, szó szerint olvasni és részletesen ismerni.
A lapban már megjelent megjegyzés a keresztrejtvénnyel kapcsolatban. Ön reagált is rá. Sajnálom, de én is azon a véleményen vagyok, hogy nagyon gyakori benne a hiba. Néha inkább rejtély, nem pedig rejtvény. Én nagyon sok magyarországi keresztrejtvényt fejtek, azok számomra szórakozást, míg néha ez bosszankodást okoz. Felsorolok egypár példát: négyzetek eltolódása vagy a benne leírt szöveg felcserélése, nem beszélve a rövidítésekről. Tudom, Ön nem ellenőrizhet mindent, de azért egy kisebb megrovást megérdemelne a keresztrejtvény készítője.
Hiányolom a Kelet-Szlovákiáról szóló cikkeket, nagyon ritkán jelennek meg. Az az érzésem, hogy Kassa és a még távolabbi kelet olyan távol van Pozsonytól, mint a CSSZK idejében Pozsony volt Prágától. Kassáról nagyon sokat lehetne írni: II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatban – a székesegyházban van a sírboltja, a Rákóczi-házban nagyon szép az emlékszoba, amely azzal a bútorral van berendezve, amelyben Rodostóban élt. Itt született Márai Sándor, a Löffler Múzeumban – Löffler Béla házában, amelyet Kassa városnak adományozott – megcsodálhatók a kassai magyar szobrász művei.
Végül szeretném Önöket megkérni, hogy közöljék a Kalligram könyvkiadó címét, esetleg telefonszámát is.
Én is azon olvasók közé tartozom, akik nem szívesen közlik nevüket, címüket. Nem azért, mert szégyenkeznék a leírt szöveg miatt, de manapság nagyon gyakori a lopás, rablás, zsarolás, gyilkolás, és ezt szeretném elkerülni. Maradok további előfizetője és hű olvasója a Vasárnapnak.
Juci, Kassa

Kalligram spol. s.r.o., Staromestská 6/D, P.O. Box 223, 810 00 Bratislava 1
Tel./fax: 02 544 15 028, E mail: kalligram@kalligram.sk

Kedves Olvasóink!
Levelet azért (is) írunk alá, mert tudjuk, kinek szántuk, s ha véleményünkkel megtiszteltük, a nevünket sem tagadhatjuk meg tőle. Ez alapvető szabály. Ráadásul a posta is megköveteli a feladó feltüntetését. Aki tart bármitől/-kitől, az ne írjon levelet. KÉREM! Természetesen mindenkinek jogában áll, ha a lapban nem kíván névvel szerepelni, ne kelljen. De a szerkesztőség felé vállalnia kell magát mindenkinek, egyébként komolytalan bármi érve. KÖSZÖNÖM.

2011. 11. 11. – 11.00
Ekkor találkoztunk Komáromban, hogy 50 éve a hajógyár mellett létesített inasiskolában érettségi után másfél év alatt megszereztük a villanyszerelői oklevelet. Így huszonketten kaptunk a kezünkbe szakmát. Ezután voltak, akik tovább tanultak főiskolán, ipariskolában, maradtak a szakmában egészen nyugdíjazásukig, de olyanok is, akik más területen dolgoztak. Nekünk akkor ott csak szaktantárgyakat oktattak. Hetente egy nap volt elmélet, négy gyakorlat. Először a hajógyári szigeten folyt az oktatás, de három hónap elteltével már be voltunk osztva a karbantartókhoz és a gyártásba a MOL és a teherhajókra. Ez az oktatási rendszer egyedülálló volt az egész országban, utánunk még talán egy évfolyam volt, akik így szerezhettek képesítést.
A találkozót szervező B. Ivánnak 11 élő diáktársat sikerült fáradságos munkával felkutatnia, abból nyolcan jelentünk meg. Volt, aki időközben megbetegedett, egy külföldön él, a többi sajnos meghalt.
A Klapka-vigadó külön helyiségében ünnepeltünk, nagyszerű volt. Mindenki beszámolt az eltelt 50 évről, volt mit hallgatnunk. Emlékek is előkerültek, például a Nádor utcai internátusból, ahol a nem bejárók laktak. Én például Sz. Béla barátommal (aki már nem él) majd minden Matesz-bemutatón ott voltam. Ő együtt érettségizett a pozsonyi Duna utcai magyar gimiben Dráfi Mátyással. Matyi szerezte a jegyeket, mert akkoriban telt ház előtt mentek a bemutatók. Sajnos azóta nem volt módom személyesen találkozni kiváló művészünkkel.
Paulovics László

Palóc húsvéti napok
Még az időjárás is kegyes volt a fülekiekhez, nagyon szép szertartásokban vehettek részt templomunkban. Köszönet a ferences atyáknak a régi szép vallási hagyományok felelevenítéséért, a Pro Cultura férfikórus, kántorunk közreműködéséért (Passió stb.), mellyel még szebbé tették még az esti feltámadási gyertyás körmenetet is. Húsvéthétfőn a már hagyományos Palóc húsvéti napok a füleki várban című nagyszabású rendezvényen vehettek részt az érdeklődők, mely a már előre elkészített ételek (sonka, tojás stb.) megszentelésével, áldásával kezdődik. A lovasbemutató után a meghívott külföldi és környékbeli népi táncosok, valamint a füleki Szederinke, Kis, Nagy Rakonca táncosai mutatkoztak be. Városunk szülötte, Szvorák Katalin művésznő pedig minden meghívásnak eleget tesz, mindig nagy szeretettel jön haza énekelni.
A vármúzeum Bebek-tornyában Lélek által szemlélve – esztétikum és öltöztetett szakrális Mária-ábrázolások a Palócföldön címmel nyílt kiállítás. A sok látnivaló után bárki megkóstolhatta a Helyi Banya szervezet asszonyainak frissen készített tócsnijait (krumplibaba), molnárkalácsait.
Szabó Irén, Fülek

Szellemiség tettekkel!
Tanulni sohasem késő. Mindig tanul az ember. Jó pap holtig tanul… Szeretem az örök igazságokat tartalmazó szólásokat, közmondásokat. Örömmel osztom hát meg másokkal is egy emlékezetesen szép délután tanulságát. Ógyallára igyekeztem április 15-én. Kedves meghívás siettetett a Legkedvesebb versem irodalmi délutánra. A Csemadok ógyallai alapszervezetének vezetősége ezzel a rendezvénnyel tisztelgett a magyar líra kiválóságai előtt a költészet napja alkalmából. Példamutatóan! Mértéktartó válogatással, kifinomult ízléssel. Ilyenkor kerül felszínre az értékteremtő akarat mögött rejlő műveltség, amely sohasem kíván kitűnni, csak gazdagítani és mások által is gazdagodni. Kellemes, elegáns környezetben foglaltunk helyet. Minden, ami ott történt, összhangban volt. Talán egykori kolléganőm, Molnár Mária nyugdíjas pedagógus tanácsai is ott rejtőztek a döntések mögött, átgondolt, lélekre és értelemre egyaránt ható programnak lehettünk ugyanis közvetlen részesei.
„A művésznek gondolatokat kell ébreszteni, / Érzelmeket lángra gyújtani, Felrázni vagy meggyötörni, / S újabb tettekre serkenteni a szellemiséget.” Feszty Árpádnak, Ógyalla híres szülöttének gondolatával nyitotta meg az ünnepivé emelkedett irodalmi délutánt Radosicky Györgyi, az alapszervezet elnöke. „Nagy szükségünk van a művészetekre, hogy árnyaltabbnak, szebbnek lássuk magunk körül a világot, s így tartalmasabb, értékesebb életet tudjunk élni” – mondta. Őszinte hittel, harsányságot, pátoszt mellőzve, okosan, kiválóan. Szinte megadta az alaphangot, mint a kórusvezető karénekkezdés előtt. Aztán egymást követte Darázs Sylvia műsorközlő, Petrás Mária zongorajátéka és Szvrcsek Szabó Anita színművésznő (Komáromi Jókai Színház) ritka élményt nyújtó verses bemutatkozása. Megcsodálhattuk a gútai Becse Szabó Ilona operaénekesnő hangját, Bögi Szilvia zenetanárnő zongorakíséretét, Futó Ferenc és Kollár József zenés közreműködését. Örülhettünk Erdélyi Tímea református tiszteletes vallásos előadásának, Kocskovics Gabriella, Bódis Kornélia, Bagin Tünde és Petheő Attila kitűnő versválasztásának, valamint a Horváth Mária és Tóth Szilvia által előadott megzenésített verseknek. Tapsolhattunk a Horváth Mária óvónő munkáját dicsérő apróságok (Gyurcsovics Ádám, Kovács Aletta, Lebó Klaudia, Lebó Nikolett) bűbájos szereplésének, és sorra került – a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda pedagógusainak köszönhetően – a szintén jó szívvel fogadott nagyobb gyermekek (Deme Attila, Fejes Vivien, Jókai Lilla, Petrás Mária, Tóth Bianka) fellépése is. Versmondással csatlakozott hozzájuk Horváth Bettina, és gyönyörű, ismert dallal Pasztorek Cyntia. Közben Szvrcsek Szabó Anitával beszélgetett a pályaválasztásról és az azóta megtett útról Tóth Szilvia.
Valamennyi közreműködő fontosnak tűnt, mert mindenki a legjobb képessége szerint járult hozzá ahhoz a magas színvonalhoz, amelyet manapság oly ritkán tapasztalhatunk. Véleményem szerint ez az ünnepivé varázsolt hétköznapi csoda azért jött létre, mert nem félreértelmezett szereplésvágy, nem magamutogatás volt jellemző rá, hanem a művészetek, az irodalom és a zene tisztelete. Nélkülözhetetlen alázattal! Ezt kellene megtanulni másutt is! Mindazoknak, akik közönség elé lépnek. Bárhol, bármikor. A kifogástalan rendezvény Barthalos Diana, Barthalos Roland, Csontos Zsuzsanna, Darázs Sylvia, Deme László, Holecz Mária, Horváth Mária, Pasztorek Milan, Radosicky Csaba, Varga Edit és Radosicky Györgyi remek összmunkáját is dicséri. Példaként szolgálhatnak bárkinek szervezettség és színvonal tekintetében is.
Juhász Mária, Érsekújvár

Főhajtás
„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr” (Zsolt.k.33:12). Ez a bibliai idézet van arra a kopjafára faragva, melyet Csicsói Nagy Géza fafaragó készített néhai Gáspár Tibor sírja mellé. Felavatására április 28-án, a tanár úr születésnapján került sor a komáromi református temetőben. Katona István volt tanítvány méltatta a gazdag életpályát, beszédébe beleszőve egy-egy személyes emléket és a közösen átélt nem éppen kellemes epizódokat is. A csicsói megemlékezők különösen büszkék voltak arra, hogy Gáspár Tibor, akinek nagyapjáról, Gáspár Sámuelről kapta nevét a helyi alapiskola, több alkalommal is megfordult falujukban mint magyar ünnepek szónoka. Mi, kulcsodiak pedig szülőfalujából hoztuk el a megemlékezés virágait. Képviseltették magukat a család mellett a régi tanítványok, kollégák, barátok, tisztelők, valamint a kulcsodi református hitközösség, melynek Gáspár Tibor tiszteletbeli presbitere volt.
Halgas Ildikó, Kulcsod