A visszatérő, mégis egyedi ünnep

Ugyanazok a családi hagyományok, évről évre ugyanazok a remélhetőleg még élő, régi idők óta őrzött karácsonyi népszokások elevenednek fel… S mégis, minden karácsony más és más. Bár ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kellene örvendeznünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve a pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ pillanatnyi állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ. Mást jelent átélni karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a családot, s módosítja a már megszokottat, és mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, esetleg éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a piros betűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli. Van-e vagy sem kedvünk ünnepelni, tudunk-e vagy sem igazán ünnepelni, az idei december is magával hozta Jézus Krisztus születésének ünnepnapjait. Függetlenül attól, mennyire volt alapos, vagy mit alapozott meg advent közel négy teljes hete mint az előkészület időszaka, a napokban mindannyiunk naptára, telefonja, számítógépe december 24-ét, 25-ét, 26-át jelez. Ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelőtt, gyermekkorunkban. De egész biztosan idén is van valami egyedi mindannyiunk karácsonyában. Valami, amit az előkészületi idő igyekezetén túl a bennünket körülölelő, mélyen érintő események, állapotok, kapcsolatok, világunkban észlelhető hangulatok idéznek elő. Az ember egyedi élete – az Öné, az enyém, a családtagé, egy baráté, ismerősé vagy ismeretlené – kereszteződik a naptár ünnepet jelző soraival. S legyen ez az egyedi életű ember boldog vagy boldogtalan, egészséges vagy beteg, nyugalomban élő vagy menekült, dajkáló vagy gyászoló, ennek a kereszteződésnek, a karácsonnyal való kapcsolatnak mindenki számára, a legaktuálisabb körülmények és legkülönfélébb hatások közepette is fontos üzenete van. Ez az üzenet nem más, mint Isten szeretete. Ő, aki mindannyiunkat ízig-vérig ismer egyediségünkkel együtt, szeretné megerősíteni bennünk e szeretet tudatosulását. Hiszen Jézus Krisztus mint Megváltó született, öltött emberi testet. A Betlehemben világra jött Üdvözítő az isteni szeretet csodálatos bizonyítéka, hisz az ősszülők vétke által elveszített örök boldogság lehetőségét Jézus Krisztus megváltói műve szerezte vissza nekünk. Az Isten Jézus Krisztus személyében emberré lett, vállalva a megváltás művét, a keresztáldozatot, mert szerette volna s most is szeretné, ha boldogok lennénk, az igazi boldogság birtokosai. Örökre. Mindannyian. Ennek az isteni szeretetnek kell átragyognia az idei konkrét ünnepet, bármilyen alanyai legyünk is karácsonynak. Ez a szeretet nem merül ki a csillogásban, idillikus hangulatban, karácsonyfa alá helyezett, színes csomagolópapírba csomagolt ajándékokban. Ez a szeretet valami sokkal többről szól. Ez a szeretet fokozza az örömet, enyhíti a fájdalmat, reményt ad a reménytelenségben, mert az örök létezés felé mutat. Ez a szeretet irgalmas. Megbocsátó, új esélyt ad, és egyben új lelkesedést. S ha már a hagyományos karácsonyok egyedisége forgott szóban, megjegyezhető, hogy az idei az Irgalmasság évének karácsonya, Ferenc pápa ugyanis nemrég megnyitotta az Irgalmasság évét. Kívánom, hogy az irgalmas isteni szeretet tegye valóban értékessé ünnepünket. Legyen karácsony méltó és tudatos átélése a megbocsátó, lelkesítő, erőt adó szeretet megtapasztalása és megtapasztaltatása. Mert bocsánatot kérve és szívből megbocsátva tudunk igazán szabadok lenni. Szabadok, akik megváltott emberekként tudunk tiszta tekintettel haladni a földi élet útján, haladni az örök élet felé. Ezért jött el közénk a Megváltó a betlehemi éjszakában…

A szerző egyházjogász, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora