Aliz Csodaországban

A különösen megnyerő, érsekújvári Stancz Aliz szerzett ugyan gyógytornászi végzettséget, de adminisztratív dolgozóként keresi kenyerét. Délután négyig. Akkor hazamegy, megfőz párjának és két gyermekének – a főiskolás Valternek és a gimnazista Artúrnak. Este hétkor külön szobába vonul, és akkor kezdődik a csoda.

„Öt éve jött a szerelem. Bálba készültem, érdekes ruhát szerettem volna. Anyu régi estélyi ruhái mind gyönggyel voltak hímezve. Azt gondoltam, ezt talán én is meg tudnám csinálni. Korábban sokat kézimunkáztam, kötöttem, varrtam. Nyári szünetekben muzslai nagymamám régi Singer varrógépén gyártottam előbb a babaruhákat, majd gimnazistaként már magamnak varrtam. Kézimunkázni is tőle tanultam meg” – emlékezik vissza.

Az interneten lelt rá a kézzel fűzött ékszerekre. Minden mintához meg lehet találni a leírást is, hogyan kell fűzni. A rajzok hasonlóak a horgolásmintához, csak meg kell tanulni őket olvasni. „Kitartónak kell lenni. Autodidakta módon megtanultam a négy alapmintát; tulajdonképpen minden összetett minta az alapöltésekből készül. Aztán jelentkeztem egy háromnapos oktatásra Budapesten, de a legtöbbet igazán csakis gyakorlással sajátítja el az ember. Rengeteget fejtettem.”

Aliz az elsőrendű alapanyagra esküszik. Féldrágakövekkel, Swarovski kristállyal, japán Miyuki és TOHO gyöngyökkel dolgozik, amelyeket külföldről rendel. Léteznek lélegzetelállító, exkluzív, 24 karátos arany, platina, titán borítású gyöngyök is.

„Először kizárólag saját magam részére készítettem ékszereket. Utána összeismerkedtem egy lánnyal, akinek felfigyeltem egyedi, kézzel fűzött láncára a nyakában. Azt ugyanis fel lehet ismerni. Később vele alapítottuk meg a gyöngykedvelők klubját. Három évig a helyi Anton Bernolák Könyvtárban tartottuk a foglalkozásokat, majd útjaink különváltak. Most már van saját alkotóműhelyem, amelyet a THOVT Polgári Társulás keretében bérelünk. Kétszer hat fős csoportokkal foglalkozom, többel egyszerre nem is lehet, mivel szeretem egyénileg is mindenkinek megmutatni a fogásokat.”

Kétszer ugyanazt a mintát nem fűzi meg ugyanabban a színkombinációban, sem ugyanazokkal a gyöngyökkel, mert úgy véli, a nők nem szeretik, ha az utcán szembejön velük az az ékszer, amelyet viselnek. Ha rendelésre dolgozik, mindig kér fényképet. Látni akarja az arcát, alkatát annak, aki számára alkot. Ilyenkor elképzeli az illető színvilágát. Fontos, hogy a készülő ékszer illjen viselője egyéniségéhez.

„Előfordult, hogy megrendeltek valamit, el is készítettem, aztán mégsem tudtam rávenni magam, hogy eladjam. Egyszerűen láttam az illetőn, hogy nem igazán értékeli. Kell, hogy örömét lelje benne, aki viseli. A kézimunkáról egyébként is azt gondolom, hogy nem lehet megfizetni. Volt rá példa, hogy a saját magamnak készített láncot kivették a nyakamból, hiába mondtam, hogy én ezt már hordtam, szívesen készítek hasonlót, az a bizonyos darab kellett az illetőnek mindenáron. Nekem tulajdonképpen nincs is sok ékszerem. Inkább csak fülbevalóim vannak.”

Inspirációt főként a világhálón gyűjt, ahol sok gyöngyékszer-készítéssel kapcsolatos blog található. Szívesen jár Budapestre, ahol számtalan ilyen jellegű rendezvény zajlik. Ilyen a Gouba (ismertebb nevén a Gozsdu Bazár, vagyis Élménypiac a belváros szívében) vagy a Mesterségek ünnepe, ahol gyöngyfűzők, keramikusok, tűzzománcozók, nemezelők állítják ki kifinomult alkotásaikat.

Két éve szülővárosában Aliz is bemutatkozott a nagyközönségnek. Gyöngy és gyapjú című kiállításán ékszerei Vanek Angelika nemezelt kalapjai és táskái mellé kerültek. Egyből beleszeretett ebbe a technikába is, olyannyira, hogy hamarosan el is sajátította. „Egyformán vonz az ékszerkészítés és a nemezelés, egyformán fontosak számomra, pedig egyik üveg, ezáltal hideg, a másik meleg gyapjú. Hidegebb időben inkább nemezelek, hiszen ahhoz forró víz kell; mellette egész éven át fűzök. A nemezelés komoly fizikai munka. Nyolc óra hosszig gyúrom a gyapjút, ehhez jó erőnlét kell. Gyöngyfűzéskor laptopon vetítem ki a mintát, közben régi magyar filmeket, hangoskönyveket, komolyzenét hallgatok.”

November végén az érsekújvári Fő téri kultúrházban Aliz bemutatta legújabb kollekcióját, ezúttal Juhász Zsuzsa festett selyemsálaival együtt. Kiállításuk címét nem nehéz kitalálni: Gyöngy és selyem. Egyébként pedig tovább foglalkozik védenceivel a klubban, mellette járja a környékbeli iskolákat, ahol kreativitását igénylő lányok, fiúk várják. „Részt vettem a kürti alapiskola nyárváró rendezvényein, együttműködöm a szímői és helyi alapiskolával, valamint a gimnáziummal. Itt legutóbb makramétechnikával shamballa karkötőket gyártottunk.”

Két további álmot is dédelget. Az egyik a tűzzománckészítés, amelyet szívesen megtanulna, a másik egy ékszerkészítési technikákról szóló könyv kiadása. Ahogy én látom, jobban jár, ha ezt még halogatja. Mert akkor már tényleg nem tudom, mikor fog aludni. Azt már mondtam, hogy saját blogja van, és rendszeresen jógázik is?