A többkultúrájú gyerekek

Magyar anya, angol apa, szlovák bölcsőde

Egyik kedves barátnőm hároméves kisfia magában ötvözi Nyugat-Európa lazaságát és az eszmeileg konzervatívabb, jól nevelt keleti blokkot. Noel cserfes, de tisztelettudó kisfiú. Magyarul és angolul egyszerre tanult meg otthon. A szlovák nyelvvel később, egy fővárosi bölcsődében kezdett aktívabban ismerkedni. Nála ez a harmadik nyelv az idegen. Az anyjáé és az apjáé teljesen egyenrangú, csak nagyon ritkán keveri őket, igyekszik mindkettőjükkel a sajátján kommunikálni. Számára nem furcsa, ha spanyol beszédet hall. Legfeljebb megkérdezi, hogy ez milyen. Anyukája szerint kisfia ebben a pillanatban három nyelv és két kultúra embere. Noel, akinek neve karácsonyt jelent, próbálja ezt az ünnepet angolszász és magyar módon is megünnepelni. December 24-én lencselevest és pontyot vacsorázik, utána ajándékokat bontogat. Következő reggel apukája kedvencét, füstölt lazacos rántottát fogyaszt, s rohan megnézni, hogy Father Christmas mit rejtett a „stockingjába” (harisnya, amelyet az angol gyereket a kandallóra akasztanak, hogy a Télapó megtöltse apró ajándékokkal). 

Az egynyelvű családban a több mint két nyelven való tanulás kísérlete során a nyelvek a magyarra és a másik kategóriára oszlanak. Az utóbbi az összes többi nyelv keveréke, egy háromévesnél azt jelenti, hogy nem az, amit anya és apa beszél. Náluk a „black cat je kde, anyu?” (ami három nyelv kombinációjában azt jelenti, hogy „hol a fekete macska, anyu?”) a reakció az ilyen többnyelvűségre. Ez teljesen természetes folyamat, a nyelvoktatók szerint az iskolába kerüléskor a szavak hovatartozása tisztázódhat.

Fele magyar, fele nem

Amikor a család egyik fele szlovák, a másik magyar, gyakori az asszimiláció. A többkultúrájúság egészen addig rendben van, amíg nem kell az egyiket feladni a másik miatt. Amikor az anya szlovák, kisebb a valószínűsége annak, hogy a gyermek magyar iskolában folytatja tanulmányait – mutatják a kutatások. Ema 5 éve él egy felső-csallóközi településen, ottani magyar párja és Pozsony közelsége miatt került ide. Teljesen szlovák környezetből érkezett, és nem érti, hogy az üzletben először miért nem az államnyelven szólalnak meg, s miért nem tanult meg a dédmama szlovákul. Elmondása szerint nem könnyű neki, mégis itt nevelik egyévesüket, aki előtt a nagyszülőknek nem ajánlott magyarul beszélni, nehogy „összekeveredjen”. Ema kizárta a magyar ovit, az apa és a nagyszülők nyelvét. A kis Teo közelében nem lehet magyar dalokat énekelni, a „Süss fel nap” közben a család összenéz, és a nagymama inkább átvált a „Slniečko sa zobudilo” variánsra. A béke kedvéért. A helyi baba-mama központban van magyarnyelv-óra. Emával ellentétben vannak anyukák, akik szívük választottja és gyermekük miatt is szeretnék elsajátítani a magyar nyelvet.

Jana is ilyen szlovák anyuka, pedig csak „a püspöki nagymama értett kiskorában magyarul”. Jana árvai származású nyelvtanár, a főváros közelsége miatt férjével magyarlakta területen élnek három éve. Szeretne magyart tanulni, de inkább a közeli munkalehetőségekért, mint nyelvtanulási motivációból. Szeretné érteni, mit beszélnek a gyerekek az utcában, és tetszik neki az „olaszosan hangzó nyelv”. Kisfia sokszor kérdez magyar szavakat, külön szótáruk alakult ki a csallóközi gyerekekkel, amit csak ők, a gyerekek értenek. Jana szeretné, ha gyerekei megtanulnának magyarul. Úgy érzi, ez egy következő nyelv, tetszik neki a kultúránk. Szerinte az árvai és csallóközi mentalitásban sok a hasonlóság, legalábbis gyerekeink jó barátok. Van úgy, hogy gyereket cserélünk pár órára.

Profi cseregyerek

A cseregyerekprogram nemcsak szomszédi alapon működhet, szervezett formában is alakulóban van. Végh Orsival a nyelvtanulásról beszélgettünk, szerinte ez az alap a multikulturalitás megértéséhez. A 17 éves, öt nyelvet beszélő András büszke édesanyja a jó szlováknyelv-tudás elsajátítását korai gyerekkortól ösztönzi. Egyszerűen, élményszerűen és tervezetten kellene ezzel megbirkózni. Fia a középfokú nyelvvizsgát németből kétévi – heti kétszeri alakalommal történő – rendszeres nyelvtanulással és pár hetes németországi látogatással érte el, táborban, német gyerekek között. A folyékony spanyolnyelv-tudást szintén néhány hónapos nyelviskolai oktatással és féléves spanyolországi tanulmánnyal tudhatta magáénak. Ezért is gondolja, hogy ennek a nemzedéknek ilyen téren nincs lehetetlen. Csak a hozzáálláson és módszeren kellene változtatni. Spanyol környezetben, ismerve a kultúrát, a tanulás még könnyebb volt. Miért ne lehetne ugyanezt magyar–szlovák változatban megpróbálni? Az ilyen program az egymás közti megértést is segítheti, eltűnnek az előítéletek.

A többnyelvű közeg, a főváros, a szlovák dadus és környezet, a munkahelyek, mind hozzásegítették családját, hogy az államnyelvet a második, szinte anyanyelvi szinten beszéljék. Tavaly Orsi és sógornője, Anikó, a Confident Generation cseregyerekprogramot gondolták ki. Saját pozitív tapasztalataik alapján hozták létre, s iskolákat és családokat is bevonnának. Májusban indul az első valódi csere öt fiatallal. Használható módot kell találni a nyelvtanuláshoz, nem biztos, hogy egy kisgyerek számára a nyelvtani szabályok bemagolása a megfelelő. 

Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. Több példával is folytathatnánk a sort, hiszen minden eset egyedi. A kultúra és az idegen nyelvek lehetnek közeliek is hozzánk, de a multikulturális nevelés sikerességéhez kell, hogy a saját kultúránkat alaposan ismerjük.

A szerző a MinorityKids.sk projekt munkatársa